Cseppnyi vér: Alíz tollából

Látogatók száma: 36

Egyszer régen, amikor már nem voltak viharfelhők, fellegek voltak felettem. A szép estén amikor más volt a szitu, nem ért zivatar. Csak villámok voltak és sötétség, mint a fejemben...amikor keresek rajta kiskaput. De a vasat tűzbe kell tartanom...!

Tűzben és vízben egyforma jósággal, belemártom tollamat...megszabadulok magamtól és formámtól. A szívemben pedig jég és kés mártódik. Szívem szerint élek, és hitem szerint élek. Nem vagyok lázadó, csak inkább hirtelen és nem vagyok sem haragtartó, csak egyszerű leány. Takarózom írással, tartózkodom a gonosztól és nem határozom el, hogy megint keserű ébredéssel, szájízzel kelek fel...egy koporsóban, ami szegre felakasztva, hiszen a napot nem állhatom, csak akkor amikor lenyugodni tér, és napfelkelte előtt éjjel élek, nem számít sem hónap, vagy év...egyszerűen megtettem. Egy kis csepp vér, és megfagyasztom magam körül az égő eget. Benne van a rettegés és a sejtelem, hogy milyen akadályokkal kell küzdenie, Alíznak. Az utolsó könnycseppel küzd, de látja, nem fog tovább gördülni szeméből, lenyeli és érzi, mint a tengert. Sötét van a parton, és az Ő partján holdsütés. Amely ember könnyeit nyeli, az mindig is szomorkás, és depressziós lesz, mert visszafojtja érzelmeit, nem közömbös, csak néma. Néma mint a madár, amely beteg, néma mint a víztükör, olykor hangosabb a vízesésnél. Származik tőle egy veszély, mert akkora álmok gyötrik, hogy rémképei még ijesztőek, mint sem szárnyalóak.
-Ismernem kéne médiumokat, a kapcsolattartó személyeket, a másvilágot, és az édent.
-Nem kötelező benne keresni a jövőt, nem látsz bele a másik fejébe...érzelmeket tükröznek emberek, és nem csak vágyaikat, hanem más-más hatalmak vannak, akik ezekkel az érzésekkel törődést váltanak ki.
-Törődést, és mivel, kivel törődnek?
-Talán igen, avval törődnek, és rendelkeznek, amit minden embernek kellene: Tisztelet, bölcsesség, kitartás...vagyis állhatatosság és a többit...
-Kitartás, milyen finom szó, vagy ellenállás, milyen negatív?!
Ezzel az egy feltétellel, nem kellett választani, gonosz - jó között, nem volt temperamentuma egy férfinek sem, nem gondolkoznak férfiak, nem csak a szívükre, de eszükre is hallgatnak. Csak akklimatizálódom...

Üdv - Alíz -

támogatóink