újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Hogyan ne érkezz a reptérre, avagy mini krimi Lutonban

Látogatók száma: 61

Indulás fél öt előtt, mert fél hétre kell kint lenni, másfél óra az út autóval Bromley-ból Lutonba. Simaliba, még egy fagyi is belefér. Beleférne, ha nem szakadna az eső és nem fújna orkán erejű szél. Nem baj, menni kell. Az első húsz percben nincs is gond, ezután annál nagyobb.
A négysávos autópálya bedugul, mi egy alagútban (hol máshol?) araszolunk fénysebességgel. Értsd: egy métert kb. fél óra alatt sikerül megtennünk. Az óra ütemesen ketyegne, ha lenne mutatója, így csak a piros fény ugrál a szemem előtt: El fogsz késni! Kezdem érezni, hogy igaza lehet. Nincs mit tenni, az alagútból sehova egy lépést se, meg kell várni, míg kijutunk. Nagy nehezen már látjuk a fényt a végén, de érdemi változás nem történik. Kísérőm úgy dönt, kihajtunk az autópályáról. Ismeretlen kisvárosokon megyünk keresztül, erős a gyanúm, hogy ő sem biztos a dolgában, ezért egy benzinkútnál érdeklődik.
Közben majdnem hét óra, a reptéren nyolckor kapuzárás, innentől már akkor sem engednek fel a gépre, ha térden állva könyörögsz. De láss világ, csodát, pár perc és újra a már szabad autópályán találjuk magunkat. Ha lehet, az eső még jobban esik, egyik cigit szívom a másik után, a sofőr nyomja a gázt, ketten vagyunk, a para meg én. Megbeszéljük, cirka harminc perc és kinn leszek a reptéren. Nos, ez így is lesz, és így néz ki: autó csikorgó gumikkal lefékez a parkoló szélén, én felkapom a bőröndöt, egy gyors puszival és egy "Good bye"-al búcsúzom, majd a szakadó esőben a nem ritka forgalom közepén a korlátok között átrongyolok az indulási oldalra.
Harminc percem maradt kapuzárásig és még át kell esnem a biztonsági ellenőrzésen, ahol szintén nem egyedül várok a soromra. Végre én jövök!
A cipőt és a kabátot szinte letépem magamról, mellé dobom a táskámat és a telefonomat, külön zacskóban szorongatom az életveszélyes folyadékaimat, úgymint parfüm, alapozó és kontaktlencsefolyadék. Átrohanok a detektoros kapun, boldogság, időben vagyok. Gondolom én, a marcona security viszont másképp. Bőrönd balra ki. Rém kíváncsi vagyok, mit találnak benne utastársaimra veszélyesnek nézve. Nahát, az a fránya alapozó okoz ekkora fennakadást! Értetlen arccal kérdezem, most mi a teendő, emberünk angolokra jellemző hidegvérrel int, hogy nopara, csak mintát vesz, ezt muszáj. Intek, oké, csak siess, tíz percem van. Némi éllel a hangjában közli, hölgyem, időben kellett volna megérkezni. Az összes adrenalin, ami csak van a szervezetemben, mind mozgásba lendül és két gyönyörű angol! körmondatban elmeséltem a késésem okát. Megkegyelmez, visszazárja a bőröndömet, majd utamra bocsájt.
A Katrina hurrikánt megszégyenítő sebességgel török utat magamnak a tranzitban, majd ennyi viszontagság után méla örömmel fedeztem fel a táblán, hogy nemhogy kapuzárás, de még kapunyitás sem volt, húsz perc hátra van. Irány a mosdó, már csak két perc, aztán még huszonkettő, a Wizz-nél nem nagyon ismerik az órát. Megkönnyebbülten araszolok a tömeggel a kapu felé, de mivel ez a nap már csak ilyen, naná, hogy fennakadok az utolsó ellenőrzésen is. Itt már végképp nem értem, mi a baj, valami le van zárva, csak ezt hallom és látom, ahogy az ellenőr a beszállókártyámat lengeti a kezében heves telefonálgatás közben. De pár perc múlva kiderül, ez is rendben, mehetek Isten hírével. Cirka háromnegyed óra után be is szállhatunk a repülőgépbe, majd fent még ennyit várunk, mert a kerozint szállító autó sem volt ma a legjobb formájában. Ekkor kezdem azt érezni, hogy most már azon sem csodálkoznék ha eltérítenék a gépet, még épp beleférne a mai nap krónikájába. Szerencsére semmi ilyen nem történik, másfél óra késéssel ugyan, de felszállunk. Köszönhetően a remek időjárásnak és a nagy hátszélnek, negyven perccel megrövidül a menetidő, így aztán hajnal egykor sikeresen földet érünk Budapesten.

A cikket írta: anubis

5 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Lendületes, jó kis írás
Én mit sem sejtve csak a repülés miatt aggódtam... :D <3
Kedves anubis!

Ezért kár volt annyira rohannod! Itt
ugyanolyan pocsék az idő, mint kint
Angliában. Vagy te hoztad magaddal
emlékül ezt a gyalázatos, lucskos, hideg,
vacak időt? Csak azért, hogy jobban bele
tudjuk magunkat élni az úti beszámolódba?
(:-D)

Pussz: emillio
♥ ♥
Hát drágám!Izgalmasra sikeredett az utad.Ez már csak ilyen.:) Öröm,hogy aztán hazaértél épségben!
Puszi
Úgy döntöttem nem utazom! Ha ez ilyen macerás... :-)

Nagyon jól, szórakoztatóan, élményszámba menően, szinte viccesen írsz, fogalmazol, adod a tudtunkra, hogy ez egy veszélyes üzem, mármint a repülés...

Én két lábbal a földön érzem jól magam, ezért maradok!
Az ottani időjárás se túl vonzó!

Látom, végre itthon vagy! Biztonságban! :-)

Puszi
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: