Szeretethiány 4. rész
Látogatók száma: 60
Edit
A középmagas, szőke hajú, negyvenes, vékony nő, alig tudja kivenni a sütőből a tepsit, benne a barnáspirosra sült dagadóval, mert Gordon ott tüsténkedik körülötte, mintha bizony bármiben is segítségére lenne, igazság szerint inkább hátráltatja, de nem akarja vendégét megsérteni.
- Maga, kedves Editke, egy valóságos tündér! Ha nem segít ki szorult helyzetemből, akkor most rendelném a pizzákat a vacsorához, mert azt legalább meg lehetne enni, nem úgy, mint a főztömet!
- Jól van, ne dicsérjen, Gordon, még elbízom magam!
- Rendben, de számítok magára, mert megígérte, hogy csatlakozik hozzánk. Meglátja, nagyon helyesek a fiatalok, mind a három, legalább is Lotár és Dea az, és bízom benne, hogy a fiam párjában sem csalódom.
- Jól van, átmegyek magához vacsorára, azzal a feltétellel, hogy most szépen hazamegy, majd telefonálok, mikor jöhet az ételekért.
- Editke, drága, szót fogadok magának, még át is kell öltöznöm, de engedje meg, hogy megkóstoljam a lekváros-diós rácsos süteményt. Azt mondta. ha kihűl, a széléből kaphatok.
Elneveti magát az asszony, hiába, minden férfi egyforma, csak a nevük és a lakcímük más! Már régen megállapították a barátnőjével ezt a személyes tapasztalaton alapuló, ámde megkérdőjelezhetetlen, akár kőbe is véshető igazságot. Miért is lenne kivétel ez alól Kovács Gordon, a két emelettel lentebb lakó özvegy szomszéd, akit nyolc éve, beköltözése óta látásból ismer? Lám, összefutottak a liftben, és Gordon olyan kétségbeesett volt, hogy ösztönösen rákérdezett, mi baja van, mire a férfi a nyakába zúdította a vacsorával kapcsolatos gondjait. A legnagyobb természetességgel gondolkodás nélkül rávágta, hogy ez nem igazán gond, hozza át és elkészíti neki a vacsorát. Azóta itt liheg a nyakában, megittak egy üveg bort, még udvarol is neki a férfi, pedig állítólag fiatal barátnőjének már megvette az eljegyzési gyűrűt is, de férfiből van a szerencsétlen, akiben dúl a tesztoszteron, és azt hiszi, hogy háláját egy jóízű dugással fejezhetné ki, főleg azért, mert Edit egyedülálló nő.
- Menjen haza, Gordon, majd félreteszem magának a sütemény levágott szélét, és holnap reggel megeheti, jól jön az a másnaposságára!
Alig tudja kituszkolni a férfit, zavarja a jelenléte, egyedül gyorsabban haladna.
Meglehet, hogy Dezső is Gordonhoz hasonló cipőben jár, hiszen tiszavirág életű házasságuk után nem nősült újra. Elhessegeti a gondolatot, nem kell foglalkozni Dezső dolgaival, ésszel tudja is ezt, de a szíve még most, öt évvel válásuk után, képtelen beletörődni a férfi elvesztésébe, pedig bebizonyosodott, hogy nem tudnának együtt élni, mert állandóan dúlna közöttük a harc, a másik legyőzése miatt.
Beteszi a krumplit sülni a sütőbe, felteszi főni a rizst, majd nekilát kisütni a bepanírozott csirkecombokat, közben elrendezi a savanyúságokat, szép kis mintát kirakva belőlük, hogy tetszetősek legyenek. Felvágja a süteményt is, a háromemeletes kínáló tálcára teszi. Egészen gusztusos, állapítja meg és nagyot sóhajt.
A frissen kisütött rántott csirke illatára gyomrában milliom hangya kezd mászkálni, ráébresztve, hogy éhes, nem is ebédelt, annyira lefoglalta az önként vállalt szakácsnőség. Tegnapról maradt egy adag káposztás tészta, bedobja a mikróba és jóízűen elfogyasztja, ennek ellenére nem szűnik meg gyomrában a zsibogás. Miért ilyen izgatott? Maga sem tudja.
Gyorsan letusol és negyedóra alatt a házi tündérből tetszetős, csinos, kívánatos asszonnyá válik. Fél hatkor átszól Gordonnak, jöhet az ételekért és kétszeri fordulóval átviszik azokat a férfi konyhájába.
Érdekesnek találja, hogy Lotár, Gordon jóképű fia, aki az ünnepelt, a kisujját sem mozdítja, eszébe sem jut segíteni nekik, úgy viselkedik, mintha nem is itt lenne, hanem valahol másutt, egy másik bolygón.
Bezzeg Gordonnal gyanúsan csillog a szeme, állandóan vigyorog, és a fülébe súgja, hogy nem lesz hálátlan, amiért ennyit fáradozott miatta, mert tudja jól, hogy mire vágynak a nők.
Edit fejében megfordul, hogy azonnal hazamegy, boldoguljon a házigazda nélküle, de nem viszi rá a lélek, hogy magukra hagyja őket, mert egy spicces apa és egy álmodozó fiú párosától mit lehet elvárni, még a végén leejtenék a tálakat, vagy elfelejtenék felszolgálni valamennyit. Nem engedi Gordonnak, hogy feltegyen még egy terítéket az asztalra, mondván, hogy nem éhes, nagyon jól el lesz a felszolgálással, meg a kínálással, ne is törődjön vele. Erre a férfi lehajol, belecsókol a nyakába:
- Editke, megőrjít az illata! Maga egy igazi kincs!
Gordon lehelete konyakszagú. Addig rendben is lenne, hogy kicsit izgul a férfi, de nem kellene ennyit innia, mert a végén elázik, mielőtt megérkeznének a vendégek.
Megszólal a bejárati csengő, Gordon megy ajtót nyitni. Edit kimegy a konyhából, s a nappaliból figyeli az érkezőt, aki egy korabeli, negyvenes, telt idomú asszony, a szükségesnél kissé harsányabb sminkkel, amit csak tovább ront a hozzá nem illő öltözéke. Az asszony fekete, testhez simuló bőrhatású nadrágot és félcombig érő fehér, nagy virágmintás selyemblúzt visel, melyhez tízcentis sarkú szandált vett fel. Csodálkozik Edit, mert azt hitte, ennél azért jobb ízlése van Gordonnak, aki betessékeli a vendéget, majd legnagyobb meglepetésére bemutatkozik neki.
- Kezeit csókolom, Kovács Gordon vagyok, Lotár édesapja.
- Örvendek, Horváth Ildikó!
- Nem is tudtam, hogy a jövendőbeli nászasszonyom ilyen csinos! Hol hagyta a kedves lányát? Nem is mondta a fiam, hogy magát is meghívja, csak a barátnőjére számítottam, de sebaj, van elég étel, ital!
Végre előkerül Lotár, fekete farmerben és fehér ingben, odalép Ildikóhoz, ad neki egy puszit, átöleli vállát:
- Örülök, apa, hogy megismerkedtél a barátnőmmel!
Gordonon a sor, hogy zavarba jöjjön, először elsápad, majd elpirul, és Edit elérkezettnek érzi az időt ahhoz, hogy színre lépjen.
- Lotár, bemutatnál a barátnődnek? Látod, kedves Ildikó, engem meg azonnal eltüntetnének, amint megérkeznek a vendégek. Szervusz, Doma Edit vagyok, a szomszédasszony. Gordon, drága, megkínálna bennünket egy itallal?
Amíg a házigazda kissé remegő kézzel töltögetni kezdi az italokat.
Ismét csengetnek, jobb, ha Edit maga megy ajtót nyitni, s megelőzve a háziakat, elvégre ki tudja, ki érkezik. Csinos, fiatal nő áll az ajtóban, kék-fehér modern szabású ruhában, amely kiemeli szeme kékségét. Gordont keresi és bemutatkozik Editnek Kezet fognak és invitálja a vendéget a nappaliba, ahol valósággal rájuk tapad a három szempár, bár mindegyik meglepetéstől árulkodik, azért nem egyformán, ha jól olvassa a tekinteteket.
Gordon szemében az öröm, hogy megérkezett Dea, bemutatja, mint a barátnőjét, amelynek csak Ildikó örül, mert Lotár megszólalni sem bír. Szerencsére a lány oldja a feszültséget, közli Gordonnal, hogy véletlenül már megismerkedtek Lotárral a Bikás parkban, mely megjegyzésre szikrázni kezd Ildikó szeme. Erre Edit alig tudja elfojtani kirobban készülő nevetését. Hajaj, ezek szerint Ildikó Lotár barátnője, Dea pedig Gordon jövendőbeli menyasszonya. Iszkol is gyorsan a konyhába, melegíteni az ételeket, nem kíváncsi a kínos szituációra.
Érte jön Gordon, hogy koccintson velük, elkészült a welcome drink.
Szegény ünnepelt alig tud lenyelni egy kortyot az italából, arca fehérsége vetekszik a faléval. Még a végén elájul, amely nem éppen ünnepelthez méltó viselkedés lenne.
Ez jobb, mint egy mozi! – gondolja Edit és úgy dönt, hogy magára osztja ki a háztartási alkalmazott szerepét, ezért gyorsan az asztalhoz tereli a népet, és máris hordani kezdi a konyhából az ételekkel teli tálakat.
- Segítek, Editke! – ajánlkozik Dea, felpattanva helyéről és egy másodperc után követi Lotár is.
Az újdonsült háztartási alkalmazott arcára fagyott mosollyal teszi a dolgát, mintha észre sem venné, hogy a konyhában a két fiatal fojtott hangon vitatkozik:
- Úristen Dea, hogy lehetsz az apám barátnője?!
- Nem tudtam, hogy Gordon az apád!
- Ez nem mentség! Azt hittem…
- Mit hittél? Ildikó sem egy tinédzser! Igazán nem lehet egy rossz szavad sem!
Edit megköszörüli a torkát, vegyék észre, hogy nincsenek egyedül, majd Dea kezébe nyomja a salátás tálat, Lotáréba a savanyúságost, és int, hogy vigyék be.
Laposakat pislog a nap, még időzik egy ideig a lakásban, mintha kíváncsi lenne, mire megy egymással e két össze nem illő pár, akik szó nélkül falatoznak, illedelmesen, mint gyerekek a menzán, ám ha valaki megmérné a pulzusukat, csodát látna.
Gordonnal egyáltalán nem tetszik Ildikó, fogalma sincs, hogyan szedte fel a fia, amikor lám, neki, ötvenhárom évesen is harmincéves a barátnője és van még ebből a korosztályból tengernyi szingli, akik közül igazán választhatna magának egy hozzáillő párt az a mamlasz fia. Tényleg, mit is mondott Lotár, honnan ismeri Deát?
Ildikónak kényelmetlen a széke, illetve nem is az, hanem szűk a nadrágja, de fiatalos akart lenni, ezért préselte bele magát, pedig már öt éve kihízta. Fel sem mer nézni a tányérjából, pedig igen ízletes az étel, egyre csak az jár az eszébe, hogy borzasztóan nagy hiba volt elfogadnia a meghívást, ennek a kapcsolatnak már úgyis vége, ráadásul nem tudja, hogy mit csinálnak gyerekei az apjuknál. Minél hamarabb le kell innen lépnie, de előbb megvacsorázik, ha már eljött.
Deán nem látszik az izgalom, nyugodtan, kis falatokban fogyasztja a vacsorát, egyetlen, aki mindent megkóstol. Miért titkolta Gordon a jóképű fiát, talán, ha hamarabb megismeri, akkor nem is lenne semmi köze a férfihez, illetve lehet, hogy lenne, csakhogy apósként tekintene rá. Szeretőnek elment, mert azt nyújtotta számára, amire éppen szüksége volt, de semmiképpen sem kötné hozzá az életét, és ezt mielőbb közölnie kell vele, legkésőbb akkor, amint Párizsból visszatér.
Lotár képtelen Deáról levenni a szemét. Lenyűgözi a lány szépsége, finom mozdulatai, az arcáról sugárzó intelligencia, amely hiányzik Ildikóból, és mindig is hiányzott. Mától tabu számára a lány, hiszen az apja szeretője, akiből a végén még a mostoha anyja is lehet. Ez a gondolat egyáltalán nem tetszik, úgy szorítja kezében a kést, mintha gyilkolni akarna vele, pedig csak a húst kaszabolja vele, eléggé drasztikusan, még a kézfeje is kifehéredik tőle. Hogyan tehette vele azt az apja? Ráadásul itt tüsténkedik körülöttük Edit is, akit fogalma sincs, miért hívta meg az apja. Talán villámhárítónak? Rosszul számította ki az öreg a lépéseit, mert ma közli vele, hogy el fog költözni, amint talál egy megfelelő albérletet, de az sincs kizárva, hogy megpályázza az algériai kiküldetést, ahol francia mérnökökkel közösen feltérképezik a sivatagi elhagyatott vízlelő helyeket. Jól fizetnek, kétéves a munka, addig összegyűjt annyi pénzt, amiből itthon önálló vállalkozásba kezdhet. Vagy ha nem itthon, akkor másutt! Tényleg, a legjobb lenne maga mögött hagyni ezt az egész kufircolást! Igen, ez lesz a legjobb megoldás! Erre inni kell! Felbont egy újabb üveg bort, már mosolyogni is tud és nyugodt hangon megkérdezi a táraságtól, kinek melyik borból tölthet.
