János bácsi utazása IV. rész
Látogatók száma: 62
Blanka tiszteli az anyósát, de nem szereti, és éppen ma kellett jönnie, amikor torlódnak a gondok. Jó, akkor újratervezés, nem kell bemennie a papához a kórházba, menjen csak a mama, és neki több ideje lesz megbeszélni a fia drogos ügyét a kezelő orvossal. Mindkét ügyvédbojtárját bedobja a mélyvízbe, mert legalább egy hétig nem akar tárgyalásokra járni és ideje, hogy az ügyfelekkel is tárgyaljanak a fiatalok, nem olyan nagy dolog hitegetni őket a pernyeréssel, a lényeg megtartani a bizalmukat és beszedni a tiszteletdíjat.
Talált egy bentlakásos, méregdrága drogelvonót, ahová két napon belül el kell vinnie Balázst, csak addig tartják fenn számára az egyetlen megüresedett helyet. Korrektnek tűnik az intézmény, luxus körülmények között gyógyítják a szenvedélybetegeket.
Miért nem vette észre fia drogfüggését? Anyósa biztosan őt hibáztatja, nem pedig a hőn szeretett fiacskáját, pedig legalább ötven százalékban az apa is hibás, nem csak az anya.
Szerencsére Józsinak ma nincs ideje a családra, rábízta a teendőket, mert elszállt egy koreai üzlete, és megpróbálja visszafordítani a befektető szándékát. Jó lenne, ha beütne az üzlet, akkor év végén vehetnének egy tengeri hajócskát, mellyel nyáron furikázhatnának az Adrián és végre Tamás fejéhez vághatná, hogy legalább annyira tehetősek, mint ők, utána szakítana vele. Józsi rendes ember, eszébe sem jutna elválni tőle, de kell a változatosság, és ehhez kell Tamás, meg a vidéki szállodákban való bujkálás, amely karbantartja az adrenalin szintjét, amióta munkája pusztán ujjgyakorlatnak tekinthető. Tíz év elég Tamásból, éppen ideje lesz új elfoglaltság után nézni, mert már nem szórakoztatja a bujkálás. Sokkal nagyobb kihívás lesz családi életük rendes mederbe terelése, és mondjuk, megtanulhatna főzni, de a takarítást továbbra sem vállalná, azt végezze Róza asszony, a mosással, vasalással együtt.
Holnapután elviszi Balázst a drogelvonóra, utána kiugrik Bécsbe vásárolgatni és kiveszi a bankból a megtakarítását, hátha sikerül férjét rábeszélni, hogy vegyék meg a rózsadombi villát, amelyre oly régen fáj a foga.
Tusol, átöltözik és kényelmes nadrágkosztümöt vesz fel, amelyben jól érzi magát. Az utóbbi időben feszül a melle, és a szoknyái meg szorosak, mintha felszedett volna néhány kilót.
Elkészül az ebéd, mama hívja ebédelni és kivételesen Róza asszony is velük eszik, ehhez ragaszkodik az anyósa. Legyen kívánsága szerint.
Az ebédlőben megcsapja az aranyló húsleves és a gőzölgő főtt hús szaga, felfordul a gyomra és rohan a mosdóba. Öklendezik, szeme megtelik könnyel. Beletelik öt percbe, mire rendbe szedi magát. Nézi az arcát a tükörben, szeme alatt táskák, nem is akármilyen méretűk. Nem jött meg a menzesze, de arra gondolt, hogy ez már nála is a változó kor, amelynek két hónapja szenvedő alanya a vele egykorú barátnője, akinél ezt a nőgyógyásza megállapította. Neki is orvoshoz kellene mennie, lecsípve valahonnan egy szabad órácskát, ám valahányszor eszébe jut, mindannyiszor sürgős teendője akad, amely felülírja eredeti elhatározását.
Ha emlékezete nem csal, valahol látott egy bontatlan terhességi tesztet, melyet valószínűleg a fia barátnője hagyott a fürdőszobában. Gyorsan megtalálja Balázs fiókjában. Kibújik belőle a gonosz kisördög, mi lenne, ha felhasználná? Úgysem lehet terhes, ebben a korban, negyvenöt évesen, már nem vállalkozna újabb terhességre.
- Rosszul vagy, kislányom? – kopogtat mama az ajtón és hallani hangján az aggódást.
- Pillanat, mama, mindjárt megyek, nincs semmi baj.
