újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Van gondom, nem mondom. Játék

Látogatók száma: 61

A január végre elhozza a nyugalmat, még ha üres pénztárcával is.

Már annak idején is megmondta jó anyám: a sok gondolkodásba egyszer belebolondulsz.
Szegénykém, amikor felolvastam az előző napi napló részletem, azt hitte, egész éjjel a gép előtt görnyedtem.

Á mama, nem gondolkodom én azon, amit írok, csak verem a billentyűket, és kikerekednek a mondatok.

Ma már a modern technikának köszönhetően, szinte siklanak az újaim a billentyűzeten. Sok éven keresztül nem írtam, rendbe volt a „szénám”, ahogy szokták mondani. Nálam a feszko hoz elő dolgokat, az meg akad mindig.

Annak idején, fiatal koromban, sokszor mondta jó anyám: megint nem aludtam az éjjel. Csak osztok-szorzok, hogy tudok kijönni a pénzből.

El nem tudtam képzelni, hogy miért kell éjszaka a fejét azon törni, hogy mi lesz holnap.

Rossz alvó vagyok, így aztán éjszaka alvás helyett én is osztok-szorzok, mert ugye ez a legkézenfekvőbb téma. Bár az is lehet, hogy a napi gondok miatt nem tudok aludni. Eszembe jut ez-az, ami aztán nem hagy nyugodni. Miért is történnek dolgok, és valójában az emberek miért olyanok, amilyenek. Pedig ezzel egyáltalán nem kellene foglalkoznom, mindenki egyéniség, ki ilyen, ki olyan. Emberileg magasra helyezem a mércét. Azt gondolom, amilyen én vagyok, az emberek többsége is olyan. Nagy tévedésbe vagyok, így öreg fejjel, nagy ráértemben most jöttem rá.

Itt van mindjárt Cilike a háromszínű szép kis macska. Ő volt, akit először Kosztosnak neveztem el, hiszen csak akkor jött, ha éhes volt. Nagyon megszerettük, én meg a kutyusom. Ragaszkodó, kedves kis jószág volt, nem lehetett rá haragudni, még akkor sem, amikor néha-néha felnézett az asztalra. Az elmúlt hónapok alatt sokat nőtt, szép nagy cicává fejlődött. Júniusban, amikor eltűnt, azt gondoltam visszament az eredeti otthonába, a szomszédba, de egy reggel hátsó lábait szinte maga után húzva, megjelent. Láttam valaki csúnyán elbánt vele. Nem vagy te jó ember, aki ilyet tettél – mondtam ki hangosan véleményemet. Egész nap feküdt, csak a dolgát elvégezni ment ki. Enni sem nagyon evett, - palotapincsi kutyám, aki a Kicsike névre hallgat – szaglászta a cica beteg lábait és egyre több időt töltött mellette. Cica – kutya barátságában nem hittem, de meg kellett tapasztalnom, valójában létezik. Meggyógyult Cilike és az éjszakákat már nem töltötte bent a lakásba. Reggelente megjelent, és kaparta az ajtót, hogy itt az evés ideje. Szeretett kint lenni, igazi paraszt macska lett belőle, akinek a fő ellensége az egér lett. Se perc alatt elejtette a kiszemelt áldozatot, egy sem menekülhetett előle. Nagy vadászat közben, ha az időérzéke nem jelzett, Kicsike kiállt a ház elé és furcsa vakkantásokkal hívta, és ő már jött is.

Ismét történt valami, hiába állt ki keserves vakogással a kutya napjába többször is, Cilike nem került elő.

Aggódni kezdtem Kicsikéért, hiszen nem akart enni, úgy, mint annak idején, amikor ide került hozzám, az új otthonába. Akkor, azt gondoltam hiányzik neki az anyja, akihez oda bújva aludt, és a régi megszokott otthona is. Így Cilike megjelenése gyógyír lett: ha a macska evett, ő is kedvet kapott az evéshez.

Lassan két hete, ismét eltűnt a macska és már nincs is esély rá, hogy előkerüljön. Sok minden megfordult a fejembe, mi történhetett vele, visszagondolva a nyári esetre.

Minap vendéget kísértünk ki a kapuig. Kicsike is jött velem. Kinyitom a kaput és az út túl oldalán, velem szemben egy cica. A kutya furcsa nyüszögésbe kezdett és macska elindult felém. Az nem lehet! Hát persze, hogy nem, ő kisebb. Amint a kutya mellé ért, fújt egy nagyot és irány, amerről jött. Kicsike indult utána, szerencsére nem jött autó. Hívtam a cicát, még se maradjon az utcán, ne hogy baj érje.

Az első esténk eltelt. Evésbe lekörözte Cilikét, a kutyára meg egyfolytában fújt. Vállam, hátam a legjobb hely volt a számára. Messziről ugrott, és jaj, nekem. Apró tűhegyes körmei szántottak, ahova oda ért.

Megint bővült a létszám, ki tudja meddig.

Jövő héten itt a Karácsony, eldöntöttem, ez más lesz, mint az elmúlt hat évben volt. Az anyu halála után már nem vettem fenyőfát, mondván: semmi sem a régi. Tényleg nem. Az emlékekkel együtt lehet élni, de a felemlegetés és az állandó kutakodás, hogy régen hogyan is volt, nem jó. Nekem a gyász feldolgozása nagyon hosszú ideig tartott. Úgy éreztem, ha nem emlékezem, minden elveszik.

Szoktam mondani magamnak: Fura egy alak vagy. - Az hát, kilógok a sorból. – válaszolok, mert jobb a békesség még magammal is.
Egy hete történt. Disznótoros kóstolót kaptam. Furcsa, megmagyarázhatatlan izgalommal bontogattam ki a csomagokat. Sütni való hurka, kolbász, pörköltnek hús, abált szalonna, májas, sült hurka-kolbász, toros leves, töltött káposzta, sült vér, levesnek orja húsos csont – no, itt éreztem, - valami történik ott belül -, a végére maradt a sült hús.

Ekkor villant be egy gyerekkori emlék, lehettem négy, vagy öt éves. Az apu eljárt, disznót vágni, feldolgozni – szívességből, illetve kóstolóért, akkor az volt természetes -, reggel, amikor indult és elköszönt, azt kérdezte: mit hozzak neked Klárikám?
- Mindegy mit hoz apuka, de sült húst azt tessék hozni. – mondtam nagy álmosan.
Este, amikor hazajött én már aludtam.
- Na, mit hoztam Klárikám? – hallottam félálomban a hangját.
- Nem tudom apuka. Sült húst tetszett hozni?
- Persze, hogy hoztam. Itt van, tessék.

Igen, azok a finom régi illatok, ízek hirtelen megjelentek és már nem csaltak könnyet az emlékek a szemembe. Eszembe jutott, hogy az apu mindig orjára bontotta a disznót, mert, az anyu szerint, abból lehetett nagyon finom levest főzni. Természetesen ízlés kérdése, van, aki karajra bont, bontat. Amikor még az ólamba malac hízott, megengedhettem magamnak mind a két variációt.

Szerény lesz a Karácsony, de ezt már megszoktam. Vannak szeretteim, akikért érdemes élni. Ez év január 2-án elkezdtem egy új életet, mert újra kezdeni sosem késő. Küzdelmes volt ez az év és én bizakodva nézek a jövő felé.

A január végre elhozza a nyugalmat, még, ha üres pénztárcával is!

Béke és nyugalom tölt el. Szép az udvaron fényfüzérrel díszített fenyőfa.

A cikket írta: D Klári

5 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

... pénztárca üres.
Van gondom, de kinek nincs.
Cilike helyett jött Micike. Alaposabb szemrevételezés után döntöttem, Frici lesz ... :) Minap láttam, elindult azon az úton, amelyiken Cilike is járt. Éppen időben elkaptam, nem tudott tovább menni. Vajon meddig tudom megvédeni, meg tudom e védeni ...

megtekintés Válasz erre: Ilona

Szia, Klári!
Tetszett a cikked és én változatlanul izgulok Cilikéért. Tudom, hogy egy-egy kedves állatka mit jelent az ember életében, különösen, ha egyedül van..

Puszi

Szia Icuka!

Köszönöm, hogy olvastál és a véleményed. Cilike már sosem kerül elő, remélem, felnőtt macska lehet!

puszi

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Szia Klárikám!

Te is? Én is, szinte minden évben új életet kezdek..., legalábbis ezt mindig megfogadom. Egy részét meg is valósítom. A karácsonyunk nekünk is szerény lesz, most sem járult hozzá senki, de jól van ez így... attól még szép! :-)

Puszi

Szia Évikém!

Minden évben miért kell új életet kezdeni - jó az, ha a régit is folytathatjuk: örömmel.
Én sosem fogadkozom, legfőképp nem Szilveszterkor.
Január 2-i lépés sem fogadalom vége volt - sokkal előbb kezdődött. A jövő év pedig a koromat tekintve: csak előre ... :)

puszi
Szia, Klári!
Tetszett a cikked és én változatlanul izgulok Cilikéért. Tudom, hogy egy-egy kedves állatka mit jelent az ember életében, különösen, ha egyedül van..

Puszi
Szia Klárikám!

Te is? Én is, szinte minden évben új életet kezdek..., legalábbis ezt mindig megfogadom. Egy részét meg is valósítom. A karácsonyunk nekünk is szerény lesz, most sem járult hozzá senki, de jól van ez így... attól még szép! :-)

Puszi

megtekintés Válasz erre: Anyu

Klárikám!

Bizony eljutunk oda,hogy már semmi nem olyan,mint volt.De a szép és jó dolgokra emlékezve lehet aztán tovább menni és új szép emlékekre szert tenni.Örömmel olvastam.
Puszi

Kedves Anyu!

Hozzájárul az is, hogy eljárt felettünk az idő. Ezért egyre több az emlék ...

Köszönöm, hogy olvastál.

puszi

megtekintés Válasz erre: Virág

Egy jó írást olvastam tőled ismét Klári!

Puszi

Köszönöm Virág.

puszi

megtekintés Válasz erre: Sanda

A karácsony a legnagyobb stresszor!

Szerintem nem.

megtekintés Válasz erre: Yolla

Kedves Klári!

Muszáj megszoknunk, hogy mások már a karácsonyok, nem olyanok, mint régen.
Nálunk mindig dc 24-én volt a disznótor, akkor az esti vacsorára hivatalos volt a széles nagy családból valamennyi egyedül élő rokon, akikkel vacsora után meggyújtottuk a gyertyákat a karácsonyfán , elénekeltük mennyből az angyalt, és sokszor éjfélig beszélgettünk.

Puszi: Yolla

Kedves Yolla!

Sajnos a mi rokonságunk csak pár kedves emberből állt. Disznóvágásra az anyukám sógora jött segédkezni, később a java munkát már ő végezte, mert az aputól jóval fiatalabb volt. A munka végeztével jót nótázgattak. Szerettem hallgatni őket, később velük énekeltem. ... :)

Szent este békés együtt léte régen a szüleimnél volt, később nálam, pár éve a gyerekeknél.

puszi:Klári
Klárikám!

Bizony eljutunk oda,hogy már semmi nem olyan,mint volt.De a szép és jó dolgokra emlékezve lehet aztán tovább menni és új szép emlékekre szert tenni.Örömmel olvastam.
Puszi
Egy jó írást olvastam tőled ismét Klári!

Puszi
A karácsony a legnagyobb stresszor!
Kedves Klári!

Muszáj megszoknunk, hogy mások már a karácsonyok, nem olyanok, mint régen.
Nálunk mindig dc 24-én volt a disznótor, akkor az esti vacsorára hivatalos volt a széles nagy családból valamennyi egyedül élő rokon, akikkel vacsora után meggyújtottuk a gyertyákat a karácsonyfán , elénekeltük mennyből az angyalt, és sokszor éjfélig beszélgettünk.

Puszi: Yolla
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: