újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Teli zsák

Látogatók száma: 46

Szikszai Csaba oldalán találtam egy kis szösszenetet, amit megosztok veletek, meg azt is, mit gondolok erről.

"Ha egy nagy zsák kakit hordasz a hátadon és aranynak gondolod őket, hiába mondja neked bárki, hogy tedd le a terheidet. Nem fogsz senkire hallgatni. Bármilyen nehezek és büdösek is, tovább fogod cipelni őket és ha kell vonszolod magad után a legnehezebb körülmények között is, mert más az elképzelésed róluk."

- Te nem érthetsz engem. Nekem olyan nehéz volt az életem, hogy te fel sem tudod fogni - kezd rá a pesszimista.
- Rendben. Látom hogy görnyedsz a súlytól, mondd csak jó ez neked? - kérdezi az optimista.
- Nem jó, de nincs kiút! Ha lenne, már arra mennék! - vakkantott a másik.
- Csak két út van. A tett és a nem cselekvés. Te melyiket választod?
- Már mondtam, hogy ha lenne mit tennem, már megtettem volna!
- Segítséget kértél már?
- Senki sem segíthet! - vágta oda a pesszimista - Ha azt akarom, hogy valami meg legyen, nekem kell megtennem.
- Leterhelve, súlyos zsákkal a hátadon...
- Pont ezért nem tudom megtenni. Nincs erőm.
- Akkor tedd le. Hagyd el, ne is gondolj rájuk.
- Azt nem lehet. Azok az enyémek, nem dobhatom el őket!
- Segíthetek én?
- Nem segíthetsz, te nem is érted meg nekem mekkora terheim vannak!
- Talán mert én nem a terhet látom, hanem egy zsák valamit, amit felesleges. Mert azzal nincs erőd megküzdeni, viszont le sem teszed, mert aranynak gondolod. Ez nehéz kérdés...
- Hogy mondhatsz ilyet? Az évek alatt összegyűjtögetett emlékeim csak az enyémek! Azok amik miatt az vagyok, aki! - kelt ki magából a pesszimista. - Ezek óvnak meg attól, hogy bántsanak mások.
- Valóban? Akkor miért szenvedsz?
- Mert nehéz elviselni a terhet.
- Akkor szabadulj meg tőle, úgysem tudod magaddal vinni a sírba.
- Ezek fontos tapasztalatok és kell ahhoz, hogy túléljek!
- Mit akarsz túlélni?
- Az életet.
- Az életet élni kell, megélni, nem túlélni! - csodálkozott el az optimista.
- Te nem tudsz semmit! - kiáltott rá a pesszimista és még inkább meggörnyedt a zsákja alatt, a lábai megremegtek, megbillent és elterült a földön. A zsákból kiáramlott a sok szemét és szinte beterítette a bűz mindkettőjüket. A nagy halom kakiban ülve a pesszimista igyekezett összekanalazni a zsák tartalmát, szemei könnyben úsztak, mintha valóban értéktárgyak lennének...
- Egyet tudok drága sorstársam, ha már a bűzt sem érzed, akkor rajtad már a csoda sem segít. Hisz Murphy is megmondta: ha tudjuk miért ülünk a kakiban, már nem is annyira büdös...

Az évek hosszú sora alatt felhalmozott zsáktartalom, csak szemét, mondhatnátok, hogy ez hülyeség, hiszen saját emlék, saját tapasztalat. No de ha rossz, miért gyűjtögeti az ember? Jól esik neki a teher? És még csodálkozik, hogy belerokkan? Miért nem gyűjtünk jó emlékeket? Szépeket? Eddig nem sikerült jó helyzetben lenni? Akkor valamit nem jól csinálunk, mi magunk, mert a világ nem változik, annak az a feladata, hogy hasson ránk, hogy tanítson és hogy DI (Isten, ha van) jót nevessen rajtunk. Ha mindig fordítva akarjuk a kulcsot beletenni a zárba, ne csodálkozzunk, hogy nem fogja nyitni az ajtót. Tanuljuk meg helyesen, hasznosan és hatékonyan kinyitni a kaput... mert minden bennünk van, mindenünk megvan, amire szükségünk van, csak használnunk kell!

forrás: tudatosan.hu/elengedes
kép:http://amatorversirok.network.hu/

A cikket írta: Ailet

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: Müszélia

te is írj! nagyon ritkán vagy itt, remélem, találtál jobb szórakozást :)

Most kicsit van időm.... :) igen van más "szórakozásom" is, élni.... de azért a tapasztalataimat hazahozom ;) remélem közösen gazdagodunk belőle.

megtekintés Válasz erre: Ailet

Szia!
Számítottam rád!!! :)) Nagyon örülök, hogy erre jársz! Minden pesszimizmusod ellenére szép napot kívánok és még írj sokat!!!!
Szeretem az írásaidat!
Pusz
A

te is írj! nagyon ritkán vagy itt, remélem, találtál jobb szórakozást :)

megtekintés Válasz erre: Müszélia

szia Ailet!
úgy látszik, én vagyok itt az egyetlen pesszimista.

