A bánat kihordása- 4. rész
Látogatók száma: 53
A negyedik állomáshoz érkezvén a szívhangok újabb metamorfózisa bomlik ki. Még mindig ugyanaz az érzés, de mégis egyre másmilyenebb. Íme:
Miután
elmentél még nem, de két hónappal később már elmormoltam azt a bizonyos átkot. Azt, melyben kívánom neked, hogy minden egyes reggel- mikor kinyitod a szemed- jusson eszedbe, hogy melletted is fekhetnék, csókot is válthatnánk. Mikor magadra veszed a ruháidat, én azt az ágyból szerelmes tekintetemmel végignézhetném. Mindig emlékezz, mikor megfogod a kilincset, hogy az az én kezem nyomát viseli, melyet vasárnap hagytam ott utoljára, hogy az Erkel Ferenc úton számtalanszor sétáltam veled végig. Jusson eszedbe, hogy a busz, mely elvisz a munkahelyedig az engem is vitt, a metró, a villamos melyre felszállsz, arra én is felszálltam már. Ahogy a zenédet hallgatva trappolsz végig a Prielle Kornélián, majd a Szerémi úton, ugyanott az én lábam nyoma is járt egykor. Mindig az én mosolyom jusson eszedbe, mikor felnézel a számítógéped elől az üres képkeretre. Vagy a mobiltelefonod napi ezerszeri érintésével az, hogy engem is felhívhatnál. Mikor végeztél a taposómalomban, este 20.30-kor az utcán járva emlékezz, hogy senki nem vár odahaza. Mikor vigaszért állsz sorba a Holdfény teraszán, mindenki barátnőjében engem láss, aki sose lesz már ott a jobbodon. Mikor a fáradtság elnyom minden nemű gondolatot benned, akkor álmaidban jelenjek meg és ébredj fel izzadtan s riadtan utánam epedve. Majd belátod; ha ott lennék magamhoz ölelhetnélek és sosem kéne semmitől tartanod. Félve alszol el és megint engem látsz. Majd mikor kinyitod a szemed, eszedbe jut, hogy melletted fekhetnék, csókot is válthatnánk. Mikor magadra veszed a ruháidat én azt az ágyból szerelmes tekintetemmel végignézhetném. Mindig emlékezz, mikor megfogod a kilincset…
A cikket írta: Lulu
Hozzászólások
időrendi sorrend
Gondolkodtam, hogy azt a bizonyos átkot miért két hónapra rá mormoltad el... aztán eszembe jutottak a fokozatok, amit én magam is átéltem, amikor elment...
Időt adtál magadnak, hogy mindezt megértsd, feldolgozd... A felismerés, a kétségbeesés, a harag, a düh, a belenyugvás végeredménye volt ez. Meg kellett előznie sok mindennek. Át kellett élned. Magaddal kellett tisztába jönnöd.
Egy nap, egy hét is nagyon nehéz tud lenni, amíg nincs túl rajta az ember...
Két hónap mire volt képes?
Lassan tisztába jöttél azzal mi is történt, milyen is ő és a legtermészetesebb, hogy csak azt kívántad neki, amit magad átéltél...
Időt adtál magadnak, hogy mindezt megértsd, feldolgozd... A felismerés, a kétségbeesés, a harag, a düh, a belenyugvás végeredménye volt ez. Meg kellett előznie sok mindennek. Át kellett élned. Magaddal kellett tisztába jönnöd.
Egy nap, egy hét is nagyon nehéz tud lenni, amíg nincs túl rajta az ember...
Két hónap mire volt képes?
Lassan tisztába jöttél azzal mi is történt, milyen is ő és a legtermészetesebb, hogy csak azt kívántad neki, amit magad átéltél...