Csodák
Látogatók száma: 50
" A csodák akkor kezdenek felbukkanni az életedben, amikor legalább annyi energiát szentelsz az álmaidnak, mint amennyit a félelmeidnek szoktál."
Nos egy újabb idézet, egy újabb gondolatsor, ezúttal Richard Wilkinstől. Az úr egy tévés személyiség, ausztrál is ráadásul, jó messze él innen. Érezhető, hogy valamit el akar hitetni velem. Valamit, ami biblikus, vagy mágikus. Csoda? Ez valami vicc? Már nem az ókorban élünk, azóta meg hát a csoda egy irracionális valami. Meg sem tudnám fogalmazni mi az. Mint egy bűvésztrükk, amit látok, ámulok egy hosszú percig, aztán a racionálisabb agyféltekém azt parancsolja: Ez szemfényvesztés! Ne hidd el! Van rá magyarázat!
A csoda mit is jelent lényegében? (wikipedia szerint) "Olyan esemény, amelyet nem tartunk lehetségesnek vagy valószínűnek tapasztalataink és ismereteink fényében." Na akkor nézzük csak. Kicsi a valószínűsége a dolognak, sőt szinte lehetetlen, valamint mégis ismerős egy már általam ismert, nagyon is életszerű helyzethez, dologhoz hasonlít. Hm...
Egyes kutatások azt mondják, hogy a tervezettségnek is éppen ugyanaz a definíciója, mint a csodának. Azaz kicsi valószínűségű és ráadásul hasonlít, egy már meglévő struktúrához. Nos, a természetes kiválasztódás, mutáció akkor csoda? Az nem, de a kezdeti sokk, vagy nevezzük teremtésnek, az igen. Akkor most mi is van? Csoda vagy nem csoda? Kövekből, vagy ásványokból vagyunk összekalapálva, véletlenszerűen? Akkor mégis csoda, hogy létezünk? Mi is történt az első élő sejt létrejöttekor? Az élettelenből hogyan lett élő? Hát itt már csak a csoda segíthet elfogadni és értelmezni a világot.
Mindegy hogy mit hiszünk, a fenti okfejtés mellett, egyértelműnek tűnik nekem, hogy a csoda = véletlen = tervezettség.
Az optimista, aki mellesleg (9D) érzelmi, spirituális beállítottságú ember, tudomásul veszi, ha megtörténik a "csoda". Örül neki, elfogadja, ajándékként éli meg, és ha többször találkozik az életében ezekkel, akkor elhiszi, keresi és él a csodákkal. Akár öntudatlanul is.
A kőracionális ember (3D), ha valami "csoda" szerű, elképzelhetetlen dolog történik, keresi a racionális magyarázatát, nem hisz a szemének, boncolgatja, szétszedi apró darabjaira és még ha ekkor sem kap rá valós, lineáris megoldóképletet, akkor azt mondja: véletlen.
A tudatos (mondhatnánk megvilágosodott ember) figyeli az események összejátszását, az ok-okozati összefüggéseket, nyitottan kezeli és előítéletmentesen kezd neki vizsgálni egy "csodát" és végül rájön, hogy ez nem misztikum, nem is csalás, hanem tervezett, összefüggésekkel teli eseménysor. Ha csak egy morzsányi része máshogy, másképpen történne, az egész létre sem jöhetett volna.
Azt hiszem, hogy én már döntöttem, melyik nézőpont számomra a megfelelő, nem erőltetek rá senkire semmit, de ha a fenti idézet, amit hoztam értelmezhető, az csak tudatossággal, előítéletmentesen (viszonylag) és elfogadva, hogy minden okkal történik. A jó is és a rossz is.
Ha az álmainkat figyeljük és azokért teszünk, azt soroljuk, elemezzük, miként érhetjük el, akkor azokba a dolgokba fektetjük az energiáinkat, amelyek eljuttatnak oda, hívjuk csodának, véletlennek, vagy tervezettségnek. Amennyiben az akadályokat soroljuk, a félelmeket boncolgatjuk, akkor ezek fognak dominálni az életünkben, az viszont se nem csoda, se nem véletlen.
forrás: facebook.com
kép forrása:http://sod.hu
A cikket írta: Ailet
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szia Ailet!
Magam is ezzel tudnék leginkább azonosulni. Tudatossággal szemlélem a csodát. Sok apró momemtum összeadódása, egymásra épülő eseménysorozat idézhet elő általam "csodának", de inkább szerencsének nevezett esemény bekövetkeztét... Azért nevezem csodának, mert szinte hihetetlennek tartom, hogy ez velem megtörténhetett egyszer. Ennek a magyarázatát aztán utólag már könnyen megtalálom, természetesen a csodát valami jó dologgal, pozitívummal tudom csak összefüggésbe hozni.
Jó időben voltam, jó helyen!... - leegyszerűsítve. Az ok- okozat kérdése történhetett, utólag már könnyű volt megfejteni. Ilyenkor mondom azt, "kész csoda, hogy ez velem megtörténhetett..." Miért, mert semmi más nem támasztja alá, nincs más magyarázat erre, nem találnám, ha keresném se, mint, hogy valami rendkívüli, előre nem kiszámított, nem tervezett dolog történik az emberrel. Egy eseménysorozat összeadódása okozhat "csodához" hasonlatos életérzést.
Én így éltem meg az egyik munkahelyemről egy másikra kerülésemet... (Ezt kellett volna magamban még tovább erősíteni és pillanatig sem elfelejteni, mert nem minden nap történik az emberrel ilyen "csoda")
Ha csak egy morzsányi része máshogy alakul, másképpen történt volna az egész, és az esemény, - amit én "csodának" nevezek így utólag, éltem át - nem történhetett volna meg.
Pussz,
Éva
Látod, a csodák mindenhol ott vannak. Értelmezés kérdése csak mit tartunk csodának. Számomra már az is maga a csoda, ha az utcán vadidegenekkel egy jót beszélgetünk. Ezt pedig kb a buszra várva is meg lehet tenni.... minden úgy jó ahogy van :)) mert az szolgál a leginkább minket. Legyen az rossz, vagy jó.
Pusz
A
Szi A!
Mivel a teremtés is maga a csoda (pár kődarab, por és nedves izék összekapcsolódása = ember), a végeredmény mi más lehetne, mint a NŐ?! Na jó, meg a selejtje, a férfi. Logikusan végigfuttatva a bal agyféltekémen a dolgot, én hiszek a csodákban (mondjuk, bennetek). Sőt, szerintem a férfi is lehet a csoda része, ha jól megfaragják..., mint pl. engem. De azért nem minden férfi van fából, így elképzelhető, hogy egy férfi és egy nő, együtt is létre tud hozni egy kis csodát. Mert ha jól belegondolunk..., a sok csodavárás eredményeként születik meg a legnagyobb csoda, az életünkben, az ÉLET.
Üdv,
Pí.
Csodás napocskát!
PuszA
Magam is ezzel tudnék leginkább azonosulni. Tudatossággal szemlélem a csodát. Sok apró momemtum összeadódása, egymásra épülő eseménysorozat idézhet elő általam "csodának", de inkább szerencsének nevezett esemény bekövetkeztét... Azért nevezem csodának, mert szinte hihetetlennek tartom, hogy ez velem megtörténhetett egyszer. Ennek a magyarázatát aztán utólag már könnyen megtalálom, természetesen a csodát valami jó dologgal, pozitívummal tudom csak összefüggésbe hozni.
Jó időben voltam, jó helyen!... - leegyszerűsítve. Az ok- okozat kérdése történhetett, utólag már könnyű volt megfejteni. Ilyenkor mondom azt, "kész csoda, hogy ez velem megtörténhetett..." Miért, mert semmi más nem támasztja alá, nincs más magyarázat erre, nem találnám, ha keresném se, mint, hogy valami rendkívüli, előre nem kiszámított, nem tervezett dolog történik az emberrel. Egy eseménysorozat összeadódása okozhat "csodához" hasonlatos életérzést.
Én így éltem meg az egyik munkahelyemről egy másikra kerülésemet... (Ezt kellett volna magamban még tovább erősíteni és pillanatig sem elfelejteni, mert nem minden nap történik az emberrel ilyen "csoda")
Ha csak egy morzsányi része máshogy alakul, másképpen történt volna az egész, és az esemény, - amit én "csodának" nevezek így utólag, éltem át - nem történhetett volna meg.
Pussz,
Éva
Mivel a teremtés is maga a csoda (pár kődarab, por és nedves izék összekapcsolódása = ember), a végeredmény mi más lehetne, mint a NŐ?! Na jó, meg a selejtje, a férfi. Logikusan végigfuttatva a bal agyféltekémen a dolgot, én hiszek a csodákban (mondjuk, bennetek). Sőt, szerintem a férfi is lehet a csoda része, ha jól megfaragják..., mint pl. engem. De azért nem minden férfi van fából, így elképzelhető, hogy egy férfi és egy nő, együtt is létre tud hozni egy kis csodát. Mert ha jól belegondolunk..., a sok csodavárás eredményeként születik meg a legnagyobb csoda, az életünkben, az ÉLET.
Üdv,
Pí.