Szegénykém, ha tudná, min mesterkedem, igencsak elámulna. Tíz évvel ezelőtt rágta a fülem, hogy szüljek még egy gyereket, s nem tudtam vele megértetni, hogy nem olyan egyszerű feladni az ügyvédi praxist, nehéz visszakapaszkodni három év kihagyás után.
Ideje megnézni a tesztet, ha már felhasználta. Micsoda? Hát, ez biztos rossz, hiszen nem lehet terhes?!
- Jöjjön, Blanka, ebédeljünk, mert indulnunk kell a kórházba! – hallja Róza asszony határozott felszólítását az ajtó túloldaláról.
Jobb lesz, ha visszateszi a tesztet oda, ahonnan elvette. Muszáj kimennie, akkor is, ha mellbe vágta a teszteredmény.
Róza asszony ideges, szeretne minél előbb elindulni, mert Julcsa mama egyedül nehezen találna oda a kórházba.
Blanka nagy nehezen megeszik három kanál levest, annál többet eszik a piskótatekercsből, amely feltűnik anyósának és szóvá is teszi:
- Ízlik, kislányom? Nagyon örülök neki. Egyél csak, olyan vékony vagy!
A negyedik piskótatekercs szelet után megálljt parancsol magának a háziasszony, hogy maradjon egy-egy szelet a másik két asszonynak is. Leöblíti egy nagy pohár kristályvízzel és indulna is a fiához, csakhogy most meg a többiekre kell várni, mert oly komótosan esznek, mintha ez lenne az egész napi elfoglaltságuk.
Blanka feláll az asztaltól, és telefonnal a kezében a terasz ajtóhoz megy. Odakinn felhőtakarót húz magára a nap, és szemerkélni kezd az eső. Kissé besötétedik, pedig alig pár perccel múlt el egy óra. Kimegy a fedett kerti teraszra és felhívja a nőgyógyászát, aki bármikor kész fogadni, miután a válóperében Blanka volt a jogi képviselője.
- Kézcsókom, ügyvédnő! Négy óra megfelel? Ügyeletes vagyok a kórházban, kérem, hogy oda jöjjön.
Jobb is a kórházi vizsgálat, ott teljes a műszerezettség és szükség esetén bármely más vizsgálatra is elküldheti.
Megy minden, mint a karikacsapás, mondaná apósa, szegény, reméli, hogy jobban érzi magát a kisöreg. Nagyvonalú, mosolygós, jó kedélyű embernek ismeri, nem is érti, miért kellett abból a rongyos százezer forintból akkora cirkuszt csinálnia, hiszen neki minimum ennyi a napi nettó keresete az ügyvédi irodában. Persze, Balázstól sem volt jó ötlet, hogy a nagyszüleitől kért pénzt, és nem tőlük, a szüleitől. Ha belegondol, a nappaliban az ezüst dobozkában minimum kétszázezer forint készpénzt tartanak, hátha megszorul Róza asszony a kosztpénzzel, vagy váratlan kiadást kell kiegyenlítenie napközben, akkor legyen mihez nyúlnia. Az elmúlt tíz évben nem vett el belőle egyetlen fillért sem, és észre sem vették volna, ha Balázs megcsapolja az összeget, kiegészítették volna a szokásos tartalék mértékére.
Zuhog az égi áldás, mire visszér a házba.
Kászálódik már a mama, és Róza asszony is végzett a két adag étel becsomagolásával. Blanka nem hagyja, hogy tömegközlekedéssel menjenek a kórházba, inkább elviszi őket kocsival, majd a papától egyedül átmegy Balázshoz. Kitalál egy okot arra, hogy ne menjen vissza értük, mert négyre a nőgyógyászával randevúzik, melyről senkinek sem kell tudnia.
Sebtében, hogy a mama ne lássa, Róza asszony kezébe nyom egy tízezrest, hogy mindenképpen taxival jöjjenek haza, s odasúgja neki, nem szeretné, ha a mama ilyen állapotban látná az unokáját, ezért Balázshoz egyedül megy.
Útközben a két asszony visszafojtott hangon beszélget, melyből egy szót sem tud kivenni Blanka, de nem zavarja a dolog, a vezetésre figyel.
Papa már jól érzi magát, éppen az egyik fiatal nővérkével kokettál. Meglepődik, amikor meglátja a feleségét és könny szökik a szemébe. Hiába, jó asszony Julcsa, lám, azonnal utána jött, aggódik érte.
Kihasználja, hogy a két asszony megpróbálja papába belediktálni a húslevest, és kilibben az ajtón, hogy megkeresse Lepsényi főorvost, mert ridiküljében ott lapul a boríték, ötvenezres paraszolvenciával és jó lenne, ha biztatót tudna mondani az öreg állapotáról.
A főorvos zsebe másodperc alatt elnyeli a borítékot és Lepsényi betessékeli irodájába a szépasszonynak számító Blankát. Mély levegőt vesz, amikor elhalad mellette az asszony, izgató a parfümje.
- Foglaljon helyet, asszonyom! Gratulálok, kemény szervezete van a papának! Két nap múlva hazamehet. Felírjuk a gyógyszereket és leírjuk a körzeti orvosának a további kezelési javaslatot. Nem emelhet, nem idegeskedhet, sokat sétáljon és legyen szabad levegőn.
- Vidéken él, nem probléma!
- Imádom a humorát! Mióta számít vidéknek Erzsébetváros? Úgy tudom, ott lakik Dombai bácsi!
- Csakhogy az én apósomat Kovács Jánosnak hívják!
- Pardon, asszonyom. Bocsásson meg, megnézem Kovács úr kartonját.
Kiderül, hogy papa pacemakert kapott, eleinte kéthavonta kell ellenőrzésre járnia és nem végezhet fizikai munkát.
Blanka feláll, elköszön és valósággal kirohan az irodából.
Nem megy vissza a kórterembe, igyekszik a kocsijához, és alig tudja visszatartani a sírását. Legszívesebben felhívná a férjét, de nem teheti, mert reggel megbeszélték, hogy Józsi ma elérhetetlen lesz.
Balázshoz nem engedi be a kezelő orvosa, mert nem szeretné, ha Blanka lekötözve látná a fiát. Nem fogadja el a borítékot és hallani sem akar arról, hogy két napon belül elvigyék a gyereket a vidéki drogelvonóra.
- Kérem, asszonyom, legyen erős. Szerencséje volt Balázsnak abban, hogy bekerült az osztályunkra, mielőtt kitört belőle a dühöngő őrült. Készüljenek fel arra, hogy hosszabb gyógykezelésre lesz szüksége, egyelőre egy hónapig itt tartjuk, utána lehet igénybe venni az intézetet, melyet említett. Sajnos, a fiatalember szervezetében felhalmozódott a drogon kívül olyan méreganyag is, amelyet nehéz lesz eltávolítani. Sajnálom, asszonyom, de arra kell kérnem, hogy egy hétig ne is látogassák. Tessék, itt a névjegyem, bármikor felhívhatnak. Örülnék, ha ön is adna elérhetőséget, hogy jelezhessem, ha változás áll be a fia állapotában.
Blanka hirtelen olyan gyengének és fáradtnak érzi magát, hogy muszáj leülnie, és az orvos azonnal hoz neki egy pohár vizet.
- Jól van, asszonyom?
Bólint, de mindketten tudják, hogy ez nem igaz. Öt perc múlva már feláll és elindul a dolgára.
Nem tud szabadulni az orvos szavaitól: „Sajnálom, asszonyom, de arra kell kérnem, hogy egy hétig ne is látogassák”.
Három órakor megérkezik a nőgyógyászához. Közben eláll az eső és tesz egy sétát a kórházhoz tartozó park területén. Nyitva van a C épület földszintjén üzemelő büfé ajtaja és megcsapja orrát a frissen sült túrós bukta illata. Ebből ennie kell, nem is egyet, legalább kettőt.
Megveszi a két buktát, leül az egyik padra és úgy eszegeti, falatonként, hogy minél tovább élvezhesse az ízét.
A nőgyógyász főorvos homlokára tolja a szemüvegét, kinyitja az orvosi pihenő ablakát, hátha felfrissül a kintről beáramló levegőtől. Meglátja a padon falatozó Blankát és elmosolyodik az asszony átszellemült arcától. Vizsgálat nélkül is megállapítható, hogy az ügyvédnő anyai örömök elé néz.
folyt.köv.
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Megkeverted a lekvárt szépen, kíváncsi leszek, hogy kerül ki belőle az ügyvédnőd?!
Puszi,
Pí.
Nékem ez a rész tetszett eddig legjobban. Kifejtett pontos gondolatok, izgalmas történet. És persze, keleten a helyzet fokozódik...
Bokor
Ez a rész is tetszett, és nagyon várom
már a következő részt!
Pussz: emillio