újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Mi a boldogság. 2 rész

Látogatók száma: 61

… akkor boldog vagy. Valamit elfelejtettem, és újra kell kezdeni. Újra kell kezdeni, az apró örömöket észrevenni.

Elfelejtettem egy szót: Örülj.
Igen elfelejtettem. Az állandó védekezés, a sok rossz, ami felém irányult, ezt az egyetlen szót elfelejtette velem. Az a jó, hogy nem kiölte belőlem.

Jeni unokám ballagása május 2-án volt. Reggel esős napra ébredtünk. Az előkészített ruhákat nem lehetett felvenni, a szekrénybe kissé melegebb holmikat kellett keresni. Közbe az járt a fejembe, hogy a ballagásra nincs jó idő. A diákok beszorulnak a tantermekbe és esernyő alatt járják végig az utat, már ha végig tudják járni.

Az első nehézségek után kissé elkésve, de szerencsésen megérkeztünk a kollégiumhoz. Parkolóhelyet elég messze találtunk, a tám bot helyett – ha tehetem, bizonyos okok miatt nem viszem magammal, - az esernyőbe kapaszkodva araszolgattam.

Pár lépcső megtétele után, már a terem ajtaja előtt álltunk, ahol a ballagó kollégistákat fiatalabb társaik búcsúztatták. Örömmel láttam, hogy a másik lány unokám, aki úgyszintén abba a gimnáziumba jár és kollégista, éppen a búcsúztató szövegét mondta. Szerintem senki nem vette észre, hogy késve érkeztünk. A család is meglepődött, hogy ott vagyok, sőt a menyem viccesen meg is kérdezte: mama gyalog jöttél?
- Persze, hogy gyalog – mondtam elmosolyodva; akkora már a reggeli feszültségnek nyoma sem volt.

Kezemben a virágcsokorral odaléptem Jenihez, hogy gratuláljak neki és boldogan megöleltük egymást.

Előkerültek a fényképezőgépek, okos telók, hogy ki-ki megörökítse a számára felejthetetlen pillanatokat.

Menyem átölelte a négy szépséget mondván: ez mind az enyém.

Örömmel a lelkemben, néztem a „nagycsaládot”: apát, anyát a három felnőtt gyereket és a kicsi 13 éveset. Ennél a boldogságnál nem is kell több, fogalmazódott meg bennem.
A kollégiumi ünnepség véget ért, mehettünk a gimnáziumba.

Majd előállt az autó; „nagy unokám” segítségével sikerült a járdáról leoldalazni, hogy beülhessek.

A gimnázium a közelben volt, ott ért ismét egy örömteli pillanat – annak ellenére, hogy az eső még mindig esett – Fanni unokám a bejáratnál diák társaival sorfalat állt. Ám, amikor meghallottam, hogy a második emeletre fel kell menni, bizony aggodalom fogott el. Sikerül-e?
Szerencsére nem volt probléma, - már amire én gondoltam -, de amikor felértem, a levegő kevésnek bizonyult.
Ó a szívem, csak ne most mondja be az unalmast. Elővettem a vizet, kortyoltam párat és elmúlt minden kételyem; hisz sikerült, itt vagyok. Látva Jeni önfeledt boldog mosolyát, leplezve előbbi nem túl jó közérzetem, gyorsan készítettem pár fényképet róla.

Majd elindultunk a közelbe lévő templomba. A rövid séta jól esett. Hamar érkeztünk, alig voltak a templomba.
Katolikus vagyok, kíváncsian vártam milyen lesz egy református Istentisztelet.

Folytatás következik.

saját fotó

A cikket írta: D Klári

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: Ilona

Klárika, nagyon tetszett ez az írásod. Sok mindenre rávilágított. Igen, fontosak a családi kapcsolatok, azt is mondhatnám, mindennél fontosabb. Ezért az ember erejéhez mérten mindent megtesz, hogy ápolhassa, gondozza, mint egy virágot.

Mint írtam, erejéhez mérten. Ez az amit szépen bemutattál. Mármint azt, hogy kor, betegség miatt sokszor még egy lépcsőn felmenni is trauma, belső izgalom, hogy sikerül-e, nem ugrik-e ki a szívem, nem csuklik-e össze a lábam? Addig, amíg valaki nem jut el idáig, fogalma sincs ezekről a félelmekről, érzésekről. Nekem sem volt, most már van..
Kíváncsi vagyok, mit írsz majd a református Istentiszteletről, mert én református vagyok. Szerintem sokkal egyszerűbb, mint a katólikus szertartás..

Puszi

Ilona, sajnálom, hogy a következő rész, valójában nem a református Istentiszteletről szólt.

puszi

megtekintés Válasz erre: Ilona

Klárika, nagyon tetszett ez az írásod. Sok mindenre rávilágított. Igen, fontosak a családi kapcsolatok, azt is mondhatnám, mindennél fontosabb. Ezért az ember erejéhez mérten mindent megtesz, hogy ápolhassa, gondozza, mint egy virágot.

Mint írtam, erejéhez mérten. Ez az amit szépen bemutattál. Mármint azt, hogy kor, betegség miatt sokszor még egy lépcsőn felmenni is trauma, belső izgalom, hogy sikerül-e, nem ugrik-e ki a szívem, nem csuklik-e össze a lábam? Addig, amíg valaki nem jut el idáig, fogalma sincs ezekről a félelmekről, érzésekről. Nekem sem volt, most már van..
Kíváncsi vagyok, mit írsz majd a református Istentiszteletről, mert én református vagyok. Szerintem sokkal egyszerűbb, mint a katólikus szertartás..

Puszi

Ilona köszönöm szépen kedves szavaid és, hogy értetted miről is van szó. Igen palástolni sok mindent lehet, egy ideig. Most viszont minden saját kínomnál, félelmemnél fontosabb volt az unokám.
A szívem éppen nem akart kiugrani, de mivel egy billentyű nem zár, küzdött keményen a lépcsőn fölfelé.

Tényleg egyszerűbb a szertartás ...

puszi
Klárika, nagyon tetszett ez az írásod. Sok mindenre rávilágított. Igen, fontosak a családi kapcsolatok, azt is mondhatnám, mindennél fontosabb. Ezért az ember erejéhez mérten mindent megtesz, hogy ápolhassa, gondozza, mint egy virágot.

Mint írtam, erejéhez mérten. Ez az amit szépen bemutattál. Mármint azt, hogy kor, betegség miatt sokszor még egy lépcsőn felmenni is trauma, belső izgalom, hogy sikerül-e, nem ugrik-e ki a szívem, nem csuklik-e össze a lábam? Addig, amíg valaki nem jut el idáig, fogalma sincs ezekről a félelmekről, érzésekről. Nekem sem volt, most már van..
Kíváncsi vagyok, mit írsz majd a református Istentiszteletről, mert én református vagyok. Szerintem sokkal egyszerűbb, mint a katólikus szertartás..

Puszi

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Utólag magam is meglepődök, ha egy-egy fontosabb családi eseményen sikeresen túljutottam..., mint pl. egy esküvő, ballagás, mert mindig tartogat valami meglepetést... Túl az előkészületeken, amit sosem szerettem, azzal vigasztaltam magam, hogy az akiért ezt megteszem még olyanabb izgalmakon mehet keresztül...
Ahogy írod... a kapcsolattartás fontos. Az élet bebizonyította, ha soha máskor, de egy fontosabb esemény össze tudja hozni még azokat is, akiket korábban nem... Egy élménnyel gazdagabb lesz tőle az ember...

Puszi

" Egy élménnyel gazdagabb lesz tőle az ember..." - ebben tökéletesen egyetértek veled.

puszi
Utólag magam is meglepődök, ha egy-egy fontosabb családi eseményen sikeresen túljutottam..., mint pl. egy esküvő, ballagás, mert mindig tartogat valami meglepetést... Túl az előkészületeken, amit sosem szerettem, azzal vigasztaltam magam, hogy az akiért ezt megteszem még olyanabb izgalmakon mehet keresztül...
Ahogy írod... a kapcsolattartás fontos. Az élet bebizonyította, ha soha máskor, de egy fontosabb esemény össze tudja hozni még azokat is, akiket korábban nem... Egy élménnyel gazdagabb lesz tőle az ember...

Puszi

megtekintés Válasz erre: damm.zsuzsanna

Gratulálok Klárikám, ez a rész már sok örömet tartalmaz,hiába a családdal történő szép események, felszabadítják a boldogsághormonokat és az is nagy öröm, hogy önmagunk fizikai gyöngeségeit is képesek vagyunk legyőzni azért, hogy együtt legyünk, szeretteinkkel, osztozzunk örömükben.

Köszönöm Zsuzsika!

Igen a család fontos, és képes ezáltal az ember megtenni olyat, amit nem is remélt ... :)
Jó alkalom volt a feltöltődésre és segítség a továbbiakban a helyes döntések meghozatalára.

puszi
Gratulálok Klárikám, ez a rész már sok örömet tartalmaz,hiába a családdal történő szép események, felszabadítják a boldogsághormonokat és az is nagy öröm, hogy önmagunk fizikai gyöngeségeit is képesek vagyunk legyőzni azért, hogy együtt legyünk, szeretteinkkel, osztozzunk örömükben.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: