újabb események régebbi események további események
07:31
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Magam vagyok

2015. január 29. - Látogatók száma: 59

"Magam vagyok. Nagyon. Kicsordul a könnyem. Hagyom." /Tóth Árpád/

Országunkban a felnőttek majd egyharmada egyszemélyes háztartásban él, hatvan felett pedig egyre több az özvegyek száma. Róluk szeretnék most írni, magam is közéjük tartozom.

Bizony, korosztályomban egyre többen élünk egyedül.
Van olyan barátnőm, aki- míg egészségi állapota engedte-állandóan utazott. Szinte bejárta a világot.De ma sem unatkozik, időnként összejön barátnőivel egy-egy közös vacsorára, beszélgetésre.
Egy másik barátnőm Isten csapásának érzi az egyedüllétet, mindig más-más ismerőse "nyakára akaszkodik" és néhány napot velük tölt. Egyszerűen nem tud egyedülleni.
Aztán van olyan,aki napjait megosztja a családjával, mai napig velük él, segít az unokák nevelésében, háztartási munkákban.
Egy másik barátnőm bezárkózik, él a négy fal között, morózus, kerüli a társaságot. Megkeseredett ember lett, állandó társa a külviágtól való félelem, csendesen,magában őrlődve telnek napjai.

Van, aki az egyedüllétben teljesedett ki. Megtalálta az egyedüllét örömét, a szabadságot, felfigyelt sok olyan tulajdonságára, amiről eddig nem is gondolta, hogy benne rejtőzködik.Eddig lefoglalták a napi családi gondok, de most lett ideje önmagára is gondolni, befelé figyelni.
De sorolhatnám tovább, az egyedüllétet mindenki másképp dolgozza fel, a változtatásokra ebben a korban már nehéz tanácsot adni.

Szerintem csak az keseredik meg, aki önmaga számára rossz társaság.
Gondoljunk arra, hány ember szenved az elszigeltségtől, aki családban él, vagy egy rosszul működő kapcsolatban. Nem is próbálnak kilépni, változtatni, hiszen maga a társadalom is automatikusan a "vesztes" a "szegény" billogot süti rá az egyedülállóra.
Pedig az embernek élete folyamán szüksége van az egyedüllétre, a magánszférára,-alapvető igényünk.
Ma már a magány fogalma is megváltozott, benne vagyunk az események sodrában akkor is, ha egyedül élünk.

A legfontosabb,hogy szerethetőek maradjunk, nyitottak, legyünk összhangban magunkkal, keressük és találjuk meg magunknak azt, ami tartalmassá, élhetőbbé teszi világunkat. A "megkérgesedés" nem vezet sehová. Amíg céljaink vannak, a magány legyőzhető és az egyedüllét is nyugalmat, egyensúlyt hoz életükbe.

Ilona B.T.
Kép:Net

A cikket írta: Ilona

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2015. február 1. 15:38

megtekintés Válasz erre: D Klári - 2015. február 1. 08:55

Kedves Ilona!

Aki egész életében ismerte magát, tudta mi az, amiben ki tud teljesedni, a hirtelen történt egyedüllét, csak átmeneti és sosem lesz magányos.
Persze másként történik egy válás után, akkor felszabadultság is lehet, attól függ ki hibájából történt.
Sajnos a a férj, feleség elvesztése sokkal nehezebben feldolgozható dolog és hosszadalmas is lehet.
Az én véleményem szerint, ha látjuk, hogy valaki nagyon megváltozott, mert az életébe változás történt, ne hagyjuk magára, még akkor sem, ha nem kér belőle ...

puszi

Kedves Klári!

Szándékosan szólok hozzá utolsónak a megjegyzésedhez. Mert egy végtelenül lényeges dolgot írtál, kicsit röstellem is, hogy az írásomban erre nem tértem ki. Azaz: figyeljünk egymásra és ha észrevesszük, hogy valaki "bajban van"- ne hagyjuk magára. Az odafigyelés, egy jó szó, a segíteni-akarás nagyon fontos..Köszönöm!

Puszi, Ilona
2015. február 1. 15:32

megtekintés Válasz erre: Sanda - 2015. február 1. 10:31

Mai mantrám:

Erőben,egészségben,harmóniában élek már most is.

Sandám, úgy legyen..:-)
2015. február 1. 15:31

megtekintés Válasz erre: Yolla - 2015. január 30. 09:48

Kedves Ilona!

Azt hiszem, hogy aki idős korára nem találja meg a lelki egyensúlyát, és ha egyedül van, s nem tud mit kezdeni magával, akkor ott már nagy baj van.

Puszi: Yolla

Kedves Yolla!

Ez így igaz...Hozzátenném, hogy aki idős korában megtalálja az egyensúlyt-akkor is előfordulhat, hogy valamilyen oknál fogva kizökkenhet a kerékvágásból, hiszen sokkal érzékenyebbek vagyunk már és a sors-csapásokat nehezebben viseljük.. De egy alapvetően pozitív gondolkodású ember feldolgozza az ilyen eseteket..

Puszi, Ilona
2015. február 1. 10:31
Mai mantrám:

Erőben,egészségben,harmóniában élek már most is.
2015. február 1. 08:55
Kedves Ilona!

Aki egész életében ismerte magát, tudta mi az, amiben ki tud teljesedni, a hirtelen történt egyedüllét, csak átmeneti és sosem lesz magányos.
Persze másként történik egy válás után, akkor felszabadultság is lehet, attól függ ki hibájából történt.
Sajnos a a férj, feleség elvesztése sokkal nehezebben feldolgozható dolog és hosszadalmas is lehet.
Az én véleményem szerint, ha látjuk, hogy valaki nagyon megváltozott, mert az életébe változás történt, ne hagyjuk magára, még akkor sem, ha nem kér belőle ...

puszi
2015. január 30. 09:48
Kedves Ilona!

Azt hiszem, hogy aki idős korára nem találja meg a lelki egyensúlyát, és ha egyedül van, s nem tud mit kezdeni magával, akkor ott már nagy baj van.

Puszi: Yolla
2015. január 30. 09:32

megtekintés Válasz erre: Ilona - 2015. január 29. 20:22

Köszönöm, Anyu! :)

Puszim

:)
2015. január 29. 20:29

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2015. január 29. 19:20

Nagyon igaz... Én is az utolsó bekezdésedben leírtakat tartanám fontosnak. Igyekszem mindenkivel megtalálni a hangot, akivel lehet, és aki hagyja... Ha másokra is figyelek, észreveszem kinek van szüksége egy kis támogatásra, és egy idő után ez fordítva is működik, már igényli az utca embere, már nem ismeretlenül, hogy váltsunk pár szót egymással..., így akár még szorosabb ismeretségek is kötődhetnek... Nagyon sokan járunk azonos cipőben, ki ezért, ki azért maradt egyedül, csak észre kell venni egymást...

Igen, Éví , nyitottnak kell lenni...Én most szándékosan a "korosztályunkról" íritam, de a fiataloknál is szinte azonos a helyzet, nem is beszélve azokról, akik válás után maradtak egyedül..
2015. január 29. 20:22

megtekintés Válasz erre: Anyu - 2015. január 29. 18:28

Drága Ilike!

Az egyedüllétet mindenki másképp éli meg.Nagyon tetszik az utolsó bekezdésed,szerethetőnek maradni és nyitottnak,összhangban magunkkal!És igen a "megkérgesedés" nem vezet sehová.Egyetértek!
Puszi

Köszönöm, Anyu! :)

Puszim
2015. január 29. 19:20
Nagyon igaz... Én is az utolsó bekezdésedben leírtakat tartanám fontosnak. Igyekszem mindenkivel megtalálni a hangot, akivel lehet, és aki hagyja... Ha másokra is figyelek, észreveszem kinek van szüksége egy kis támogatásra, és egy idő után ez fordítva is működik, már igényli az utca embere, már nem ismeretlenül, hogy váltsunk pár szót egymással..., így akár még szorosabb ismeretségek is kötődhetnek... Nagyon sokan járunk azonos cipőben, ki ezért, ki azért maradt egyedül, csak észre kell venni egymást...
2015. január 29. 18:28
Drága Ilike!

Az egyedüllétet mindenki másképp éli meg.Nagyon tetszik az utolsó bekezdésed,szerethetőnek maradni és nyitottnak,összhangban magunkkal!És igen a "megkérgesedés" nem vezet sehová.Egyetértek!
Puszi
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: