újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Egy el nem küldött levél.

Látogatók száma: 48

Tisztelt kórház!
Alulírott tisztelettel keresem meg Önöket a bátyám halálozásával kapcsolatban.(D. J, adatai)
Köztudott volt számunkra, hogy Ő nagyon beteg ember. Két agyi történés után és más egyéb betegséggel is hatalmas élni vágyással küzdött minden nap. Soha nem hitte, hogy nem gyógyul meg tökéletesen. Saját maga eljárt a boltba, hogy a napi szükségleteit beszerezze. Így tett a bekövetkezett balesete előtti napon is. Állapotromlás nem volt nála észlelhető. De tudtuk, hogy – és Ő maga is tudta – hogy esetleges újabb agyi történés bármikor újból bekövetkezhet. És a figyelmeztetésünk ellenére is a napi bevált szokásából nem volt hajlandó engedni. Gyakran, ha erről beszélgettünk, azt mondta a harmadik már biztosan elvisz. Így azután, amikor megtörtént a balesete odahaza a lakásban, és nem tudta elmondani, hogy miért és hogyan esett el, tudtuk nagy a baj. Kezéről a lehúzott gyűrűt átadta, illetve amit még fontosnak tartott, arról is beszéltünk. Kérdésemre, hogy mért nem hadakozott a kórházba menetel ellen, azt mondta, ha menni kell, hát menni kell. Ha meg kell halni, hát meg kell halni. Teljesen nyugodt volt, amikor a mentő érte jött. Megígértem neki, hogy utána fogunk menni. Amikor megláttam a vizsgálóba, hogy teljesen le van vetkőztetve, tudtam sokkal nagyobb a baj, mint gondoltuk. Majd kitolták a mentőbejárathoz, egy szál semmibe, ahol rettenetesen fázott. Tőlem kérdezte meg, hogy a „húgom és a sógorom /név szerint/ nem érdeklődött utánam”? Kérdésemre, hogy nem ismert meg, azt válaszolta, nem tudja mért nem ismert meg. Megtörtént még azon az estén a műtét, melytől egyáltalán nem félt. Megpusziltuk egymást, úgy köszöntünk el. Nem vártam meg a műtét végét, mert úgy éreztem már, képtelen vagyok többet elviselni, ott és akkor. Természetesen később telefonon érdeklődtem és meg tudtam, hogy a műtét jól sikerült és a bátyám is jól van. Majd jött egy tüdőgyulladás, amit éjjel nappal kezeltek.
Beszéltünk róla, hamarosan hazamegyünk, és minden rendben lesz. Otthon tovább erősödik és az étvágya is visszatér. Keserves karácsonyunk volt, de bíztunk a gyógyulásában. És az, hogy dec. 27-én meghalt, felfoghatatlan. Hétfőn mentünk, hogy intézzük, amit kell. Akkor, ott a baleseti sebészeti osztályon kinyilvánítottam az akaratomat, mely szerint, nem járulok hozzá a boncolásához. Hét évvel, ezelőtt amikor az édesapám szintén a kórházban meghalt, a boncolástól eltekintettek a kérésemnek megdelelően.
Igen, csak hogy a baleseti sebészeti osztályon és a patológián is azt mondták, hogy otthoni baleset után történt a haláleset, így a kórháznak jelentési kötelezettsége van a rendőrség felé. Ha a rendőrség eltekint a boncolástól, természetesen a kérésem teljesíthető. A patológián aláírtam a nyomtatványt, megerősítve kérésemet, hogy a bátyám boncolásához nem járulok hozzá. A fennálló betegségei és a baleset együttesen okozhatták hirtelen halálát, és bármi is legyen a boncolás eredménye, engem nem érdekel. Megfontoltam: kértem a boncolás mellőzését.
A baleseti sebészeti osztály mégis kérte.
Egyszerűen nem tudom feldolgozni, nem csak a halál tényét, mert az egy hosszabb folyamat, hanem kérésem ilyen semmibe vételét. Bátyám engem nevezett meg a legközelebbi hozzátartozójának - és ez így is volt -, én gondoskodtam róla a párommal együtt, az Ő elvárásainak megfelelően. Az én hitvallásommal nem egyeztethető össze a hamvasztásos temetés, illetve egy halott boncolása sem, aki az ellen már nem tiltakozhat.
Kérem szíves válaszukat, miért történt, ez a számomra megmagyarázhatatlan és elfogadhatatlan intézkedés.

