újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

A baracktorta-mondatos játék

Látogatók száma: 53

"Elrontotta de nem meri megmondani anyósának."

Editke helyes kis fiatalasszony volt.
Építkezésben voltak éppen. A ház falai már álltak és tető is volt már, de még rengeteg munka volt rajta. A férje állandó nappalos és munka után többnyire a házhoz megy. Apósa és anyósa vele. Neki a munkája szinte az egész napját elveszi ezért amikor hazaér anyósáékhoz, mert egyenlőre ott laknak,nekilát a házimunkának. Többnyire rá vár a csatatérként kinéző konyha rendbetétele, mert a Mama csak összeüti az ebédet és mennek ki a házhoz, nem ér rá rendet tenni maga után Editke meg már este felé minek menne? Inkább otthon teszi magát hasznossá,miután evett egy kis főtt ételt.. Elmossa a kazal mosatlant, felmossa a konyhát, hogy mire megjönnek fáradtan rend legyen. A Mama szemében úgyis elkényeztetett egyke,aki nem ért semmihez. Azt hitték főzni sem tud semmit,pedig azért egy s mást megtanult az anyukájától,nagynénjétől,akik ebben jeleskedtek. Most nagy örömmel készül a sütéshez. A munkahelyén egy újságban talált egy könnyűnek igérkező baracktorta receptet. Nincs otthon senki bátran nekilát.A végeredmény nagyon lehangoló lett ,nem olyan mint a képen az újságban. Mivel tudja hamarosan itthon lesz a család,fogalma sincs mitévő legyen. Elrontotta, de nem meri megmondani anyósának. Gondol egyet, és beteszi az edényt a kihűlt sütőbe, eltakarít maga után és mire minden rendbe téve, már fel is zúg az autó hangja az udvaron. Igyekszik úgy viselkedni,mintha mi sem történt volna,pedig sírni lenne kedve. Beszélgetnek s közben a Papa kérdőn néz rá. Körbeszimatol,majd meg is kérdezi:mi sült itt?Editke hárít,gondolva,majd később kidobja a tyúkoknak a félresikerült kreációt,de a Papa aki édes szájú nagyon, megy az orra után és megtalálja az eldugott tortát és addig kóstolgatják, hogy bizony elfogy,közben együtt nevetnek az eldugott süteményen.. Editke rájön,hogy kár volt félni. Egyrészt jobb szembenézni az ellenféllel bárki legyen is az, másrészt nincs az az elfuserált sütemény amit meg ne ennének ezek az édesszájúak:)
Évek múltán már csak mosolyog a saját butaságán,hogy úgy félt a Mamától. Amikor pedig beköltöztek a saját otthonukba,ott már ő volt otthon és nem félemlíthette meg senki. Bátran sütött-főzött és megtanult mindent,amit otthon "elkényeztetett egykeként"esetleg nem tudott,még a kertészkedést is. Később pedig a Mama is elismerte már olykor a képességeit.
Ma már odafentről figyeli ügyes menyét és talán megnyugodott,a fia jól választott.

A cikket írta: Anyu

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: Ilona

Kedves Anyu!
Szépet írtál, bizony a tanulópézt mindenkinek magának kell megfizetni..

Puszi

Köszönöm!
Kedves Anyu!
Szépet írtál, bizony a tanulópézt mindenkinek magának kell megfizetni..

Puszi

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Szia Anyu!

Téged olvasva már én is azt mondom, igen könnyű mondatot adtál... de nem úgy van az, vért izzadtam és sehogy sem tudtam elhelyezni a történetben egy az egyben... majd tapasztalni fogod... egyszerűen leblokkoltam.

De a tiéd nagyon aranyosra sikeredett... való igaz, ha arra helyeztem volna a hangsúlyt, mit rontottam el, amit el kellett volna titkolnom, de nem jutott ilyen eszembe, ugyanis én bátran vállaltam a következményeket... volt is belőle hasmenés az első palacsinta sütése után... De hát senki nyakába nem varrhattam... főleg nem az anyóséba, mert tőle egy igen egyszerű, a lebbencsleves elkészítését tanultam meg... és azt nem lehetett soha elrontani... :-)

Puszi

Van ilyen,hogy leblokkol az ember.Ettől függetlenül jó lett az .
Én annyi bántó "szókimondó"megjegyzést kaptam!Azért voltam egy ideig ilyen.Aztán az élet megtanított a sarkamra állni.
Puszi
Szia Anyu!

Téged olvasva már én is azt mondom, igen könnyű mondatot adtál... de nem úgy van az, vért izzadtam és sehogy sem tudtam elhelyezni a történetben egy az egyben... majd tapasztalni fogod... egyszerűen leblokkoltam.

De a tiéd nagyon aranyosra sikeredett... való igaz, ha arra helyeztem volna a hangsúlyt, mit rontottam el, amit el kellett volna titkolnom, de nem jutott ilyen eszembe, ugyanis én bátran vállaltam a következményeket... volt is belőle hasmenés az első palacsinta sütése után... De hát senki nyakába nem varrhattam... főleg nem az anyóséba, mert tőle egy igen egyszerű, a lebbencsleves elkészítését tanultam meg... és azt nem lehetett soha elrontani... :-)

Puszi
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: