újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Az operáció

Látogatók száma: 65

Az életbe, sorsunkba annyi a beleszólásunk, mint egy helyesírási hibát kijavítani. Rövid magánhangzót hosszúra javítani, vagy fordítva, vessző helyett pontot tenni, stb.

Vannak apró történések, amikről nem is sejtjük, a későbbiek folyamán milyen meghatározó
lesz egész életünkre..
Ez a kis történetem is erre világít rá és így elmélkedve, most sem tudnék mást tenni. Közhely, de a sorsunk ellen nem hadakozhatunk..

Már gyermekkoromtól az orvosi pálya volt a célkitűzésem, a szüleim is erre felé terelgettek, sőt felvételiztem is az Orvosi Egyetemre. De a felvételit követően egy közúti baleset szemtanúja voltam, ahol a rengeteg vér láttán elájultam, pedig nem vagyok gyáva. Igy kerültem a Műszaki Egyetemre, mint bányageológus hallgató.
Éltem az egyetemisták gondtalan életét, nappal előadások, zárthelyik, vizsgák,este műszaki rajzok, tanulás, néha egy-egy buli.
Egyszer, késő este hazafelé tartottam és amikor leszálltam a buszról, irtózatos fájdalom töltött el, nem bírtam kiegyenesedni, görcsbe rándult az oldalam, hétrét görnyedve vánszorogtam, azt hittem, az utcán fogok meghalni, mikor szembejött velem az egyik tankörtársam és már messziről nevetett. -Látom, hogy geológus vagy, mert még este is a köveket tanulmányozod-mondta, végül rájött, hogy itt komoly dologról van szó és hazakísért.
A mentő azonnal bevitt a kórházba, jobban mondva a folyosóra, mert rengeteg volt a beteg. De nekem ez is fény volt az alagút végén. Ott kaptam injekciót, majd másnap megoperáltak. Megjegyzem, teljesen váratlanul ért ez a rosszullét, mert soha semmi bajom nem volt, teljesen ismeretlen volt számomra ez a fájdalom.
Mint kiderült, velem született burok, vagy zsákvesém volt, ami méreganyagot termelt. Az egész operációból csak arra emlékszem, hogy a nem operált oldalamat nyomta az asztal, amire fektettek, olyan volt, mintha valami csuklópánt lett volna a medencém alatt, többször tiltakoztam is.
Másnap, mikor felébredtem a négyórás műtét után, éppen vizit volt, a főorvos és az osztályosorvos majdhogynem nevetve nézegettek és derűjüket magyarázva a főorvos megszólalt:
-Maga egy csoda, én még soha nem operáltam olyan beteget, aki négy órán keresztül egyfolytában káromkodott volna!
Nagyon szégyelltem magam, mert soha nem voltam bőbeszédű, csúnyákat meg még véletlenül sem mondtam egész életemben..
De hát ha az ember nincs eszénél, bármi megtörténhet. És talán büntetésként ez az operáció az életemet is ketté törte..
Az, hogy most ezt a történetet leírtam, vezeklés a tudatalatti "bűnömért".

Ilona B.T.
kép:net

A cikket írta: Ilona

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Kedves Arkady!
Az a lényeg, hogy mindig felébredtünk...

Puszi, Ilona
Kedves Lányok!
Amikor az állkapcsom eltört bal oldalt felül, a doktornő úgy rögzítette, hogy a fogínyembe bele öltögetve hol alul, hol felül, összevarrta a számat egy dróttal. Persze helyi érzéstelenítéssel. Úgy hogy amikor "láttam", hogy szenved a csípőfogóval mondtam neki, ha előre szól hoztam volna magammal szerszámot. Értékelte.
Aztán idén januárban "sikerült" eltörnöm a bal csuklóm. Az ambulancián akkorát sikítottam, mikor helyre rakták a csontot, hogy szerintem még emeletekkel feljebb is hallották. De műtétre is szükség volt, amit ezúttal altatásban végezték. Én csak attól féltem, hogy nem fogok felébredni, de aztán nem volt vészes. Épp csak megjegyeztem az altatóorvosnak, hogy milyen furán kiszáradt a szám, mire ő közölte, hogy akkor mindjárt alszom, utána snitt. Két óra múlva a sebészeten ébredtem.
Üdvözlettel: Arkady
Szia, Ilikém!

Ne bánkódj a káromkodás miatt! Legalább megnevettetted az dokikat!

Puszi: Yolla

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Egyszer, többször én is megadtam magam a sorsnak... azt a kiszolgáltatottságot sem lehet elfelejteni..., amikor leszíjazzák az embert, nehogy már mozogjon, összeszorított fogakkal tűrje a fájdalmat... Na én sem tagadtam meg magam. Éberen, helyi érzéstelenítéssel még hagyján, a szégyenkezés, hogy olyan voltam, mint egy hátára fordított bogár, de amikor elmúlt a fájdalomcsillapító hatása, úgy káromkodtam, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva... és követeltem még egy adagot nyomjanak belém, mert kibírhatatlan... Jöttek is, nem sajnálták tőlem!... :-(

Évikém, akkor tudod, miről beszélek..Nekem sem az imádság jutott eszembe, hívő létemre..:-)

megtekintés Válasz erre: Ilona

Köszönöm, Éva a feloldozást..A méltatlankodásom nem volt alaptalan, mert még hetekkel a műtét után is sötétlilát játszott az oldalam..

Puszi

Egyszer, többször én is megadtam magam a sorsnak... azt a kiszolgáltatottságot sem lehet elfelejteni..., amikor leszíjazzák az embert, nehogy már mozogjon, összeszorított fogakkal tűrje a fájdalmat... Na én sem tagadtam meg magam. Éberen, helyi érzéstelenítéssel még hagyján, a szégyenkezés, hogy olyan voltam, mint egy hátára fordított bogár, de amikor elmúlt a fájdalomcsillapító hatása, úgy káromkodtam, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva... és követeltem még egy adagot nyomjanak belém, mert kibírhatatlan... Jöttek is, nem sajnálták tőlem!... :-(

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Nem tudom elképzelni rólad, hogy hangosan kimondva "méltatlankodsz", valami nagy dolognak kellett történnie, hogy ezt megtetted nem tudatosan.., kell ennél nagyobb, mint egy műtét?... ráadásul még a jó oldaladat is nyomorgatta az asztal... Én megértelek és feloldozlak tudatalatti bűnödért... :-)

Puszi

Köszönöm, Éva a feloldozást..A méltatlankodásom nem volt alaptalan, mert még hetekkel a műtét után is sötétlilát játszott az oldalam..

Puszi

megtekintés Válasz erre: Anyu

Szia Ilike!
Már tudom én is, a vese milyen fájdalmakat képes okozni.És megtapasztaltam a Mamánknál azt is,hogy amikor a tudattal van a baj,olyasmire is képes az ember amit soha nem tenne egészségesen.Erre ne gondolj bűnként!
Puszi

Köszönöm, Anyu!

Bizony nagy fájdalom volt, mondhatnám maradandó, hogy egy életen át nem tudtam elfelejteni..Ha lenne halálos ellenségem,még annak sem kívánnám..

Puszi
Nem tudom elképzelni rólad, hogy hangosan kimondva "méltatlankodsz", valami nagy dolognak kellett történnie, hogy ezt megtetted nem tudatosan.., kell ennél nagyobb, mint egy műtét?... ráadásul még a jó oldaladat is nyomorgatta az asztal... Én megértelek és feloldozlak tudatalatti bűnödért... :-)

Puszi
Szia Ilike!
Már tudom én is, a vese milyen fájdalmakat képes okozni.És megtapasztaltam a Mamánknál azt is,hogy amikor a tudattal van a baj,olyasmire is képes az ember amit soha nem tenne egészségesen.Erre ne gondolj bűnként!
Puszi
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: