újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Édes álom

Látogatók száma: 55

Papírt és ceruzát ragadok. Valahol azt hallottam az álmok fontosak és nem árt, ha lejegyezzük őket azon nyomban, mikor felébredünk, amíg emlékezünk rá.

Most ezt teszem éppen, addig amíg friss, amíg el nem tűnnek azok a babszemek a padlóról, amit valaki odaejtett nagy igyekezetében, és fel nem söpri nem csak a padlóról, persze csak, ha előkerül a partfis. Egy hónappal ez előtt még mindennek meg volt a helye, azóta mintha minden helyet változtatott volna, és kicsit mintha megsokasodtunk volna...

Több szobás ez a ház, de még mindegyik szobájában magam se jártam, nem sikerült benyitnom se, annyi itt a dolog. A temérdek munka rám szakad, mint a mennyezet, ha nem sikerül átadnom egy részét az egyébként is ezt a feladatot szívesen végző Nórának, a "fogadott" lányomnak. Így neveztem el lányom barátnőjét, aki igen előszeretettel serte-pertél. Mindig van valami a kezében, hol egy törlőkendő, hol egy felmosóvödör. Csak úgy ragyog a lakás a nyomában. A mai napig így is volt, de pár napja nem jött, pedig elkéne most egy kis segítség, legalább azt tudnám hová tette a lapátot? Ha jobban körülnézek, azért nem kell szégyenkeznem, hiszen minden csili-vili.

Honnan honnan se beállítottak hozzánk a rokonok és azok barátai. Közöttük többet magam is felismerni véltem, a legtöbbet viszont csak imitt-amott fedeztem fel, jöttömben, keltemben. Csak kapkodom a fejem ennyi ember láttán. Hogy fogom én és mivel őket kiszolgálni? Hiszen bejelentés nélkül érkeztek és máris milyen otthonosan mozognak nálam. Szerencsére nem került rá sor, feltalálták magukat. Mindenki megtalálta a helyet csak én nem ismerem még ki magam igazán.

Feltűnt nekem még Laci is, ez a még mindig jóképű férfi, de hogy került ide és kivel jött, azt még nem sikerült kifundálnom, de majd később talán maga fogja elmondani. A tekintetünk már összetalálkozott és rámosolyogtunk egymásra, köszönésképpen. Ennyi elég is egyelőre. Neki is látnia kell, hogy ekkora tömegben nem érek rá vele foglalkozni, más dolgom van. Csak azt tudnám, hogy mi, hiszen mindegyik kezében van valami, amit éppen fogyaszt, étel, ital. Elboldogulnak ők nélkülem is, vagy a jótündértől.

Még az udvarra se tudtam csak az ablakon keresztül egy pillantást vetni, mert az imént jöttem haza a bevásárlásból tele pakkokkal - azt mindig egyedül teszem - éppen csak becuccoltam a frigóba, még jó hogy már nem olyan üres, mint előtte volt. Meg is nézem mit felejtettem el? Kinyitom és meglepődve látom, minden talpalatnyi hely, ami még volt, az is benépesült és átrendeződött. Ezt vajon ki tehette? De sejtésem már volt, biztosan a Nóra, aki mindenre gondol, mert nagyon szeret rendezgetni, pakolgatni, csakis az ő keze érhetett el idáig. Elég volt rá egy pillantást vetnem, rögtön tudtam minden tasaknak a tartalmát, külön a felvágottak, élelmiszerek folpakkal takarva, picivel arrébb a tejes dolgok és lám még dobozos sörök is ott sorakoztak, ami viszont fogalmam sincs mikor került oda, és még valami lapos dobozfélék, talán konzervek külön fakkokban. Itt valaki rajtam kívül igen bespájzolt? Nem sok időt hagytam magamnak a leltározásra, mert más, sürgősebb teendőm akadt. Kimenni a teraszra és elszívni végre egy szál cigarettát.

Meglepő, hogy mennyire megszépült itt minden, amióta visszajöttem a boltból, az üvegek csillognak-villognak. A terasz ajtaja is az udvarra nyílik, onnan is meg lehet közelíteni, aki szeretné kifelé-befelé is. Nyilván innen jöhettek azok a vendégnek éppen nem nevezhető, de ismerős alakok, akik egyenesen az egyik szoba felé vették az irányt. Tudtam, hogy az a tornaterem, de én elneveztem tárgyalónak, mert halkan kiszólt az egyik hölgyemény, ha lehet ne zavarjuk meg őket a tárgyalásban. Mondjuk megígérni még megtudtam, de hogy be is fogom tartani, azt kétlem, mert ha körbenézek, megint egy-két fővel gyarapodtunk.

Szemem egy picurkára téved, aki félősen néz fel egy hozzá képest nagy emberre, aki nem más, mint az unokaöcsém, fess fiatalemberré vált, mióta utoljára láttam. És a picurka nem lehet más, mint Fanni a húgom unokája, vagyis Évike kislánya. Na kije vagyok neki? Hát a nagynénje. Most látom először, de kiköpött anyja, így hát valahol Évikének is itt kell lennie. Szép nagy lett hirtelen a családom! Csak azt nem tudom kinek köszönhetem ezt a hirtelen nagy gazdagságot? Ezt a nagy házat, aminek szinte feneketlen a befogadóképessége.

Odamegyek a picihez és leguggolok hozzá, óvatosan kérdezgetem miért van ennyire megszeppenve? A törődés meghozza hamar az eredményt, máris feloldódott és a kezét nyújtja a keresztfiam, Andris felé. Na ezen is túljutottunk. Itt már nincs is rám szükség... megyek tovább, mert az előbb láttam az ablakon keresztül valakit egymagában, megnézem már ki lehet, ugyan mit csinál éppen az udvaron?

Csodálatos, napos, langy meleg idő van. Napozik mi mást tehetne, ahol a piciknek még egy-két hinta is fel lett állítva, éppen az egyikben ücsörög Anna, a húgom, arcát a nap felé fordítva, élvezi a csendet. Szívem szerint odamennék hozzá, hogy megtörjem ezt a varázst, aztán mégis meggondolom, nem biztos, hogy erre vágyik.

A teraszról visszanézve milyen kellemes, és idilli ez a látvány, mindenütt egy-egy párt látok összeborulva. Szeretik egymást! Milyen szép is az élet? De nem illik leskelődni, így hát visszahúzódok és ismét gondolataimba mélyedek. Nem veszem észre, amikor mögém kerül László, már csak akkor, amikor átölel, így maradunk egy pillanatig. Ekkor hozzá fordulok, tudtam, hogy ő, mert még mindig emlékszem jellegzetes oroszlánszagára, ami megcsapta az orromat. - Hát te? - kérdezném, hogy kerülsz ide, kihez tartozol, de a kérdésnek semmi értelme, mert a nélkül is érzem. Hozzám jött, de hogy talált rám, azt homály fedi. Amikor megtudta, hogy egyedül élek... igen, én mondtam el neki azon az összejövetelen. Azt hittem már rég elfelejtette. Hívni se kellett és most itt van. Próbálnám mondani, hogy nem igazán szokott ez így lenni, hogy ilyen sokan vagyunk, ez egy kivételes alkalom, szinte valószínűtlen, de finoman, mint sejtettem, hogy ő már csak ilyen lehet, betapasztotta a számat. Már nekem is van párom, férfi ideálom... azt hiszem, hogy szeretem őt...

Álom, álom, édes álom, én ezt biza nem is bánom. Felébredtem, azt sajnálom.

A cikket írta: zsoltne.eva

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: Sanda

Álmodik a nyomor...

Még le is betegedtem.

Akkor ezt tekintsem megfejtésnek?... Hát nem valami vigasztaló. :-)

Jobbulást!
Álmodik a nyomor...

Még le is betegedtem.
Halihó Sanda! Hol vagy?
Hogy nincs nektek szívetek? Pedig ez nagyon is édes álom volt. Kár hogy csak az volt, mert közel állt a valósághoz. De hát nektek ezt hiába magyarázom...

Hol van Sanda, hogy megfejtse?

:-)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: