újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Tisztelet

Látogatók száma: 58

Megtörtént eset az 1980-as évek elején, amikor még a szabad szombat nem volt általános, és törvénybe iktatottan valamennyi állami cégnél be kellett vezetni egy bizonyos határidőn belül. Országos hálózattal rendelkező kereskedelmi cégnél voltam beruházási osztályvezető, másfélszáz hálózati egység kialakítása, felújítása és karbantartása tartozott a területemhez és a kollégáimmal nem igen unatkoztunk.
A szabad szombat bevezetése nem is volt ez olyan egyszerű eset, hiszen a boltok szombaton is nyitva tartottak, délig vagy kettőig, már nem is emlékszem pontosan. Mint minden vállalat, a mi cégünk is arra törekedett, hogy a vasárnaphoz kapcsolódó heti pihenőnap kiadását többlet létszám nélkül oldja meg és erre különféle technikákat dolgozott ki.
Egyik – a fővárostól meglehetősen messze lévő – megyeszékhely tanácselnök helyettese, nagy ügybuzgón, levélben megkereste azokat a fővárosi vállalatokat, akiknek a településükön üzletük volt, hogy számoljanak be, hogyan kívánják ezt a dolgozók számára igen kedvező törvényt a gyakorlatban megvalósítani.
Az akkori vezérigazgatónk úgy döntött, hogy nem az áruforgalmi szakterület vezetőjét küldi le, hanem engem, mert úgyis kell vele tárgyalnom egy új bútorbolt létesítése ügyében.
Gépjármű parkunkban mindössze két személygépkocsi volt, melyeket a vezér és a kereskedelmi igazgató használt, a többiek meg használhatták a vasutat. Mi is a kolléganőmmel elindultunk a hétórás gyorssal, amelynek háromnegyed tízre kellett volna az adott városba érnie, ám a MÁV a lehető legkevesebbet törődött a menetidő betartásával és negyed tizenegykor gördült be a célállomásra.
Tíz óra helyett fél tizenegyre értünk a tanácshoz, és az elnökhelyettes már javában tartotta a szentbeszédet. Csendben helyet foglaltunk az utolsó sorban, gondoltuk, hogy ha valaki, ő igazán tudhatja, hogy a vonatok átlagosan mennyit késnek. Nem tudta, mert nyilván neki nem kellett vonaton utaznia. Minden további nélkül befejezte a mondatot és ránk kérdezett, kik vagyunk és honnan jöttünk. Igaz, azt nem kérdezte, mi mesterségünk címere, bár arra is válaszoltunk volna. Azt azonban kihangsúlyozta, hogy nekik, vidéki embereknek is kijár az a tisztelet, hogy a budapesti kollégák pontosan érkezzenek az értekezletre.
Ha már így ily kedvesen feldobta a labdát, köszöntöttem őt és a többi sorstársamat, elmondtam, ki vagyok, és melyik céget képviselem, és azt is, hogy nincs semmi ráhatásunk a MÁV-ra, mely szerint ideje lenne betartaniuk a menetrendet, de ha már szót kaptam, megkérem a tanácselnök helyettes elvtársat, hogy ez ügyben járjon el a náluk, hogy legközelebb miattuk ne kerüljünk késébe, és kellemetlen helyzetbe. Ami a tiszteletet illeti, teljesen igaza van, hiszen én magam is jászkunsági gyerek vagyok, s engem is nagyon bánt, ha nem kapom meg a kellő tiszteletet, főleg, ha a cégemet képviselem.
Megtapsoltak a budapesti kollégák.
Vesszőfutásom itt még nem ért véget, mert a hegyi beszédet követően valamennyi cég képviselőinek elő kellett adniuk a tervezett intézkedéseik mibenlétét. Valamennyien kereskedelmi főosztályvezetők, igazgatók voltak. Ránk került a sor, elmondtam, mi a tervünk és visszakérdezett, hogy mi a beosztásom. Felszaladt a szemöldöke, amikor megtudta, hogy beruházási osztályvezető vagyok. Miért nem a hálózatirányítás felelős vezetője jött el, érdeklődött tovább és a dühében enyhén pirosodott az arca. Elárultam a nagy titkot, hogy szeretnénk egy új bútorboltot nyitni, emiatt úgyis nekem kellene vele tárgyalnom és összekötöttük a kellemest a hasznossal, továbbá ha a szakterülete vezetői a szabad szombat bevezetése kapcsán itt üldögélnének, annak gyakorlati megvalósítása késedelmet szenvedne.
Mit mondjak? Akkor voltam harminc éves, a tanácselnök helyettes meg régi veterán. Az értekezlet után sürgős dolga akadt, átpasszolt minket a tervosztály vezetőjéhez, a korombeli fiatalemberhez, aki akkor már hallotta híremet, hogy vissza mertem szólni a nagy öregnek.
Attól kezdve, amíg a fiatalember nyugdíjba nem ment, minden ügyünkkel hozzá fordultam és sohasem kellett magasabb szintre lépnünk, mégis minden elintéződött, mert semmit sem túlbonyolítottunk, és fiatalos lendülettel tettük a dolgunkat.
Fel sem merült köztünk, hogy ki kinek és miért tartozik tisztelettel. Ez nem volt kérdés.

A cikket írta: Yolla

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Szia, Pinokkió!

Már nem változom, olyan vagyok, amilyenné lettem 18 éves koromra.

Üdv: Yolla
Szia Yolla!
Mosolyogtam... mert ismerlek, de ők nem ismertek téged..., de megismertek ;-)
Üdv,
Pí.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: