Egy gondolat
Látogatók száma: 62
Egyszer mindennek vége szakad,
Az évek múlnak, a perc tovaszalad.
Ősszel a levél is elhagyja az ágat,
A fa csak szunnyad, mi lehullott elszárad.
Ha te lennél a fa, én a föld alattad,
Együtt állnánk ellent szélnek, zivatarnak.
Szorosan fognálak, belém kapaszkodnál,
Tudod egyedül sokkal gyengébb volnál.
Mikor a nap tűzne, lágyan rám hajolnál,
Forró nappalokon hűs árnyékot adnál.
Védenénk egymást, hisz közös a létünk,
Tudjuk jól, együtt, soha nem kell félnünk.
A cikket írta: KiralyCsilla1965
Hozzászólások
időrendi sorrend
Orsolya
Gratulálok, sok boldogságot! Még barátok is lehetünk, a végén. :-) Üdv!
Szomorú, szép. Sok boldogságot! :-) Üdv!
Egyébként jól alakulnak a dolgaim! Lehet, hogy neked köszönhetem? :D
Szia, Csilla!
Értem én, hogy a szerelem egy pillanat alatt teremhet, és néha képtelenek vagyunk elfogadni az elmúltát, de rajzolni kell utána egy pontot, mint ahogyan a mondatok után szoktuk, s új mondatot kell kezdeni.
Ehhez kívánok sok erőt!
Puszi: Yolla
Egyelőre a mondatok után ... van, hogy mi lesz tovább, a jövő zenéje!
Értem én, hogy mondatvégi írásjel kell, de amíg tudok, várok...várok...várok... még ha romokban is.
Köszönöm, hogy olvastál!
Puszi!
Értem én, hogy a szerelem egy pillanat alatt teremhet, és néha képtelenek vagyunk elfogadni az elmúltát, de rajzolni kell utána egy pontot, mint ahogyan a mondatok után szoktuk, s új mondatot kell kezdeni.
Ehhez kívánok sok erőt!
Puszi: Yolla
Több ez annál, mint egy gondolat. Óhaj, sóhaj... Több, mint kifejező.
Ez ebben a versben a szép! :-)
Puszi,
Éva
Köszi Éva, hogy olvastál!
Pussz!
Csilla
Ez ebben a versben a szép! :-)
Puszi,
Éva