Sok éve történt.
Látogatók száma: 80
Együtt megöregedett emberek békéje engem is nyugalommal tölt el. Jó a közelükbe lenni, csak pár percre is.
Orvosi rendelő várótermébe ülünk.
Én és szemben az idős pár. Nagyon idős pár. Összetartozásuk abból is látszik, ahogy egymás mellett ülnek. Dehogy is egymás mellett. Szinte tartják egymást, ahogy összesimulnak. Az idő ólomlábakon jár. Látszik türelmetlenségük, bár nem mondják. A nő kis madárhúsú, kezén a bőr áttetsző, látszanak az erek.
Jó nézni őket. Nagy békesség árad belőlük. A nénike kezéből a földre esik a papír zsebkendő, melyet párja, korát meghazudtolva, tőle elvárható gyorsasággal felvesz. Idős párja kezébe teszi.
- Köszönöm. - szinte alig hallani a hangját.
Majd jobb kezét felemelve, a bácsika arcát megsimítja, úgy, hogy felé sem fordul. Váratlanul mindkettőjük lába egyszerre elkezd mozogni. Bácsika még a karjaival is tesz egy-két mozdulatot. Mondván: - Tornázzunk egy kicsit.
Ezt mosoly nélkül megállni nem lehet. Majd feláll, hogy elgémberedett lábait is megmozgassa, de előbb még egy apró csókot lehet hű társa homlokára.
Anyuka érkezik kislányával. Leülnek az idős nénike mellé. A bácsika is leül, aprókat nyögdécsel, csak úgy megszokásból, s hozzá meg-megingatja a fejét.
Már nagyon türelmetlen.
A kislány pedig, mint valami csodát, látomást látna, csak nézi-nézi őket.
A cikket írta: D Klári
Hozzászólások
időrendi sorrend
Válasz erre: zsoltne.eva
Nagyon jó érzéssel tölti el az embert, ha ilyet olvashat.
Köszönöm!
Éva
Köszönöm!
Éva
Válasz erre: Tündér
Ez nagyon szép, szívem szerint mindenkinek ilyen időskort kívánnék.
Pussz,
Tündér
pusz: Klári
Pussz,
Tündér