Cegléd,2010-01-29.

A cikket írta: D Klári

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: Anyu

Kedves Klárika!
Mivel a betegségek ismertek voltak,érthetetlen az elutasítás.Anyósom itthon hunyt el,de az ügyeletes orvos,aki a halotti bizonyítványt kiállította,bennünket megkérdezett,akarjuk-e a boncolást.Mivel nemleges volt a válaszunk,kiállította minden további nélkül a papírokat.Aki korházban hal meg azzal más az eljárás úgy látszik.Ha értelmesen elmondták volna a miértek okát,talán könyebben el tudtad volna fogadni.Megértem az érzéseidet.
Puszi

Kedves Anyu!

Köszönöm együtt érzésed.
Megnyugvás volt Neked, hogy anyósod otthon hunyt el?
Az anyu kérése volt, hogy kórházba nem vigyem ... Nekem nagy megnyugvás volt, hogy el tudtam tőle köszönni és végig mellette lehettem. Az apu kórházban halt meg, pedig megígértem neki, hogy másnap haza hozom. Azt hiszem az a legrosszabb, hogy nem tudunk elköszönni aki a kórházban hal meg.

puszi

megtekintés Válasz erre: Yolla

Kedves Klári!

Sajnos, háromszor kerültem hasonló helyzetbe. Megértelek.

Puszi: Yolla

Kedves Yolla!

Köszönöm együtt érző szavaid. Hasonló sors, hasonló érzések ... Sajnálom.

puszi:Klári

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Klárikám!

Jó, hogy megosztottad velünk, talán kicsit megkönnyebbülsz. Ami megtörtént, azon már nem tud az ember változtatni. Szomorú, és tudom, hogy nehéz, de el kell tudni fogadni. Hogy miért nem vették figyelembe a kérésed, ezzel már ne gyötörd magad. Így is éppen elég nagy lelkierőre volt szükséged, had nyugodjon békében!
Tudod, amikor baj van, bármennyire is nem akar a beteg kórházba kerülni, néha elkerülhetetlen, mert az ember fél a következményektől. Így történt ez a bátyáim és szüleim esetében is... Reménykedtünk, hátha... Az okát utólag már hiába is kerestük volna.

Puszillak,
Éva

Évikém köszönöm vigasztaló szavaid.
Amikor az ember "egyedül" marad, sokat gondolkodik ezeken a dolgokon, pedig tudom nem kellene.
Sajnálom, sok szeretteted elveszítetted ...

puszi
Kedves Klárika!
Mivel a betegségek ismertek voltak,érthetetlen az elutasítás.Anyósom itthon hunyt el,de az ügyeletes orvos,aki a halotti bizonyítványt kiállította,bennünket megkérdezett,akarjuk-e a boncolást.Mivel nemleges volt a válaszunk,kiállította minden további nélkül a papírokat.Aki korházban hal meg azzal más az eljárás úgy látszik.Ha értelmesen elmondták volna a miértek okát,talán könyebben el tudtad volna fogadni.Megértem az érzéseidet.
Puszi
Kedves Klári!

Sajnos, háromszor kerültem hasonló helyzetbe. Megértelek.

Puszi: Yolla
Klárikám!

Jó, hogy megosztottad velünk, talán kicsit megkönnyebbülsz. Ami megtörtént, azon már nem tud az ember változtatni. Szomorú, és tudom, hogy nehéz, de el kell tudni fogadni. Hogy miért nem vették figyelembe a kérésed, ezzel már ne gyötörd magad. Így is éppen elég nagy lelkierőre volt szükséged, had nyugodjon békében!
Tudod, amikor baj van, bármennyire is nem akar a beteg kórházba kerülni, néha elkerülhetetlen, mert az ember fél a következményektől. Így történt ez a bátyáim és szüleim esetében is... Reménykedtünk, hátha... Az okát utólag már hiába is kerestük volna.

Puszillak,
Éva
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: