újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Emlékek

Látogatók száma: 48

Úgy érzem, ki kell írnom magamból a feldolgozhatatlant. Már 4 éve történt de azóta sem tudom elhinni. Miért kellett elveszítenem a nagymamámat?

Mindig is különleges volt a szememben és felnéztem rá. Vele egy hullámhosszon voltunk. Sok mindenre megtanított és sok dologban egyetértettem vele, főleg az élethez való hozzáállásával kapcsolatban. Szerette az embereket is, nem voltak ellenségei csak barátai. Gyerekkoromban úgy éreztem, ő nemcsak az én nagymamám, hanem a falu nagymamája. Sokan ismerték és szerették. Ő volt az az ember aki tényleg úgy szeretett minket unokáit ahogy vagyunk, ahogy az isten megteremtett, feltétlen,önzetlen szeretettel! Én voltam a legkisebb unokája és amikor mind a hárman ott voltunk nála - sokszor volt ilyen - sok bosszúságot okoztunk neki,nagyon elevenek voltunk, de nem bánta. Imádta, ha ott voltunk, ha szerethetett minket, ha vigyázhatott ránk, ha játszhatott velünk. Esténként sokszor olvasott nekem. A könyvek szeretetét is tőle tanultam. Nyári estéken pedig amikor mennydörgött és villámlott mindig nyugtatott: "haragszik a Jézuska,azért dörög az ég". " Majd lehiggad és abbahagyja". Mondta nyugtatásként. Tudtam, hogy ő is fél, de nem mutatta. Öreg, ráncos, időtől, munkától megviselt kezével végigsimította arcomat és magához ölelt. Biztonságban éreztem magam. Vasárnaponként mindig fájdalmas volt a búcsú és már akkor a péntek délutánt várta, hogy újra láthasson és készült az érkezésemre. Telerakta a hűtőt és a szekrényt nyalánkságokkal,úgy várta az unokáját. Sokszor azt kívántam bárcsak megélhetné az esküvőmet és gyermekem születését. Aztán eljött a nagy nap. Mami ekkorra elég beteges volt már és nem mindig voltak tiszta pillanatai, elég sokszor a múltban járt, úgy kb 50 évvel ezelőtt. Eljött az esküvőre és bár alig tudott menni, képes volt fölmászni a 3. emeletre, hogy láthassa a kis unokáját, ahogy felölti a menyasszonyi ruhát. Mindez fél órába telt mire fölért de megcsinálta. Semmi pénzért nem hagyta volna ki. Eljött az idő, hogy végre megmutathattam neki nagy pocakomat is. Azt mondogatta az a lényeg, hogy egészséges legyen, biztos nagyon aranyos kisbaba lesz. Milyen igaza volt akkor is. Pár hónappal később kórházba került, csúnya sebes volt a lába és nagyon fájdalmas is. Persze amikor tehettük bementünk hozzá, pedig sajnos nem mindig ismert már meg minket. Aztán egyik vasárnap apuval bementünk ebédet és süteményt vinni neki,mert azt nagyon szerette. A nővér már azzal fogadott, hogy a mama nagyon nincs jól. Persze nincs jól- gondoltam- ezért van itt, hogy majd rendbe hozzák és jobban lesz aztán megint hazajön. Mama meglátott minket és végig azt mondogatta, szóljunk Krisztinek intézze a koszorúkat csináltassa meg őket, menjünk mi is. Úgy felizgatta magát, hogy jobban láttuk, ha inkább elmegyünk, nehogy rosszul legyen. Nem tulajdonítottunk neki jelentőséget, hiszen sokszor félrebeszélt már ilyenkor és mondott butuska dolgokat is. Azt reggel jött a telefon! A doktornő volt és közölte, hogy nagyon sajnálja, de a mama ma hajnalban szép csendesen elhunyt. Egy világ omlott össze bennem, nem tudom földolgozni azóta sem, nagyon hiányzik! Nincs nap azóta sem,hogy nem gondolnék rá. Ő pótolhatatlan veszteség volt számomra. Ha nincs a gyermekem nem tudom hogy tudtam volna elfogadni, hogy már nincs velem. Amíg csak élek gyászolni fogom és gyermekeimnek is sokat beszélek róla. Az emlékek amik nagyon szépek voltak nagyon fájnak most. A ház ami régen tele volt élettel most szürke és üres. Úgy érzem mintha minden meghalt volna vele együtt. Magával vitte a sírba a boldog időket is. Drága mamikám, nagyon szerettelek!!

A cikket írta: mia81

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Nagyon nagy szeretettel emlékezel meg a mamádról.. Töltsd be te azt az űrt és a gyerekeidnek add meg azt, amit a mamád megadott és jelentett neked. Ne legyen szürke és üres a ház, ahol élt, mert ahol szeretet van oda beköltözik a vidámság..

Pussz,
Éva

Köszönöm Éva! Igyekszem is kitölteni ezt az űrt, mert így könnyebb elviselni, hogy nincs. Gyermekeimet is próbálom úgy nevelni és szeretni ahogy mama nevelte és szerette a gyerekeit.
Nagyon nagy szeretettel emlékezel meg a mamádról.. Töltsd be te azt az űrt és a gyerekeidnek add meg azt, amit a mamád megadott és jelentett neked. Ne legyen szürke és üres a ház, ahol élt, mert ahol szeretet van oda beköltözik a vidámság..

Pussz,
Éva

megtekintés Válasz erre: D Klári

A halál mindig elfogadhatatlan. :(

Nagymamád helyett kaptál egy sokkal szerethetőbb, hozzád még közel állóbb valakit. A gyermeked. :)

Kedves Klári!
Igen, én is tudom. Mama küldött maga helyett nekem még egy gyermeket akit szerethetek!
A halál mindig elfogadhatatlan. :(

Nagymamád helyett kaptál egy sokkal szerethetőbb, hozzád még közel állóbb valakit. A gyermeked. :)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: