Álom nélkül
Látogatók száma: 50
A televízió már rég kikapcsolt magától. Az éjszakai sötétség falán rést üt a pirkadat halovány fénye. Az álmából felriadt férfi behunyja szemét. Muszáj újra elaludnia, csak nehogy folytatódjék az álom, melytől alaposan leizzadt. Szinte mindenki szerepelt benne, akivel az utóbbi félévben konfliktusba került.
Magas fejhangon kiabál vele az anyósa, nem vagy férfi fiam, mert nem tudod eltartani a családodat! Közben a főzekékhez energikus mozdulattal keveri a rántást, mert az egy dolog, hogy rendszeresen szidja a vejét, és más dolog elrontani az ebédet. Elhallgat a mama, s rákezdi a felesége, nehogy egy perc nyugalma legyen. Élhetetlennek tarja, aki képtelen pénzt szerezni, nem azt mondja, hogy keresni, hanem szerezni, sürgős lenne, mert fát kell venni, nem tudnak gázzal fűteni, a fa olcsóbb meg krumpli is kellene, legalább egy zsákkal, az kitartana egy ideig. Kamasz lánya elvből nem csatlakozik az anyjához meg nagyanyjához, inkább megvárja, míg kimegy fát vágni az udvar hátuljába, hogy ne lássák, mi lesz a tűzrevaló, akkor utána megy és cicáskodva előadja kérését, kellene egy új mobil, már szégyelli a többiek előtt az ősrégi készülékét. Tudod, apa, ez már vér ciki! Folytatná a sort, de megjelenik az öccse, és szó nélkül a fáskaskába szedi a tüzelnivalót, behordja a házba és máris fordul vissza. Megvárja, míg elmegy a nővére és odasúgja az apjának, nekem nem kell semmi, apa. Könny szökik a szikár, középmagas férfi szemébe, ledörgöli a keze fejével, nehogy meglássa a fia.
A kertészetben dolgoznak, kicsit fáznak, bár jár a kezük, mint a motolla. Bohács Jani, ahogyan errefelé nevezik az új földesúr, nagyot csap pálcájával a kezére, hékás, ez nem fa, hanem élő növény! Megalázó, ahogyan viselkedik vele az a Bohács Jani, aki általánosban osztálytársa volt és felvitte az isten a dolgát, egyetemet végzett és hazajött a fővárosból, hogy pályázhasson az állami földekre, pedig végzettsége szerint tanár lenne. Megnyerte kétszázhúsz hektár bérletét, pedig a helybeliek tudják, mindössze annyi köze van a földhöz, hogy talán meglocsolja otthon a cserepes virágokat. Már emeli kezét, hogy orrba vágja, de Kalácska Pista lefogja, és odasúgja neki, ne piszkold össze a kezed!
Utolsó csomag cigarettáját veszi a dohányboltban, de nincs nála elég pénz, hogy ki tuja fizetni. Barta Józsi kisegíti, vendégem vagy rá, meg iszunk egy kávét is, úgyis akartam veled beszélni. Kimennek az utcára meginni a kávét, mert ott rá lehet gyújtani és a kíváncsi fülek sem hallják beszélgetésüket. Gyere ki velem németbe, vág mondandója közepébe Barta Józsi, a Kondorosi komám kinn dolgozik, építőipari cégnél segédmunkás, és tud állást szerezni. Kemény munka, de jól fizetik.
Aludj, aludj, ne gondolkozz, biztatja magát, mindhiába, mert mire csillapul lelke és az álom új utazásra vinné, fordul egyet mellette a felesége, megreccsen alatta az ágy rugója, és ez a hang éppen elég ahhoz, hogy pillája rebbenjen és kinyissa a szemét.
Felkel, kioson a konyhába, nem mer világot gyújtani, nehogy felébredjen az anyósa és meggyanúsítsa, hogy éjjel suttyomban kijár enni, megdézsmálja, amit a spájzban talál, szalonnát, befőttet, száraz veknit. Egyszer megfojtja ezt a vén boszorkányt, aki nem lát a szemétől, nem veszi észre, hogy lemondott a dohányzásról, már a kocsmába sem megy el meginni egy felest és éppen csak annyit eszik, hogy éhen ne haljon. A nadrág lötyög rajta, ha nem lenne öve, le is esne róla. Jól esne egy szál cigaretta! Eltett egy dobozzal, ha nagy szükségét érzi, legyen mihez nyúlnia. Oda rejtette, ahol az asszony sose keresi, mégpedig a konyhaasztal fiókba. Nagy viaszos vászon terítőt vett rá a felesége, nem nagyon hajtja fel, hogy a fiókhoz jusson, egyébként is régi receptfüzetét tartja benne, amire mostanában nincs szüksége, mert nem a kívánalom, hanem az éppen rendelkezésre álló alapanyagok szerint főz. Sajnálja szegényt, hogy harmincöt éves korára fekete haja fényét vesztette és megjelentek benne az ősz szálak is. Kezének bőre mind a smirdli, egész nap a kertben dolgozik, hogy megtermelje a konyhára való élelmiszer többségét. Amit csak tud, berak vagy lefagyaszt, így is szélmalomharc az egész. Még a szexhez sincs ándugja, már vagy két hónapja hozzá sem érhet.
Öt szál cigarettát talál a dobozban, ez még valódi kincs.
Pizsamára felkapja az otthoni kiskabátját és kimegy az udvarra. Rágyújt és az első slukk után érzi, amint az öreg kuvasz hozzádörgölődik a lábszárához. Megsimogatja, és hátraballag az elhagyatott asztalos műhelybe. A hajnali fényben tisztán látja minden szegletét, a hónapok óta kézbe sem vett szerszámait, orrát csavarja a vastag por áporodott szaga, amely nem akarja elhagyni a helyiséget, hiába hagyja nyitva az ajtót. Leül a sámlira, azon pihen néhány percet, ha kifárad a munkában. Most is fáradt, de ez nem a jól végzett munka fáradtsága, ez más, megmagyarázhatatlan fáradtság, vagy inkább fásultság, ki tudja, talán a Krajcár Jani fia tudná, elvégre pesti jogászgyerek, apja büszkesége.
A fenébe is, miből taníttatná a gyerekeit, ha megélni sem tudnak? Mit tehetne, hogy jobbra forduljon családja sorsa?
Három éve munkanélküli, megszűnt a cég, ahol dolgozott, ennek azt lett az eredménye, hogy hazaköltözött a családhoz, nagy reményekkel, hogy megteremti magának a munkát, vállalkozik, elvállal mindenféle javításai munkát, és eladásra készít kiegészítő bútorokat, mert csak ahhoz tudja nagy nehezen megvásárolni az anyagokat. Elkészültek a mintadarabok, és meglepődött, milyen nehezen lehet eladni, javításra meg nincs szükség, mert senkinek sincs pénze. A községben húszszázalékos a munkanélküliség, akinek pedig biztos jövedelme van, az nem itt vásárol, hanem elmegy a megyeszékhelyre. Munkanélküli lett, időszakosan kap közmunkát, de abból nem lehet megélni.
Most éppen egy hónapig a teljes közmunkás csapat Bohács Jani kertészetében dolgozik. Nem mondhatja, hogy nem megy, mert kell a pénz, minden forintnak száz helye lenne.
Az álláskeresés olyan számára, mint a falat kenyér, mindennapjainak része, de százkilóméteres körzetben nincs szükség asztalosra, de még segédmunkásra sem.
Egyre jobban világosodik, a reggel már a kertek alatt jár.
Rágyújt a második cigarettára.
Mit is mondott álmában az asszony? Szerezzen pénzt! Bárhonnan!
Honnan szerezzen? Menjen el lopni? Legyen betörő? Becsületre nevelték a szülei és erről az úrtól nem lehet letéríteni. A becsület fiam, mondta az apja, olyan kényes madár, ha egyszer elengeded, soha többé nem jön vissza! Ha nincs becsületed, semmid sincs! Ha élne az öreg, vajon büszke lenne a fiára? Mit mondhatna neki, azt, hogy apa, nincs jelenem és jövőm, a gyerekeimnek sanyarú sorsuk lesz, ha nem tudom taníttatni őket! Megkérdezné, mondd, apa, hogyan kerültünk ilyen helyzetbe? Te jobban látod onnan fentről, hogy mi a baj itt lenn.
Ott ül mellette a kuvasz, mozdulatlanul, mintha érezné, hogy gazdájának segítségre lenne szüksége. Ráteszi fejét a gazdi combjára.
Elnyomja a cigarettáját, kiviszi a csikkeket és beledobja a szemetes vederbe. Barta Józsi korán kelő és nagy dohányos, nyolckor már biztosan a dohányboltban lesz. Ma ő hívja meg őt egy kávéra. Ám addig megmosakszik, reggelizik, és ami a legfontosabb, megkeresi a német szótárt.
Neszezésére anyósa kimegy hozzá a konyhába és magas fejhangon perlekedik vele, miért nem hagyja aludni, egyébként is, felveri az egész családot.
A kuvasz, amely most sem tágít a gazdája mellől, rámordul az öregasszonyra.
Felkel a nap.
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Az a baj, hogy csak tapogatok, mint vak a sötétben.
Jó a cikked. Ha nem is tetsző, de aktuális... Sokan nem tudják mi tévők legyenek... Ezt teszi velük ez a rendszer. Ez az élet. Rátapintottál. Nagyon sok családfő ilyen gondokkal küszködik. Mások, meg mással. A jobbik esek, amit, ha mégis sikerülne megvalósítania, kimegy külhonba, egy ideig megoldás lehet... no, de meddig?... És miért kell ennek így lennie?