Mert adni jó…
Látogatók száma: 61
Mercédeszke, a tizenkét éves, penge vékony nagylány, nagy, barna szemét tágra nyitja, amikor a kicsi testvérei már alszanak, és édesanyja előveszi az alapítványtól kapott ajándékcsomagot, melyben a tartós élelmiszereken kívül ruhaneműket is kaptak.
Óvatos az édesanyja, éppen csak behúzza a gyerekek szobájának ajtaját, hogy hallja, ha valamelyik a négy közül felébred, és bemehessen hozzá, mielőtt kijönne a konyhába. A barátnéja, a Héja Böske, már délelőtt kibontotta a maga csomagját és a szépen kimosott, bár a csomagolástól kicsit meggyűrődött ruhák, pulóverek, nadrágok közül szinte semmi sem volt viselhető számukra, mert vagy nagyok voltak, vagy kicsik, és megállapodtak, hogy másnap csereberélnek.
Ezt a beszélgetést véletlenül Mecédeszke is hallotta, azért is könyörgött édesanyjának, hadd legyen ott a csomag kibontásánál. Abban biztos, hogy náluk is lesz karácsony, mert édesapja egész délután a fenyőfát faragta, hogy bele tudja illeszteni a maga eszkábálta tartóba, anélkül, hogy felborulna. Rávaló díszeket kaptak a jegyző asszonytól, akinek gyerekei a tavalyi kék díszek helyett az idén fehéreket szeretnének, és a gondosan dobozba csomagolt törékeny gömbök mellé egy kiló szaloncukrot is kaptak, melyeket neki kell kettesével, cérnával összekötni, hogy másnap azok is a fára kerüljenek. Biztos, hogy nem sokáig díszítik a karácsonyfát, mert az édességre kiéhezett testvérei gyorsan elfogyasztják az édességet, amely náluk évközben igen nagy kincsnek számít.
Jó, hogy kettesben bonthatják ki a csomagot, mert apjuk csak okvetetlenkedne, hogy nincs benne egy üveg bor sem, ami azért neki is kijárna, ha már ünnep van. Ha valaki megkérdezné, mi az apja foglalkozása, akkor azt válaszolná, hogy munkanélküli közmunkás, mert három hónapig az önkormányzat foglalkoztatja, utána meg itthon van, legalább ugyanennyi ideig.
Hatodikos nagylányként pontosan tudja, hogy mit akar, azt is, hogy mit nem. Tanulni akar, és ebben támogatja Olga néni, az osztályfőnöke, akit nagyon kedvel, mert jó tanár és a szíve is a helyén van. Nem enged különbséget tenni a tanítványai között, nála csak a tehetség és a szorgalom számít, és ebben Mercédeszke nem szenved hiányt, ezért is ígérte meg neki, hogy egy neves alapítvány jóvoltából megpróbálja bentlakásos középiskolába bejuttatni, azt persze nem tette hozzá, hogy pontosan tudja, hogy roma létére jobb és szebb életre vágyik, mintsem amit a szülei mellett megél.
A csomag felét az élelmiszerek teszik ki, só, cukor, rizs, liszt, étolaj, száraztészta, konzervek, csokis keksz, linzer, három tábla csokoládé. Meglepődik a kislány, hiszen ebből nem lehet ünnepi ebédet főzni, de még reménykedik, hogy apja meg a barátja az éjjel fog legalább egy vadnyulat, mert karácsonykor jó lenne, ha végre hús kerülne az asztalra, annyi, amennyiből jól lakhat az egész család.
Édesanyja már nagy izgalommal várta a csomagot, mert az önkormányzat levélben értesítette a családokat, akik kapnak az adományokból, pedig kicsit restellte magát, hogy rákényszerül, pedig délutánonként szívesen dolgozik, ha hívják, mosást, vasalást, takarítást vállal, amikor Mercédeszke már hazament az iskolából és a kicsiket el tudja hozni az óvodából.
Az apró, kétszobás, komfort nélküli vályogházban rend és tisztaság uralkodik, most is azonnal a helyükre teszik az élelmiszereket és következhet a nagyobb falat, a ruhaneműk szétválogatása, melyeket először is ki kell hajtogatni, mert úgy tették a dobozba, hogy - kihasználandó a csomagolóanyag teljes terjedelmét – gondos kezek a lehető legkisebbre összehajtogatták azokat.
Valamely csoda történhetett, mert a dobozból a hatéves és hároméves ikerpár mindegyikének méretre pontos nadrágok, szoknyák, sapkák, pulóverek, harisnyák és zoknik kerülnek elő, ráadásul valamennyi új holmi, némelyiken még ott fityeg az árcédula is. Alattuk Mercédeszkének szánt, fáradt rózsaszín kétrészes együttes lapul, meg egy égszínkék flitterrel díszített koktélruha, amely egyáltalán nem illik a tizenkét éves leánykára.
Édesanyja lebiggyeszti a száját, erre a koktélruhára valóban nincs szükségük! Nem baj, majd eladja Héja Böskének, csakhogy lánya le sem veszi szemét az égszínkék csodáról.
- Édesanya, ez éppen jó lenne Olga nénire. Odaadhatom neki?
Lángol az asszony arca, ugyan mit mondjon a lányának, hogy nem adja oda, mert ennek árából még akár egy hétig étel kerülhet az asztalra, de annyit segít neki Mercédeszke, hogy üsse kő, adja csak oda a tanárnőjének, mert megérdemli.
Másnap reggel a huszonnyolc éves tanárnő, Olga néni, készíti a reggelit. Perceken belül megérkezhet a párja, aki a megyeszékhelyen dolgozik, és akivel végre tíz napot egyhuzamban együtt tölthet. Ez lesz az első közös karácsonyuk, fenyőfadíszítéssel, ünnepi vacsorával, ajándékozással fűszerezve.
Mi lenne, ha begyújtana a kandallóba? Az olyan otthonos. Csak ki kell menni egy öl fáért a sufniba.
Kinyitja a bejárati ajtót és kívül, a kilincsről, leesik egy csomag. Vajon ki tehette ide, úgy, hogy észre sem vette. Óvatosan felveszi és kinn, az udvaron kibontja, mert sosem lehet tudni, mit rejthet. Meglepődik a flitteres égszínkék ruha láttán, hiszen ezt ő maga vitte el néhány pulóverrel együtt a karácsonyi adományokhoz. Mellette talál egy kitépett irkalapot, melyen ismerős írással kellemes karácsonyi ünnepeket kíván neki az ismeretlen adományozó.
Ismerős az írás. Hiszen ezt Lajkó Mercédesz írta!
Megérkezik a párja, aki nem érti, hogy miért potyognak Olga könnyei.
- Tudod, szívem, azt hiszem, nem lehet olyan szegény az ember, hogy ne tudjon másoknak adni valamit. Mert adni jó…
A szemben lévő ház ablakában meglibben a függöny, kíváncsi nőszemély leskelődik:
- Nézd már, Jóska, a tanárnő ott csókolózik a szeretőjével az udvaron. Micsoda szemérmetlen nőszemély!
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Én is hasonlóan örültem, mint a tanárnő, mikor a helyi plébánosnak összeválogattam néhány ruhneműt, amit átadtam a szomszédnőmnek, mert oda jött érte.
Aztán nem sokkal később a szomszédasszonyon díszelgett a pulóverem..Biztos neki is szüksége volt rá..:-)
Puszi
Pussz,
Tündér