újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Klausztrofóbia

Látogatók száma: 57

Policki János, negyvenéves munkanélküli, kétgyerekes édesapa, kilép az önkormányzat épületéből, zsebében a közmunkáért kapott negyvenhétezer forinttal és gazdagnak érzi magát. Ha törik, ha szakad, most kirúg a hámból, nem érdekli, hogy a lányának cipő kell, a fiának meg nadrág, mert a meglévőt már képtelen az asszony megvarrni, az a kutya kölyök pedig újra és újra elszakítja, mert képtelen lemondani a fociról, állandóan ott rúgja a labdát a téren.

Gyalog jár, villamosra nem telik, meg az ideje is annyi, mint a pelyva. Mindössze húsz perc séta a Huták bódéja, ahol korra reggeltől este hatig sütik a lángost, és kétszázötvenért adják a tejfölös, sajtost, amire hetek óta fáj a foga. Igaz, hogy sem a tejfelből, sem a sajtból nem tesznek rá sokat, de a forrón kisütött, nagy kerek lángoson kissé megolvad a sajt, jól megsózza, és apránként eszi meg, hogy tovább tartson, és jobban jól lakik vele, mintha gyorsan befalná. Majd kér hozzá két nagyobb selyempapírt, mert azt adnak hozzá, nem papírszalvétát, vigyáznia kell, nehogy az olaj bepiszkítsa a ruháját, részint, mert drága a mosószer és reggel vette le a szárítóról, részint nehogy meglássa a család a suttyomban elfogyasztott lángosra utaló olajfoltot. Még az illatától is meg kell szabadulnia, majd tesz egy nagyobb sétát, mielőtt hazamenne, kiszellőztetendő a ruháját.

Befordul a sarkon, és elé toppan egy aprócska gyerek, friss zöldhagymát árul, csomóját húsz forintért. Látszik rajta, hogy legalább annyira csóró, mint Policki, és a gyerek szemében ugyanazt a keservet látja, mint a fiáéban, ezért azonnal vesz két köteget, negyven forintért. Orrába szökik a hagyma illata, összeszalad szájában a nyál, vajas kenyeret vizionál, apróra vágott hagymakarikákkal a tetején, különösen a zöld szárát szereti ropogtatni. Inkább lemond a lángosról, vesz egy fél vekni kenyeret, hozzá egy kocka vajat és abból az egész család jól lakhat. Nem érdekes, hogy többe kerül, mint egy lángos, a két köteg hagyma már megvan hozzá, az asszony meg úgyis balhézik, mert állandóan rá akarja tenni a kezét az utolsó fillérre is, mert nála jobban senki sem tudja beosztani a semmit. Fél kiló kenyér százhúsz forint, marad a hagyma árának levonása után a lángos árából száztíz forint, annyiért meg nem kap a közértben tíz deka vajat.

Megáll a hentes előtti járdán, benéz a hatalmas üvegportálon, és szívja magánba bentről kiáramló szagokat, amely a sült tarja, sült kolbász és fasírt keveréke. Odabenn a könyöklős asztaloknál papírtányérról eszik a sült finomságokat. A pultokban lévő szép húsokra már rá sem mer nézni, csak nyeli a nyálát, az éhség pedig egyre jobban mardossa a gyomrát. A hentessegéd éppen a sült zsírt önti le egy kétliteres üvegbe. Hirtelen elhatározással belép a boltba és megkérdezi, mennyibe kerül belőle egy liternyi. A segéd ránéz, úgy válaszol, kérdezze a főnöket, mert nem eladó, a szemétbe megy.

Policki képtelen levenni szemét a paprikától pirosló, fokhagyma illatú zsírról. Hirtelen csend lesz, kilép a raktárból egy öreg, barázdált arcú hentes.
- Fiatalember, ebből nem adhatok, mert forró, de egy százasért hozok magának egy kétliteres üveggel.

Szinte szalad hazáig a szerzeményeivel, lesz nagy öröm otthon, talán készít mellé az asszony cukros sötét teát is, és mennyei ebéd kerekedik belőle.

A nyolcadik kerületi dzsumbujban, valaha jobb napokat látott, lebontásra ítélt százéves bérház földszintjén lakik Policki, ahol megállt az idő, és természetes a málló vakolat, a rozoga lépcsőházi korlát, a zörgő lift és az udvar felé néző lakások konyháinak nyitott ablakán kiáramló szagok keveréke.

A lift előtt hangoskodik a lakókból összeállt kupaktanács, hogy a második és harmadik emelet között megállt liftből hogyan lehetne kiszabadítani a bennragadt képviselő urat, aki a negyedik emeleten lakó nénikéjéhez jött, hogy immár személyesen próbálja meggyőzni az öregasszonyt arról, hogy fogadja el a felajánlott lakást és költözzön el innen.

Klausztrofóbiás a képviselő úr, kiabál, hogy engedjék ki, mert menten meghal. Hiába hívják az önkormányzatot, onnan a vagyonkezelőhöz irányítják a telefonálót, ahol pedig kioktatják a hívó felet, hogy hat órán belül kötelesek intézkedni és minden szerelőjük kinn van, magának az atyaúristennek se tudnak délután ötnél hamarabb odaérni.
A képviselő úr egyre halkabban nyüszít a liftben, nyolcvanéves nénikéje idegrohamot kapott, a hetvenéves tanárnő szomszédasszonya ápolja.

Policki beviszi a lakásba a szerzeményeit, az utolsó fillérig odaadja asszonyának a pénzt, majd gyorsan átöltözik, felkapja a szerszámos ládáját, és megparancsolja a gyerekeknek, hogy ki ne lépjenek a lakás ajtaján. Bekopogtat Szaliczky bácsihoz, hogy menjen vele az öreg, a szerszámokat adogatni, ki kellene szabadítani azt a szerencsétlen liftben rekedt férfit.

Fél óra múlva sikerül a liftet a harmadikig felvinni és kinyitni az ajtaját.
A kupaktanács tagjai egy emberként rohannak fel a harmadikra, amint hallják, hogy megmozdul a lift, s éppen akkorra érnek fel, mire nagy nehezen sikerül Polickinak kinyitni az ajtaját.

Addigra a képviselő úr már megszabadul az öltönyétől, ingétől, nyakkendőjétől, és egy szál alsógatyában, zokniban áll a lift sarkában, fényes bőr aktatáskája kinyitva, a belőle kiesett papírok szerteszét a padozaton.

Szaliczky bácsi kezében ott a szerszámosláda és vigyorog az öreg, ügyes ember Policki, ez a szerencsétlen neki köszönheti, hogy nem kell még öt órát bezárva töltenie.
Kilép a liftből a képviselő úr, kihúzza magát, majd odalép az öreghez és pofon vágja:
- Milyen szerelő maga, vén hülye! Meghalhattam volna!

A kupaktanács tagjai, élükön a hetvenéves Szedlacsek nénivel, elkezdik püfölni a képviselő urat, ahol csak érik, ütik, verik, közben kiabálnak, hogy meri megütni Szaliczky bácsit, örüljön, hogy kiengedték, nem érdemli meg, mert a nénikéjén kívül senkivel sem törődik, pedig nem erre esküdött fel, hanem valamennyiük képviseletére.
Policki alig tudja kimenekíteni a szűkölő képviselőt a kupaktanács kezei közül.

Az esti tv híradóban már nyilatkozik a képviselő úr, hogy ok nélkül inzultálták a Cinege utcai bérházban, és feljelentést fontolgat. Utána Szedlacsekné nyilatkozik, hogy a képviselő úr gatyára vetkőzött a liftben és megütötte Szaliczky bácsit, amikor kiszabadult. Majd a különböző pártok képviselői is megszólalnak, mintha ott lettek volna az eseményeknél.

Polickiéknél együtt nézik a televíziót a kupaktanács tagjai, közben sültzsíros kenyeret esznek zöldhagymával, és citromos teát iszogatnak hozzá. Szedlacsekné hozott egy vekni kenyeret, a tanárnő két citrommal állított be, Galambosné egy kiló cukrot rakott lopva az asztalra, Kovácsné egész kocka margarint nyomott a háziasszony kezébe, míg Szaliczky bácsi négy piros almát adott a gyerekeknek, és odaült közéjük, a heverőre.
- Hanem, asszonyok – szólal meg csendesen az öreg -, miért bántották azt a szegény beteg embert?

A cikket írta: Yolla

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: emillio

Kedves Yolla!

Nagyon szívbe markoló történetet alkottál!
Az emberi gyarlóság, a gondolatban vétkezés,
aztán megemberelés a család miatt! A segíteni
akarás, a segítség meghálálása, stb, - stb...
Gyönyörűen ábrázoltad, az igazságszerető
lakókat, a nagy hatalmú, beszorult képviselőt,
a cselekmény várható folytatását, életszagú
megnyilvánulását a média bevonásával!
Lehengereltél! Gratulálok!
Már csak a számolással vagy hadilábon! (:-D)

Pussz: emillio

Atyavilág!

Egy ilyen érző lélek, mint amilyen te is vagy emillio, aki az emberi gyarlóságot kottára ismeri, gondolatban naponta vétkezik, és lemond a "hívságokról", mert muszáj, egyik szavával dicséri a napot, a másikkal meg kukacoskodik?... de csak finoman.

Hát ha egyszer az alkotó is gyarló ember, még, ha jó is, aki megkívánta azt a roppanós zöldhagymát, akár mint én, és te, ne tagadd... gondolatban mindjárt kettőt képzelt el magának, egy pillanatra megfeledkezve, hogy a történet alanya, főhőse még annál is spórolósabb, mert hazagondolt.
Húsz forint? Tudod mit jelent ide- vagy oda? - Persze, hogy tudod..., hiszen én is tudom.
Mint ahogyan azt is, mit jelent a lemondás valamiről, amit annyira, de annyira kívánunk, szeretnénk!
Én a sütivel vagyok így néhanapján, amikor már nem bírom tovább, mert mindig azt mondják, amit megkívánsz ma, ne halaszd holnapra! Ilyen a "minyonom", a csokis, abból mindjárt kettőt vennék, de azt az egyet is letagadom! :-)

Hát élet ez? Mondd, Emillió? Persze, hogy élet, ha nem is értem.
Kedves Yolla!

Nagyon szívbe markoló történetet alkottál!
Az emberi gyarlóság, a gondolatban vétkezés,
aztán megemberelés a család miatt! A segíteni
akarás, a segítség meghálálása, stb, - stb...
Gyönyörűen ábrázoltad, az igazságszerető
lakókat, a nagy hatalmú, beszorult képviselőt,
a cselekmény várható folytatását, életszagú
megnyilvánulását a média bevonásával!
Lehengereltél! Gratulálok!
Már csak a számolással vagy hadilábon! (:-D)

Pussz: emillio
Gratula, Yolla, jó kis történet. életből vett..

Pussz. Ilona
Yolla!

Ezt nagyon jól összehoztad... Tetszik. Különösen az "öreg", aki a küszködései, lemondásai folytán igen közel került hozzám. Szomorú, de nincs messze a napjaim valóságától. Vajon miért?... Közben-közben nagyokat nyeltem, annyira megkívántam, amit ő is...
Szóval csillagos ötös! :-)

Gratulálok!
Éva
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: