A múlt, ha kísért.

Látogatók száma: 55

Türelem kérdése az egész, a juss visszajár.

IV. rész

Teltek múltak az évek, néha-néha hallottam felőled ezt-azt. Már nem érdekelt élsz-e még, mi van veled, örültem, hogy vége.

Egyszer aztán érdekes dolgot hallottam. Új asszonyra tettél szert. Okos asszony volt, akkor volt hajlandó együtt élni veled, ha az otthonod átalakítod, olyanná, amilyenné ő szerette volna. Meg is tettél neki mindent, lehet, hogy elképezéseidbe belefért.
Ám a jó asszony ennyivel nem elégedett meg, kellett a neved is. Feleségül vetted, ha egyszer ezt is oly nagyon szerette volna. Igen, ám de a feleségnek jogai is vannak, tehát már nem csak lakó szeretett volna lenni az új otthonában. Új vágya támadt, szeretett volna az otthonának tulajdonosa is lenni. Hm. Boldogan ráírattad a fél házat. (Amiért az én kezem kopott).
Telt-múlt az idő, nem túl sok, de a házasság befuccsolt. Válni kellett, az otthon préda lett, hisz a feleséget illette fele. Maradtál fedél nélkül.

Számító fejed döntött. Hirdetés útján kerestél magadnak párt. Válogattál és döntöttél. Nagyvárosi hölgy volt szíved választottja, akinek esze ágában sem volt költözni, és egy kisváros poros levegőjét szívni. Elmagyarázta neked, hogy az ő otthona a te otthonod, költözz hozzá, szépen eléldegéltek. (Míg a halál el nem választ, - biztos megfordult, a furmányos fejedben).
Mi legyen a fél házad árával? Értékpapírba fektetted, és vitted magaddal a hozományod.

Milyen volt a párkapcsolatod –, ami nem tartott sokáig – arról semmit nem hallottam.

Terjed a jó hír, hamarosan rám is talált. Ennek a kapcsolatodnak is rövid idő alatt vége lett. Meg sem lepett. Élni veled, szinte kéjutazás. Költözni kényszerültél, tovább kellett állnod. Kérted, ami járt neked, mert ugye a tied volt, ott lapult papírokba valahol a szekrény mélyén. De eltűnt, volt nincs. Hol és mikor, senki nem tudta. Bottal üthetted a nyomát. Elkulloghattál egyedül, üres zsebbel.

Végighallgattam a történetet, elégtételt kellett volna éreznem. Legalább egy mosoly megjelenhetett volna az arcomon.

Csak gondolatban fogalmaztam meg: Látod, büntetlenül senki nem ússza. Az élet visszaadta neked azt, amit velem tettél.

Régóta nem hallottam felőled, nem láttalak. Két évvel ezelőtt egy forró nyári napon jöttél velem szemben, és én akaratomon kívül rád szóltam: (Nem hozzád). – No, a mai napomból még éppen te hiányoztál.

Bambán néztél rám.
Szerintem azt sem tudtad ki vagyok.

A cikket írta: D Klári

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

D Klári

Tanulságos történet. Mással is megeshet.

Vajon okulnak e belőle? Ki tudja. Mikor, kinek esik meg a szíve a másikon?
Sokkal egyszerűbb lenne a más kárán tanulni!
Hallottam másképp is: Mindenki tanuljon a saját kárán.
Hát, nem okos gondolat ... :)

Még valami: Tanulópénzt meg kell fizetni ...
Nem mindegy, hányszor ...

zsoltne.eva

Ez egy olyan személyiség, akinek szüksége volt arra, hogy bejárja a pokol bugyrait, ahhoz, hogy elérje a mélypontot, s ne tagadja tovább, hanem lássa az eltévelyedését... Vagyunk így egy páran, kinek a veremből, amit másnak ásott, belesétált, onnan már magának kell kimásznia... Hogy is került oda?... :-)

Isten nem ver bottal!

Csak meg ne sajnáld, ismerek olyat, akinek kitették a szűrét és a volt felesége megsajnálta - állítólag nem volt mit tennie, az utcán mégsem hagyhatta - azóta ő szolgálja ki abban a lakásban, amit a lányának vettek,... mos, főz, takarít rá, elviseli a rigolyáit, pusztán, mert/hogy ezzel a közös lányuknak segít - Más egyéb közük nincs, de mekkora terhet vett a vállára, ismét...