Mi magyarok vagyunk!

Látogatók száma: 31

Száz szónak is egy a vége, nem készültünk fel előre,
olyan sok ember játszotta a nagyot, jöttek újabb és újabb "nagyok",
kik azt hitték meg tudják váltani a világot, ettől lettünk volna mi boldogok,
a nagyobbnál még nagyobb?

Ha egyszer ettől még szegényebbek vagyunk, ha nem látjuk, melyik út vezet ebből ki és merre, elődjeink vajon tudták e, hová, és merre juthatunk e posványból előbbre?

Nagy dilemma, bizonytalanság vesz minket körül, jó lenne tudni merre, hová,
mi felé megyünk, legtöbbször mindig csak egyedül, nagy kérdés mi lesz így velünk?
Európaiak vagyunk, vagy mifene, egy nagy család része, nélkülünk a világ semmi se, vagy csak addig lennénk jók, míg szavunk nincs, csak hajbókolunk a nagyoknak?

Mi magyarok vagyunk!

Valószínű, hogy jobbat szeretnénk, változtatni akarunk, de, ha egyszer még azt sem tudjuk jó e, ami felé tartunk, kell e ez nekünk, sokan nem tudjuk, mert, ami biztos a múltunk, és bizonytalan a jövő felé vezető utunk..., nem látjuk a holnapunk.

A hogyan továbbit, mi hogyan is tudhatnánk, ha egyszer senki sem tudja, nem mondja meg, ez a jó, vagy az vezet valahova, ami kell nekünk, amerre éppen menni igyekszünk...
Mire várunk még? Ki fogja megmondani nekünk, hát nem a "nagyok", hanem mi magunk! Mit akarunk?

Mi magyarok vagyunk!

A cikket írta: zsoltne.eva

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

zsoltne.eva

párbeszéd

Válasz erre: Ilona

Kedves Évi!

Igen, magyarok vagyunk, de hogy úgy mondjam, szentek nem. Ahhoz, hogy jobbat, szebbet teremrtsünk,egyfelé kellene néznünk, egy úton mennünk..Ehhez összetartásra lenne szükség! De mi magyarok vagyunk...

Ami a búcsúzkodásodat illeti, remélem, csak költői túlzás és nem komoly..

Puszim, Ili

Tudod?!... ha sok pici gond összeadódik, abból lesz a nagy, és ha erre még rápakolnak egy lapáttal, na akkor valami borulni látszik, az ember a gubancból már ki sem látszik, a hurok szorongat....Tettél, amíg tehettél, még most is ellene, nem egyik napról a másikra következik ez be..., még nem katasztrófa, de valamit akkor is tennem kell,... megoldani nem másnak, ezt nekem kell!... Lehet ez nem tart sokáig, csak ideig-óráig, egy-két hónapig, de most a dolog úgy néz ki, tovább már nem lehet halasztani... Most egy lépést teszek hátra, majd kettőt-hármat előre, csak így juthatok egyről a kettőre... Kicsit tűnök csak el, remélem nem örökre. :-)

Puszi, Éva

Ilona

Kedves Évi!

Igen, magyarok vagyunk, de hogy úgy mondjam, szentek nem. Ahhoz, hogy jobbat, szebbet teremrtsünk,egyfelé kellene néznünk, egy úton mennünk..Ehhez összetartásra lenne szükség! De mi magyarok vagyunk...

Ami a búcsúzkodásodat illeti, remélem, csak költői túlzás és nem komoly..

Puszim, Ili

zsoltne.eva

Kezdem magamon...
elhagyom e kedves lapom...
sokáig voltam köztetek, el kell mennem,
Isten legyen Veletek!
Nem tehetek mást...
kiket szerettem, úgysem feledek,...
csak vigyázzatok egymásra és arra,
mit e rövid idő alatt teremtettem,
talán egy picit ezzel én is segíthettem...