Kell az egyenlőség? - játékra
Látogatók száma: 52
Nem tudom, hogy igazából egyenlőséget szeretnék-e a házimunkában. Nem igazán várom el, hogy egyenlő mértékben főzzünk például. Nem csak azért, mert szeretek főzni, és azért sem, mert az idegességet legjobban egy háromfogásos ebéd elkészítése vezeti le, hanem azért is, mert úgy gondolom, hogy mindenki csinálja azt, amiben jobb és inkább egymás kiegészítése a cél mint az egyenlőség. Az egyensúly fontosabb mint az egyenlőség.
Nálunk ez leginkább úgy működik, hogy én megcsinálom azt, amire a férjem az izomsorvadása miatt már nem képes, ő pedig megteszi azokat, amikre még igen és én meg nem szeretek csinálni, például ágyneműt áthúzni. Hasonlóképpen működik ez nálunk minden másban is. Egymás kiegészítői vagyunk.
Nagyon el tudom képzelni magam abban a világban, amikor még az asszonyok boldogan maradtak otthon megteremteni a családi otthon szeretetteljes és boldog légkörét a gyerekeknek és a hátteret az erős, egészséges férjüknek, akinek volt munkája és el tudta tartani a családját. Persze, lehet hogy ez vérmérséklet kérdése és a jelek szerint nem voltak szüfrazsettek az ősanyáim között...
A cikket írta: Virág
Hozzászólások
időrendi sorrend
Virág! Én is így gondoltam, mindenki tegye, amit "kell", nem azért, mert muszáj, hanem azért ... (Nekem a végén kiderült kár volt, de vissza gondolva sem tennék másképp).
Egyenlőség a házimunkában szerintem nem azt jelenti,hogy mindenkinek ugyanúgy főzni kell stb,hanem amit te is leírtál.Egymást kiegészítve,nem alá és fölérendelésben tenni a dolgunkat.Melyik munkához,ki ért jobban,vagy éppen ki ér rá és nem kibújni a munka alól azzal az indokkal,hogy az női avagy férfimunka.Egyenlőképpen kivenni a részét a munkából mindkét félnek.Én így látom.
Puszi
Győztem "megszabadulni" attól a rengeteg színtől, amikor annak eljött az ideje... Tapéta le, tisztasági festés!... Prüszköltek is a mesterek!... Aztán valahogy mégis kialakult az általam hőn áhított, kedvelt színösszeállítás... a fehér.
A volt férjem egyet szeretett... az önmegvalósítást. Nem kérdezni, csak cselekedni... Utána a fáklyás menet... No és saját magát! :-)
*
Én nem tudnám elképzelni magam abban a világban, amiben anyám élt, hogy főállású anya volt, háztartásbeli, férje és a család kiszolgálója, kezdetben egyszemélyben, később a mi, a "gyerekek" segítségével... apám tartotta el a családot... Ahogy cseperedtünk úgy vállaltunk egyre több feladatot és vettük le a válláról...