újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

A baracklekvár

Látogatók száma: 120

/ Egymondatos / " Elrontotta,de nem meri megmondani az anyósának"

Óh, a drága anyósom..A Mama, mert mi így hívtuk a családban.
Én nagyon szerettem az anyósom, idős volt már, jóval túl a nyolcvanon, csendes, halk szavú nő volt és soha nem bántott senkit.Kijutott neki az életből, a férje az első világháborúban meghalt és ő ott maradt öt gyerekkel. Sok lemondással, nehézséggel, de embert nevelt gyerekeiből, akikből becsületes bányászok lettek, egyik fiúból természet tudós, a férjemből agrármérnök.

A Mama a nyarakat jórészt nálunk töltötte, egyébként a lányánál lakott, de mikor a fiamnak jött a nyári szünidő,-hogy ne legyen "kulcsos gyerek", a Mama mindig örömmel utazott le hozzánk, neki is ez egy kis kikapcsolódás volt a monotonságból. Nagyon jó volt így, mert engem és a férjemet is gyakran vidékre szólított a munkánk és sokszor csak este keveredtünk haza.
Szegény Mama mindig tett-vett, szeretett főzni, bár mindent másként csinált, mint én. Volt úgy, hogy napokat töltöttünk a hegyen, mert a Mama kertészkedni is szeretett.

Egyszer,-éppen beérett a sárgabarack,-gondoltam, teszek el belőle dzsemet, olyan jó darabosat, mert nagyon szerettük. Siettem haza a munkából, hogy estig elkészítsem. Mikor kiértem a hegyre, a férjem örömmel újságolta, hogy a Mama megcsinálta a baracklekvárt! Szegénykém szőröstül-bőröstül ledarálta a gyönyörű barackokat, majd megfőzte. Engem ez bizony kikészített, én az anyámtól tanultak szerint előbb forró vízbe dobtam, mert a héja ezáltal szépen lejött, majd megfőztem, mint említettem, kicsit darabosra. Elrontotta-gondoltam, de nem mertem megmondani az anyósomnak.De soha nem bántam meg, hogy akkor nem szóltam, mert tudtam, hogy csak segíteni akart és a munkájába a szeretetét tette bele. Mert engem nagyon szeretett a Mama, ha soha nem is mondta.
Mikor például hozzánk utazott, mindig az volt az első, hogy megkért, menjek el vele az áruházba és vegyek neki otthonkát, meg ami kell. Ez mindig az én reszortom volt és bevallom, jól is esett, mert éreztem azt a bizalmat, ami felém áradt.
Hirtelen eszembe jutott egy másik eset is. Emlékszem, a férjem már nagybeteg volt, túl talán a tizedik ér műtéten is, de amíg menni tudott, "túrta a földet" és minden szabad percét a hegyen töltötte. A Mamával ültetgettek, paprikákat, kígyóuborkákat neveltek a sátorban. Azért a Mama is elfáradt néha.
A férjem éppen lent volt a szántó-részen, amikor a Mama kiáltozását meghallotta fentről: Elemér, Elemér!
A férjem nagyon megijedt és nagy nehezen a fájó lábaival felvánszorgott..
-Mi a baj, Mama?
-Kicsit lefeküdnék, fiam..
-Hát feküdjön le!-mondta a férjem, érezhető bosszúsággal.
Ilyen volt az én anyósom!

Ilona B.T.
Kép:Net

A cikket írta: Ilona

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Köszönöm Éva, Anyu! :-)

Puszi
Ilikém!
Jó hogy neked ilyen anyós jutott!Aki ilyen az szereti igazán a gyermekét,mert el tudja fogadni,hogy annak a társa nem ellenség,hiszen ugyanazt az embert szereti ő is.És ha ennek tudatában van,akkor nem anyósként viselkedik,sokkal inkább anyaként.
Én annakidején elhatároztam,akárkit hoznak haza a gyermekeim,ha semmi másért nem tudom szeretni,akkor azért fogom szeretni,mert szereti a gyermekemet.Igyekszem ehhez tartani magam a mai napig.Ugye,hogy nem is kellett szidni az anyóst?
Puszi
Nagyon jó volt olvasni... Engem mindig érdekelt mások sorsa, ők hogy élik meg azt, amit én... hát például így... emlékek, melyek mögött mennyi minden meglapul, amiről így tudunk írni. Különösen a vége tetszett, a fontos "bejelentés", hogy lefeküdni készül a Mama... Volt humora! :-)

Puszi
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: