Kétség
Látogatók száma: 57
Álmatlanság és kétség:
hová lett a szépség
nélküled mit érek én
életünket védeném
tova űzném szellemed
vele együtt érzelmemet.
Virágzó tavasz üde színe
nem nyugtatja lelkemet
madárcsicsergésnek dallamát
figyelem; nem értem tartalmát
csak kusza jajongásnak tűnik
mely az éteren át gyűrűzik.
internet kép
A cikket írta: D Klári
Hozzászólások
időrendi sorrend
Klárikám! A kis vers tetszik, van ilyen hangulata az embernek, de remélem a tavasz kiteljesedése a Te kétségeidet eloszlatja.
A reggeli hideg, nagy széllel ezt hozta ki belőlem, de délelőttre már elmúlt.
puszi
Kedves Klári!
A versed kapcsán jöttem rá, hogy mégis van az öregségben szépség, ami nem más, mint az, hogy a szépség elveszti a jelentőségét( Nem tévesztendő össze az ápoltsággal)
Én ennek kifejezetten örülök, szépséges korszakomat megéltem, most a szabadság korszakát élem, nem jajongok és a madárcsicsergést is élvezem..
Puszi
Persze, hogy van az öregségnek is szépsége ... (csak kevesen hiszik).
A lelkünk éppen mit diktál, aszerint írunk, pedig tudjuk, csak átmeneti állapot. Én vállalom, van lent és van fent és olyankor a madárcsicsergés sem az igazi. Nekem egy ilyen napba ez a pár sor is belefért.
Köszönöm, hogy olvastál.
puszi
A versed kapcsán jöttem rá, hogy mégis van az öregségben szépség, ami nem más, mint az, hogy a szépség elveszti a jelentőségét( Nem tévesztendő össze az ápoltsággal)
Én ennek kifejezetten örülök, szépséges korszakomat megéltem, most a szabadság korszakát élem, nem jajongok és a madárcsicsergést is élvezem..
Puszi