Szia!
Számítottam rád!!! :)) Nagyon örülök, hogy erre jársz! Minden pesszimizmusod ellenére szép napot kívánok és még írj sokat!!!!
Szeretem az írásaidat!
Pusz
A
szia Ailet!
úgy látszik, én vagyok itt az egyetlen pesszimista.

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Kedves Ailet!

Tetszik ez a szembeállítás. Mint "kívülálló" próbálnám szemlélni, nem tudnék pártatlan lenni, mert valamelyikhez tartozónak érezném magam, tehát nem tudnám egyiket sem a magaménak vallani teljesen. Mivel közel kerültem életem során, hogy pesszimistán szemléljek bizonyos dolgokat, vagyis adott szituációban nem találtam kiutat, a "terhet" mindaddig cipelnem kell, amíg magamtól úgy nem döntök, hogy letehetem,.. ha volt egy pici remény, hogy megszabadulhatok tőle. Ekkor már lehet optimistán nézni a jövőbe és visszatekinteni a múltra.
Szerintem kell lenni a kettő között egy útnak, egy arany középútnak, amikor a terhet, amit cipelek legalább annyira lecsökkentem, hogy elbírjam. De teljesen megszabadulni a tehertől, amit egy életen át cipeltem - szerintem - lehetetlen. Azt nem lehet csak úgy eldobni, még akkor sem, ha fáj és sok szenny és mocsok került bele abba a zsákba.

Puszi,
Éva

Kedves Éva!
Éppen azért született a cikk, hogy amikor éppen a teli zsák alatt sorvadozunk, esetleg, eszünkbe jusson, hogy dönthetünk úgy is, hogy lerakjuk. Ha már tudatosságban eljutunk odáig, hogy dönthetünk, akkor az már nem lehetetlen. A múlt meg sajnos nem segít abban, hogy megéljük a mát. Ebben többnyire csak akadályoz, de!!!! minden pillanatban benne van a múlt és a jövő, ha lerakjuk a zsákot, ha nem.
Pusz
A
Kedves Ailet!

Tetszik ez a szembeállítás. Mint "kívülálló" próbálnám szemlélni, nem tudnék pártatlan lenni, mert valamelyikhez tartozónak érezném magam, tehát nem tudnám egyiket sem a magaménak vallani teljesen. Mivel közel kerültem életem során, hogy pesszimistán szemléljek bizonyos dolgokat, vagyis adott szituációban nem találtam kiutat, a "terhet" mindaddig cipelnem kell, amíg magamtól úgy nem döntök, hogy letehetem,.. ha volt egy pici remény, hogy megszabadulhatok tőle. Ekkor már lehet optimistán nézni a jövőbe és visszatekinteni a múltra.
Szerintem kell lenni a kettő között egy útnak, egy arany középútnak, amikor a terhet, amit cipelek legalább annyira lecsökkentem, hogy elbírjam. De teljesen megszabadulni a tehertől, amit egy életen át cipeltem - szerintem - lehetetlen. Azt nem lehet csak úgy eldobni, még akkor sem, ha fáj és sok szenny és mocsok került bele abba a zsákba.

Puszi,
Éva

megtekintés Válasz erre: Pinokkió

Kedves A!
Szemléletes és képletes a masszában ülő pesszimista és optimista ábrázolásod. De azért a képet a szobám falára nem tenném ki ;-) Tetszett az írás egyszerűsége. Átjött az infó!
Köszi az optimisták nevében (bár szerintem kb mindenki oda gondolja magát),
Pí.

Kedves Pí!
Ez egy harmadik hozzáállás. A racionalista... :) Bár azt gondolom, mindenki el tudja dönteni, hogy várakozással és örömmel tekint a jövőbe esetleg a múltba, vagy panaszkodva és félelemmel.... azt hiszem ez a különbség (többek között).
Pusz
A
Kedves A!
Szemléletes és képletes a masszában ülő pesszimista és optimista ábrázolásod. De azért a képet a szobám falára nem tenném ki ;-) Tetszett az írás egyszerűsége. Átjött az infó!
Köszi az optimisták nevében (bár szerintem kb mindenki oda gondolja magát),
Pí.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: