újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Zsarolás

Látogatók száma: 91

Egy pofon csattant. A nő sírva beszaladt a hálóba, és magára zárta annak ajtaját.

A lány anyát és apát festett. Majd gyorsan eszébe jutott, hogy nem jó a sorrend. - Apa a főnök..., és piros vonallal elválasztva, egy másikat is melléfestett. Ott apa-anya sorrendben ölelték egymást szülei. Melegség sugárzott a festményről. A két ember szerelmesen sétált egy virágoktól teli réten. A távolba világoskék felhőket pingált. Napsütés világította meg a képet. Szellő fújta az asszony habselyemkönnyű szoknyáját...
Ahogy fordult egyet, hirtelen minden elsötétült. Álmában most veszekedéssé vált a táj. A két ember hangos kiabálásba kezdett. A színek eltűntek. Fekete-fehérré változott a kép. - Jaj! - sírt fel álmában a kislány. Megint békét akarok!
Anya nyitott be a sötét szobába. Két-három lépéssel az ágyikó mellé lépett. Odahajolt az izzadságban forgolódó gyermekéhez. Megsimogatta a kis buksiját, majd egy puszit nyomott a meleg homlokára.
- Aludj szépen kislányom!
- Anyaaa... - nyöszörgött a gyermek. Apaaa...
- Édesem, nincs baj - suttogta az édesanya. Gondosan betakargatta a lánykát. Kicsit várt, amikor a lánya nyugodt szuszogását hallotta, megnyugodott és kiosont a szobából.
Megint széppé vált a táj. De apa eltűnt róla. A lány oldalra nézett, és a piros vonalon túl, apa szomorú arcát látta. Egyedül. - Miért vagytok külön? Apa. Nem akarom!
Az óra tizenkettőt ütött. A kislány a gongütések hangjától ijedten összerezdült. - Apa ne üsd meg anyát! Miért bántjátok egymást? Nem akarom látni... Elmegyek világgá!
Megint rándult egyet az aprócska test. Az izzadságcseppek átitatták a kis pizsamáját. Hideget érzett. Össze-vissza forgolódva, a kimerültségtől elaludt.
Az álom már csak kesze-kusza vonalakból állt, majd a fáradtság tengerébe merült.

A konyhaasztalnál hárman ültek. Anya mosolyogva nézett a férjére. Az ugyanolyan kedvesen nézett vissza feleségére.
- Apa, ti ugye soha nem veszekedtetek, mielőtt én megszülettem?
A férfi értetlenül nézett a lányára.
- Mi? Miért veszekedtünk volna?
- És azóta? - folytatta tovább a faggatást a gyerek.
- Kicsim, mi soha nem veszekedtünk és nem is fogunk. Mi szeretjük egymást. De legjobban téged a világon - mondta a lánya szemébe nézve az anya.
- Jó. Most az egyszer még megengedem, hogy füllentsetek nekem! - állt fel az asztaltól a kicsi lány. Kihúzta magát. Két kezével az asztalra csapva, ennyit mondott határozottan. - De soha, soha ne is merjetek veszekedni! Nagy levegőt vett. Kipirult arccal a szüleire nézett. - Ha szerettek.

A cikket írta: Pinokkió

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: Princus

Kedves P.!

Egyetértek, a gyerekek még a ki nem mondott feszültségeket, ellentéteket is érzik és mindezek hatnak rájuk.
Konfliktusok mindenhol lehetnek állandóan vagy időszakosan jelen.
Az lenne jó, ha a gyerek használható, tanulható mintát kaphatna, hogyan lehet ezeket rendezni, megoldásokat találni rájuk.

Üdv.:
Princus

Szia Princus!
Igen, jól látod, az lenne a lényeg, hogy megtaláljuk a megoldást - ezt keressük itt a feleségeken is -, ha megvan, akkor azt át kell adni - mintaként - a gyerekeknek.
Üdv,
Pí.
Kedves P.!

Egyetértek, a gyerekek még a ki nem mondott feszültségeket, ellentéteket is érzik és mindezek hatnak rájuk.
Konfliktusok mindenhol lehetnek állandóan vagy időszakosan jelen.
Az lenne jó, ha a gyerek használható, tanulható mintát kaphatna, hogyan lehet ezeket rendezni, megoldásokat találni rájuk.

Üdv.:
Princus

megtekintés Válasz erre: Pinokkió

Éva!
A hatalmi harcok már csak ilyenek. A minap valaki mondta nekem, hogy a feleségek.hu már nem a régi, senki nem olvassa, meg unalmas (hát vannak akiktől megszabadultunk, szerencsére, ők tényleg nem olvasnak, de legalább is nem írnak). Nem értettem. Előbb majdnem belementem a játékába. Mondtam, hogy most is írogatunk egy érdekes, mondanivalóval teli "sorozatot", közösen (itt rád, Ailetre, Bokor úrra, Tiszai Pére... stb. és még magamra is gondoltam, a házassági problémák témakörében). Mondom neki, de több százan olvasnak bennünket naponta... Majd fogtam a fejem. Hisz ez az ember csak kivetítette rám a saját félelmét, a "megnemértettsége" miatt kellett valaki, akit még nála is "megnemértettebb". Így önigazolja, hogy nem ő a bűnös a saját problémái miatt. Hisz mások még rosszabb helyzetben vannak, mint ő. Na... ebből azt akartam kihozni, hogy "ne foglalkozzak vele..." :DDD Keresd meg miért vetíti ki rád a fóbiáját, félelmét. Ne válasszal próbáld meggyőzni, hanem kérdezz vissza!
Üdv,
Pí.

Köszi Pinokkió!

Ezt a segítséget vártam!... Ezen túl, ha kapok egy ilyen kérdést, kérdéssel fogok visszaválaszolni... Ezzel megszabadulok attól az érzéstől, ami mindig is kísért... a "megnemértettség" érzésétől, mert ez meg az én bajom volt, de csak idáig...
Többet nem foglalkozom vele...

Puszi,
Éva

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Szia Pinokkió!

Kapóra jön ez a kis cikked... mert egy kérdés foglalkoztat. Persze ehhez csak az tud szólni, aki ismer... Azt hiszem, te egy kicsit azért már elmondhatod ezt...
Én is általában azért írok, hogy az olvasóban gondolatot ébresszek... A minap feltettem egy - amolyan - gyerekcikket... találkozás egy gyermekkel a játszótéren, aki akár az unokám is lehetne, és a vele való párbeszédet, ami lezajlott kettőnk között... beleszőve egy-két helyen a gondolatomat, amit a gyerekkel nem osztottam meg, miért is nincs nekem unokám?... Szó-szó... Kaptam több hozzászólást, melyben méltatták a cikket... de volt közöttük egy hsz-elő, aki szó szerint ezt írta: "Akkor most én kérdezem: Mi a lényege?"... Megválaszoltam, nem éppen udvariasan... Javasoltam, hogy olvassa el még párszor, hátha megérti...

Ismersz...

Nem száll le rólam, és még mindig keresi az összefüggéseket..., mindezt egy anya, akinek van gyereke, talán még unokája is... Hogy nem találja? Ha egyszer oda van írva...

Ahogy ismerlek, erre azt fogod ideírni, ne foglalkozzak vele...

Puszi,
Éva

Éva!
A hatalmi harcok már csak ilyenek. A minap valaki mondta nekem, hogy a feleségek.hu már nem a régi, senki nem olvassa, meg unalmas (hát vannak akiktől megszabadultunk, szerencsére, ők tényleg nem olvasnak, de legalább is nem írnak). Nem értettem. Előbb majdnem belementem a játékába. Mondtam, hogy most is írogatunk egy érdekes, mondanivalóval teli "sorozatot", közösen (itt rád, Ailetre, Bokor úrra, Tiszai Pére... stb. és még magamra is gondoltam, a házassági problémák témakörében). Mondom neki, de több százan olvasnak bennünket naponta... Majd fogtam a fejem. Hisz ez az ember csak kivetítette rám a saját félelmét, a "megnemértettsége" miatt kellett valaki, akit még nála is "megnemértettebb". Így önigazolja, hogy nem ő a bűnös a saját problémái miatt. Hisz mások még rosszabb helyzetben vannak, mint ő. Na... ebből azt akartam kihozni, hogy "ne foglalkozzak vele..." :DDD Keresd meg miért vetíti ki rád a fóbiáját, félelmét. Ne válasszal próbáld meggyőzni, hanem kérdezz vissza!
Üdv,
Pí.

megtekintés Válasz erre: Pinokkió

Szia Éva!
Az író mindig a gondolatébresztés miatt ír; én legalább is...
Üdv,
Pí.

Szia Pinokkió!

Kapóra jön ez a kis cikked... mert egy kérdés foglalkoztat. Persze ehhez csak az tud szólni, aki ismer... Azt hiszem, te egy kicsit azért már elmondhatod ezt...
Én is általában azért írok, hogy az olvasóban gondolatot ébresszek... A minap feltettem egy - amolyan - gyerekcikket... találkozás egy gyermekkel a játszótéren, aki akár az unokám is lehetne, és a vele való párbeszédet, ami lezajlott kettőnk között... beleszőve egy-két helyen a gondolatomat, amit a gyerekkel nem osztottam meg, miért is nincs nekem unokám?... Szó-szó... Kaptam több hozzászólást, melyben méltatták a cikket... de volt közöttük egy hsz-elő, aki szó szerint ezt írta: "Akkor most én kérdezem: Mi a lényege?"... Megválaszoltam, nem éppen udvariasan... Javasoltam, hogy olvassa el még párszor, hátha megérti...

Ismersz...

Nem száll le rólam, és még mindig keresi az összefüggéseket..., mindezt egy anya, akinek van gyereke, talán még unokája is... Hogy nem találja? Ha egyszer oda van írva...

Ahogy ismerlek, erre azt fogod ideírni, ne foglalkozzak vele...

Puszi,
Éva

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Nagyon is értettem, amit írtál... de így utólag már hiába is látom be... nagy árat fizettem érte... és fizet nagyon sok ma még csak gyerekcipőben járó újdonsült házas, egy, vagy több gyerekkel... még nem tudják, de megtudják, ha nem kapják össze magukat, nagyon bánni fogják nagyon kevés kivételtől eltekintve... Tapasztalatból tudom. Egy élethossz azt hiszem elég bizonyíték erre!!! Nem szeretjük, de attól még tény. Bizony nagyon sokan vagyunk, akik ezt a legnagyobb kérdést figyelmen kívül hagytuk egykor, önző módon...

Szia Éva!
Az író mindig a gondolatébresztés miatt ír; én legalább is...
Üdv,
Pí.

megtekintés Válasz erre: Pinokkió

Szia Éva!
...Csak a napokban sok cikket olvastam tőletek, én is írtam egyet, ami a házasság problémáival foglalkozik. Eddig vagy a nő, vagy a férfi szemszögét néztük. De mi van a gyerekkel?! Ezt próbáltam megírni. Könnyű lenne, ha csak két emberről szólna egy házasság... És még vannak további szempontok is (az majd legközelebb). De a gyerek egy nagyon erős dolog, amire minden házastársnak illik figyelni. Mert nem csak a saját életünkért vagyunk felelősek!
Üdv,
Pí.

Nagyon is értettem, amit írtál... de így utólag már hiába is látom be... nagy árat fizettem érte... és fizet nagyon sok ma még csak gyerekcipőben járó újdonsült házas, egy, vagy több gyerekkel... még nem tudják, de megtudják, ha nem kapják össze magukat, nagyon bánni fogják nagyon kevés kivételtől eltekintve... Tapasztalatból tudom. Egy élethossz azt hiszem elég bizonyíték erre!!! Nem szeretjük, de attól még tény. Bizony nagyon sokan vagyunk, akik ezt a legnagyobb kérdést figyelmen kívül hagytuk egykor, önző módon...

megtekintés Válasz erre: D Klári

Tetszett Pinokkió!

Hozzám közel állót írtál ...

üdv: Klári

Szia Klári!
Köszönöm... Bár jobb lenne, ha nem kellenének ilyen írások...
Üdv,
Pí.

megtekintés Válasz erre: Ailet

Szia P!

Egy gyereknek mindig nehéz a szülők vitája közben létezni. Ha kisebb persze nem ért sokat belőle, ha meg nagyobb, hát... előbb-utóbb megszokja és vállat von max, hogy ez az ő szórakozásuk.... ölik egymást. A kettő között persze van átmenet.... na az a kemény.
Pusz:A

Szi A!
A gyerek soha nem lép át a szülők vitáján, ha kicsi, ha nagy. Esetleg látszólag vállat von, de belül az neki seb marad, ha kimondja, ha nem. Te is tudod... a szüleinktől kapott dolgaink határozzák meg életünket. Persze, erős tudatossággal lehet rajta változtatni, de a beégések nem fognak eltűnni, ha akarjuk, ha nem.
Üdv,
Pí.

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Szépet írtál, Pinokkió!

Tetszett, mert olyan bensőséges, tiszta... család, meg gyerek... De rég volt!... Kicsit elgondolkodtam... Nem szabadna elfeledkezni a gyerekről, nem bizony..., mert ő megérzi a veszélyt, és félti a békességet, ami körülveszi, nem akarja elveszíteni, az megnyugtatja, ha minden rendben van, ezért csikarja ki az ígéretet, ami már zsarolás, a szeretettel zsarolja a szüleit... :-)

Puszi

Szia Éva!
...Csak a napokban sok cikket olvastam tőletek, én is írtam egyet, ami a házasság problémáival foglalkozik. Eddig vagy a nő, vagy a férfi szemszögét néztük. De mi van a gyerekkel?! Ezt próbáltam megírni. Könnyű lenne, ha csak két emberről szólna egy házasság... És még vannak további szempontok is (az majd legközelebb). De a gyerek egy nagyon erős dolog, amire minden házastársnak illik figyelni. Mert nem csak a saját életünkért vagyunk felelősek!
Üdv,
Pí.
Tetszett Pinokkió!

Hozzám közel állót írtál ...

üdv: Klári
Szia P!

Egy gyereknek mindig nehéz a szülők vitája közben létezni. Ha kisebb persze nem ért sokat belőle, ha meg nagyobb, hát... előbb-utóbb megszokja és vállat von max, hogy ez az ő szórakozásuk.... ölik egymást. A kettő között persze van átmenet.... na az a kemény.
Pusz:A
Szépet írtál, Pinokkió!

Tetszett, mert olyan bensőséges, tiszta... család, meg gyerek... De rég volt!... Kicsit elgondolkodtam... Nem szabadna elfeledkezni a gyerekről, nem bizony..., mert ő megérzi a veszélyt, és félti a békességet, ami körülveszi, nem akarja elveszíteni, az megnyugtatja, ha minden rendben van, ezért csikarja ki az ígéretet, ami már zsarolás, a szeretettel zsarolja a szüleit... :-)

Puszi
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: