újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Szó nélkül...

Látogatók száma: 43

Megtanulunk beszélni, írni, megtanuljuk, hogy mindez gondolataink, érzéseink kifejezésére való, mégsem tudjuk azoknak a valódi értelmét, csak dobálózunk vele és észre sem vesszük, hogy saját szavaink lepleznek le minket. Nehéz ügy.

A szó elszáll, mondják, de ez nem igaz. Mindennek következménye van, ahogyan a tóba hajított kőnek is.

A szó hangok összessége, nyelvtanilag egy leírt kód hangtani alakja. Nem egyszerű fejlődési szakaszokon ment az emberiség keresztül, hogy a sajátja legyen ez a fajta kommunikációs eszköz és közben sajnos elfelejtjük az összes többit használni, tudatosan. Erről mindig a Hazudj ha tudsz c. filmsorozat jut eszembe. Az ember bármit is akar mondani, a teste, a hanglejtése, a stílusa elárulja a valódi érzéseit, gondolatait és attitűdjeit. Így hát hiteltelenné válik bárki, aki mást állít, mint amit a teste, vagy a szövegkörnyezet sugall.

A szemtől-szembeni beszélgetésben automatikusan érezzük legtöbbször, hogy pl. egy merev, rideg emberrel beszélünk e, vagy egy határozatlannal. Először „látjuk meg” azt, hogy milyen a másik, aztán halljuk meg amit mond. Egyértelműen el is döntjük azonnal, hiszünk e neki, vagy nem. Vagy ha bemegyünk egy üzletbe, nem attól lesz a vásárlási élmény pozitív, vagy negatív, hogy mindent megkaptam-e amit szerettem volna, hanem attól, hogy milyen a hely hangulata. Az eladók viselkedése, arckifejezése (már ha vannak), készségessége döntően befolyásolja a vásárlás értékét. Pontosan úgy, ahogy egy mondat értelmét egy írásban a kontextus teszi helyre.
Hogyan értelmezhetjük mégis a szavakat helyesen? Itt is csak egyszerűen mögé kell nézni. A szavak hatásait érezni, milyen dallama, milyen ritmusa van, hiszen annyira szép a magyar nyelv, hogy azt el sem lehet mondani. Rengeteg hasonló, vagy rokon értelmű szó áll a rendelkezésünkre, hogy pontosan megfessünk egy képet és ha nem az odaillőt válasszuk, összetörik a kép. Azaz a keserűség, vagy a boldogság fog kisugározni a mondandónkból. Még akkor is, ha épp az ellenkezőjét szeretnénk.

Persze az ember megtanult valahogyan kommunikálni, hajlamos arra, hogy azt mondja, én megtanultam írni, mások tanuljanak meg olvasni. Én ilyen vagyok és fogadják el, amit mondok úgy, ahogy van. Mindez rendben is van, de ha folyamatosan „félreértik”, sok konfliktus éri az embert az írásai, a mondanivalója, vagy a kommunikációjának módja miatt, akkor érdemes feltenni a kérdést: Megfelelően kommunikálom –e amit szeretnék? Vagy a szándék volt meg, közben félresiklott a dolog valahol?

Akárhonnan nézem, ha egy szigorú, mosolytalan, megkeseredett arc néz rám (beszélgetésnél), nehéz azt barátságosnak és szeretetteljesnek ítélni.Persze nem is kell mindenkinek mindig ragyognia, de azért mégis....

Néha szoktam figyelni az embereket, hogy vajon mit mond az arcuk, a testtartásuk, a járásuk, még mielőtt megszólalnak. Szavak nélkül elárulnak magukról ezer információt. Mindenki magára vési élete harcait, a problémákkal való megküzdésének módjait, ha sikerül, azt is, ha csak hurcolja a gondjait, mint egy krumplis zsákot, azt is látni. Vicces, vagy sem, azok rendelkeznek a legkonokabb egóval, akik a legnagyobb zsákot cipelik és ragaszkodnak is hozzá. Én nem szeretném megtanulni tőlük, hogyan, vagy hogyan ne roskadjak össze a gondjaim alatt. Inkább olyanoktól szeretnék tanulni, akik főnixként, egyre teljesebb lélekként születtek újjá minden csapás után és akár 50 akár 90 évesek, ott ragyog a szemükben az élet. Számomra ez a hitelesség.

fotó:pozitivnap.hu

A cikket írta: Ailet

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: Ilona

Kedves Ailet!

Tetszett, amiket írtál.Egy gondolattal kiegészíteném: " Szinház a világ és szinész benne minden férfi és nő".(Lehet, hogy nem pontos az idézet). De a lényeg az, hogy nem mindenki olyan, mint aminek látszik..( Az én tapasztalatom is ez)

Puszi, Ilona

Kedves Ilona!

Persze hogy színház, mégis egyesek inkább valami barlangszerűségnek, vagy várbörtönnek, vagy valami katasztrofális izének képzelik.... nem is értem... viszont itt a cikkben nem feltétlen a fizikai külsőre gondoltam amikor azt írtam, hogy először látom. Nem az után ítélek, hogy valaki kövér, sovány, kopasz, vagy mozgássérült... inkább a cselekedetei, a viselkedése és hát tudjuk, a kisugárzás.
Pusz:A

megtekintés Válasz erre: Pinokkió

Szi A!
Igen, pl. Bokor úr szeme... na az világít, mint a lámpás ;-) Tőle érdemes tanulni...
Puszi,
Pí.

Szia P!
Nem csak az övé.... vannak mások is, csak kevesen.
Pusz:A
Kedves Ailet!

Tetszett, amiket írtál.Egy gondolattal kiegészíteném: " Szinház a világ és szinész benne minden férfi és nő".(Lehet, hogy nem pontos az idézet). De a lényeg az, hogy nem mindenki olyan, mint aminek látszik..( Az én tapasztalatom is ez)

Puszi, Ilona
Szi A!
Igen, pl. Bokor úr szeme... na az világít, mint a lámpás ;-) Tőle érdemes tanulni...
Puszi,
Pí.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: