A múlt, ha kisért ...
Látogatók száma: 64
Előbb-utóbb mindenki párjára talál.
III. rész
Többé-kevésbé megnyugodva éltem tovább mindennapjaimat.
Igen, de a mindennapokba beletartoztál te is.
A közös munkahely, áldásos állapot volt neked. Minden napra volt újabb és újabb ötleted, amivel előrukkoltál. Csak szépen, csendben, hogy senki ne lássa, ne hallja. Hol fenyegetés, obcén sértegetés, használt óvszer az asztalfiókomba, kifogyhatatlan volt a tárházad.
Majd főnökeim segítségét kértem. Ott alaposan elmagyarázták neked, hogy munkahelyen ez a viselkedés megengedhetetlen. Változtass a magatartásodon – én régi dolgozó voltam, tudták, amit én elmondtam, az nem kitaláció – ellenkező esetben, a munkaviszonyodat megszüntetik.
Végre megnyugodtam! A munkahelyi zaklatásnak vége.
De csavaros agyad kitalált mást.
Munkából haza fele menet, váratlanul felbukkantál, hol egyik, hol másik sarkon. Nem igazán érdekelt, hogy látják, hallják, ordítottál velem, mint a felbőszült állat. Mindig volt valami, amit követeltél tőlem. Az éppen rajtam lévő kabátot akartad leszaggatni rólam, mivel úgy gondoltad, azt te vetted.
Más alkalommal, a karikagyűrűt akartad leszedni a kezemről, akár az ujjam kitörésének árán is.
Más-más utcákon jártam haza, de valahogy mindig előkerültél.
Nem volt más lehetőségem. Segítségért rendőrséghez, ügyészséghez fordultam.
Végre megszabadultam tőled.
A cikket írta: D Klári
Hozzászólások
időrendi sorrend
Képzeljétek,részesedésvásárlás adózása helyett azt olvastam,részesedésvásárlás áldozata.
Tényleg nagyon kivagyok.
Úgy érzem,közel állok az összeomláshoz.
Nem valószínű, hogy az összeomláshoz közel állnál. :)
Elmúlik az ünnep, kicsit lazítasz és könnyebb lesz.
Ez bizony durva! Jól tetted, hogy segítséget kértél és megszabadultál végre tőle...
... megszabadulni végre ...
Tényleg nagyon kivagyok.
Úgy érzem,közel állok az összeomláshoz.