Elkezdődik a beszélgetés, melynek hallatán Edit is megnyugszik, hála istennek, nem lesz balhé. Kiveszi a tortát a hűtőszekrényből, ráteszi a tortatartóra, már csak a tűzijátékot kell meggyújtani rajta.
Gordon és Ildikó kicsit gyorsabban fogyasztja az italokat, mintsem az illendő lenne, és mindkettőjükön meglátszik az alkohol jótékonynak már nem nevezhető hatása.
Edit leszedi az asztalt és Dea most is segédkezik neki, azzal a természetességgel, mintha összeszokott páros lennének.
- Mit gondolsz, főzzek kávét? Úgy tűnik, Gordonnak szüksége lenne rá!
- Jó ötlet! Addig kiviszem a süteményes tányérokat, feltéve, ha megtalálom.
- Nézd csak, odakészítettem a pult végére, a torta mellé – mutatja Edit és nem állja meg szó nélkül a lány konyhai sertepertélését. – Azt hittem, ismered Gordonék konyháját, de úgy látom, most jársz itt először.
- Valóban.
- Mióta ismered a szomszédomat?
- Két éve.
- És Lotárt?
- Vagy négy órája.
Így igazán nehéz beszélgetni, ezért Edit feladja a próbálkozást. Dea egy zárt kagyló, nem akarja feszegetni.
A torta felpezsdíti a társaságot, még az ünnepelt is mosolyog. Következnek a születésnapi köszöntések, koccintás pezsgővel és végre felcsattan a nevetés is.
Lotár Gordontól egy borítékot kap, bonts csak ki fiam, felkiáltással, benne egy tulajdoni lappal és egy lakáskulccsal.
- Éppen ideje, fiam, elkezdened az önálló életedet! Remélem, ehhez hamarosan megtalálod a hozzád illő társadat is, ahogyan én is megtaláltam Deát!
- Köszönöm, apa, de feleslegesen költötted a pénzed! Jelentkezem egy hároméves algériai kiküldetésre!
- Micsoda? Képes lennél elmenni?!
- Te mondtad, hogy ilene elkezdenem az önálló életemet! Elkezdem, apa, éppen most záűrtam le egy fejezetet és kezdek egy újat!
Gordon arcán furcsa grimasz fut át, melynek láttán Dea megijed. Odalép a férfihez, karjára teszi a kezét:
- Ugyan, kedvesem, ez a világ rendje! El kell engedi a gyereket!
Ezt azonban már nem hallja a férfi, összecsuklott, koppant a feje, ahogyan földet ért, azt még a szőnyeg sem tudta teljesen elnyelni.
Edit két lépéssel a telefonnál terem, hívja a mentőket. Gordon mellett ott térdel a két fiatal, megpróbálják észhez téríteni, miközben Ildikó csendben felkapta a ridiküljét és köszönés nélkül eloldalgott.
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nincs még vége!
agyon érdekes, de mi lett a vége, mert így nem lehet vég, tehát be kell fejezni, de hogyan? ér véget be a sok szálon futó romá
nc!! Nagyon érdekelne a vége !!!
Puszi Éva
Most, hogy elolvastam ezt a részt és hozzá a másik hármat, utólag úgy érzem még itt nem lehet vége, bár jól összehoztad a párokat... Nem értem Ildikó miért vette a "kalapját" és lépett le angolosan, kínosan érezte magát, vagy már nagyon szorította a nadrágja? :-)
Várom a folytatást!
Pussz
nc!! Nagyon érdekelne a vége !!!
Puszi Éva
Várom a folytatást!
Pussz
mert ez így nincs befejezve! Várom!
Pussz: emillio