Mi van még.
Látogatók száma: 69
Felteszed nap, mint nap a kérdést: Mi van még, mi van még hátra. Megbántottál-megbántad, megbántottak-megbocsájtottál.
Olvastam egy rossz házasság kapcsán íródott cikket. A pár szerette volna megmenteni házasságát, de valahogy nem sikerült. Több fajta külső segítséget kértek, egyik sem vezetett eredményre. Ám egy bölcs idős javaslata nyújtotta a megoldást.
- Tudod a párod meg fog halni. Vajon akkor is ezek a problémák olyan nagyok volnának? Ha megbánt, akkor is így reagálnál, ahogy eddig?
Nem azt mondta, használj ki minden percet, amit a pároddal tölthetsz és örülj, hogy vele lehetsz.
Igen szemlélet kérdése az egész. Nem mindegy kinek és mikor mondjuk el, hogy bajban vagyunk.
Ma még elítélendőnek tartják az emberek, amikor megoldandó problémájával valaki pszichológushoz fordul. Van, aki vállalja, van, aki tagadja, hogy egyedül nem sikerül megoldani, a más szemében semmiségnek tűnő feladatot. Tetézi a kiszolgáltatottságot, amikor az ismerősnek, barátnak hitt valaki, azt mondja: - nem vagy te bolond, hogy ilyen helyekre járj. Vagy: - bolond vagy te, ilyen helyekre hordod a pénzed.
Ezeket az embereket nem lenézni kell, segítségre szorulnak. Sokszor elég volna, ha valaki meghallgatná őket. Csak hallgatná! Nincs szükségük, kioktatásra, uszításra, attól függően mi a gondjuk. Sajnos egyre több ember kerül olyan helyzetbe, ami nem egyedüli probléma, belesodródott, esetleg önhibáján kívül.
Sajnos a bizalom ma már kiveszett az emberekből, így ők nehezen nyílnak meg.
Sokan összekeverik a pszichológust a pszichiáterrel.
A két szakember pedig nagyon is más területen tevékenykedik. Az egyik elsősorban meghallgat és megpróbál rávezetni, mit kell tenned. A másik már gyógyszerrel tesz azért, hogy sikerüljön talpra állnod.
Az alacsony vagy magas vérnyomás, a szívinfarktus, a reuma, sorolhatnám, van belőle bőven, elfogadott betegség, amivel együtt lehet és kell élni. Természetes, hogy az emberek orvoshoz fordulnak. Őket senki nem nézi le.
Sosem tudhatjuk a kilátástalanság, a kiszolgáltatottság, az anyagi bizonytalanság, és még sok más egyéb, kinél milyen problémát jelent.
Beszélgessünk sokat és figyeljünk egymásra.
Jót tesz mindenkinek, aki beszél, és aki hallgatja.
A cikket írta: D Klári
Hozzászólások
időrendi sorrend
Bocsi,nem írtam megszólítást sem,és befejezést sem!Az ujjacskám túl gyorsan járt,nézd el!Puszi:Anyu
Visszatérve, igen én nagyot csalódtam egy barátnak hitt valakiben. Régebbi keletű a dolog, de látod még a mai napig is elevenen él bennem. Ezért vagyok bizalmatlan ...
puszi:Klári
Te írod:"sajnos a bizalom már kiveszett az emberekből..."Ezen a téren van tennivaló azt hiszem mindannyiunknak!Megtanulni újra bízni,a pofon,a megbántás ellenére is.
És igen,meghallgatni és beszélgetni,anélkül hogy mi akarnánk megmondani a "tutit",engedni ki-ki maga találja meg a megoldást.
Szia Klárika!
Ez nagyon jó lenne,sokat beszélgetni és figyelni egymásra!Csak néha a problémát még magunknak sem tudjuk megfogalmazni,aztán meg nehéz találni valakit,akivel őszintén leülhetünk megbeszélni.Nagyon kevés a szó igazi értelmében vett barát,aki erre alkalmas.Nem mindig akad emberi segítség ezért imádkoznak az emberek,A tudat hogy valaki meghallgat,már segítséget jelent.
Közben olvastam Éva hsz. ét és igazat adok neki.Jó ha kiírjuk magunkból.És hátha akad,aki megért,akit megérint a mondandónk,örömünk,bánatunk,gubancaink.
És lehetnek jó találkozások.Hajrá!
Puszi:Anyu
Én már - bocsánat - a jó találkozásokban nem hiszek. Írtam miért ... Jó emberismerőnek tartom magam és mégis becsaptak a megérzéseim.
Ettől függetlenül, sok ember gondját, baját végig hallgatom, de csak akkor adok "tanácsot", ha kéri. Inkább átbeszéljük, megpróbálom rávezetni, találjon ő megoldást.
Hm ... saját magamnál is működhetne ... :)
puszi: Klári
Ez nagyon jó lenne,sokat beszélgetni és figyelni egymásra!Csak néha a problémát még magunknak sem tudjuk megfogalmazni,aztán meg nehéz találni valakit,akivel őszintén leülhetünk megbeszélni.Nagyon kevés a szó igazi értelmében vett barát,aki erre alkalmas.Nem mindig akad emberi segítség ezért imádkoznak az emberek,A tudat hogy valaki meghallgat,már segítséget jelent.
Közben olvastam Éva hsz. ét és igazat adok neki.Jó ha kiírjuk magunkból.És hátha akad,aki megért,akit megérint a mondandónk,örömünk,bánatunk,gubancaink.
És lehetnek jó találkozások.Hajrá!
Puszi:Anyu
Szia Klári!
Többször is elolvastam a cikket és nagyon egyetértek a leírtakkal. Csak egy észrevételem van, saját tapasztalataimra hagyatkozva, százszor inkább egy idegennek mondom el a lelki bajaimat, mint egy állítólagos "barátnak"..., mert hiába elégednénk meg csak azzal, hogy meghallgat, úgysem tudja megállni, hogy tanácsaival méginkább elbizonytalanítson. Kevés az az ember, akihez bizalommal merünk fordulni éppen a negatív vélemények kimondása miatt... hogyan is várható el, hogy igazat adjon egy bizonyos kérdésben, ha még a sajátjával sincs esetleg tisztában... Nem lehet ráhúzni egy véleményt egy személyektől függő konfliktusra... szerintem, mert ahányan, annyifélét 1. éltünk meg... vagy éppen 2. benne vagyunk nyakig... vagy 3. még nem vagyunk túl a sajátunkon sem... Nehéz kérdések ezek!
De csak így tovább. Jó az, ha leírjuk. Ez is segít megérteni a másik lelki- és gondolatvilágát, pillanatnyilag mi foglalkoztatja... esetleg ugyanaz, mint a másikat. Így találkoznak egymással olykor még idegen, de sors- és lelki társak... a problémákon keresztül.
Puszillak,
Éva
Barát többféle van, ezt ugye tudjuk ...
Akik igazi barátaim régóta, azokkal annyira ismerjük egymást, hogy beszélnünk sem kell, tudjuk a másiknak éppen mi fáj! Majd akadnak olyanok, akik el tudják hitetni, hogy megbízhatóak ... Még én is tévedhetek.
Eljutunk odáig, már nem hiszünk ... Sajnos.
Lelki-társak az egy érdekes "valami", az áll legközelebb hozzám. :)
Válaszoltam Neked, de az is elrepült a többivel együtt ...
puszi: Klári
Többször is elolvastam a cikket és nagyon egyetértek a leírtakkal. Csak egy észrevételem van, saját tapasztalataimra hagyatkozva, százszor inkább egy idegennek mondom el a lelki bajaimat, mint egy állítólagos "barátnak"..., mert hiába elégednénk meg csak azzal, hogy meghallgat, úgysem tudja megállni, hogy tanácsaival méginkább elbizonytalanítson. Kevés az az ember, akihez bizalommal merünk fordulni éppen a negatív vélemények kimondása miatt... hogyan is várható el, hogy igazat adjon egy bizonyos kérdésben, ha még a sajátjával sincs esetleg tisztában... Nem lehet ráhúzni egy véleményt egy személyektől függő konfliktusra... szerintem, mert ahányan, annyifélét 1. éltünk meg... vagy éppen 2. benne vagyunk nyakig... vagy 3. még nem vagyunk túl a sajátunkon sem... Nehéz kérdések ezek!
De csak így tovább. Jó az, ha leírjuk. Ez is segít megérteni a másik lelki- és gondolatvilágát, pillanatnyilag mi foglalkoztatja... esetleg ugyanaz, mint a másikat. Így találkoznak egymással olykor még idegen, de sors- és lelki társak... a problémákon keresztül.
Puszillak,
Éva