Egy magyar turista nézett szembe a halállal a Dam-téren!
Látogatók száma: 46
Felkavaró, igaz történet egy nő tollából, aki nem találkozott a Holland királlyal.
Az eset idén januárban történt, de csak most jutottam odáig, hogy beszélni tudjak róla. Bár még ma is összeszorul a torkom, ha felidézem azokat a napokat. De már nem tudom magamban tartani, ezért megosztom mindenkivel (mert olyan cuki vagyok, mint egy rózsaszín masnis kölyökkutyus, kávéscsészében, pislogó szemecskékkel.
Nos, az egész úgy kezdődött, hogy már régóta nézegettem a polcomon álló malacperselyt. (Aminek ugyan semmi köze a dologhoz, de gondoltam örültök neki, hogy nekem ilyenem is van) Miközben gyönyörködtem az agyag sertés látványában, üzenetem érkezett. Természetesen a facebookon, privát üzenetben, egy közismert filmrendező-színész- politikus-focista- milliárdos, idegenbe szakadt külfölditől, ó arámi nyelven. A legnagyobb sajnálatomra nem értettem mit akar, (nem beszélem ezt a dialektust) csak kikövetkeztettem, hogy vagy szerelmet ígér, vagy rám hagyta az összes vagyonát. Mérhetetlen szomorúság töltött el, amiért soha nem fogom megtudni, mi állt abban az elektronikus üzenetben…
Ez úgy megviselt, hogy úgy döntöttem elmegyek Hollandiába. Az elhatározást tettek követték és már úton is voltam a szélmalmok hazájába.
Villamossal indultam városnézőbe, már ott éreztem, rendkívüli események fognak bekövetkezni. A hangszóróból egy bokaficamító géphang folyton kényszert érzett közölni, hogy éppen merre járunk. Ilyen múzeum, olyan múzeum, virágpiac, Dam-tér. Ez az! Megnézem a királyt! Mámoros embertömeg fogadott. ( Kizárólag a turisták viselnek amszterdamos sapkát, a helyiek véletlenül sem.) A királyi palota előtt, parádés hintók, utcazenészek, bőrönddel rohangáló turisták, leírhatatlan mennyiségű kerékpár. Egy fekete-csuklyás, bőszen kacagó és kaszájával hadonászó alak közelített felém. ( Azonnal tudtam, hogy ez, nem a király!) Mélyen a szemembe nézett… megragadta a kezem… Aztán közölte, pár centért szívesen fotózkodna velem. Miután gyorsan véget ért a „halálos kaland”, fátyolos szemmel közeledtem a palota felé. Akkor… ott… (Bocsánat, ma sem tudok erről könnyek nélkül beszélni!)
Egy cetlire ki volt írva: A királyi család jelenleg Hágában tartózkodik, a palotát megnyitják a látogatok számára. Habos-babos halvány pink álmaim összetört darabkái hullottak a királyi lépcsőre.
Bánatomat azonnal egy spareribs-be és egy pohár fekete sörbe fojtottam. Csalódott szívem balzsamozása céljából egy napot eltöltöttem a csodás Rijks múzeumban, másnap meglátogattam a Van Gogh múzeumot, Anna Frank és Rembrandt szülőházát, a feledhetetlen Body World’s kiállítást, Amszterdam csatornáin hajókáztam és természetesen a pár napba belefért Madame Tussauds viaszbabáinak a megtapogatása is. Nos, így nem találkoztam a Holland királlyal…
( Ugye milyen szomorú?)
Holnap: A Pápa nem kapott a babgulyásból, botrány a Red Light- negyed közelében! A Vatikán nem reagál! Bizarr fotókkal.
Lilyth
A cikket írta: Lilyth
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nem szép dolog a kíváncsiság! Miért akarják az emberek folyton,
legalább szemmel vegzálni azt a szerencsétlen királyi családot?
Még az a szerencse, hogy a család ezen ága időben disszidált Hágába!
Különben is, milyen ország az olyan, amelyiknek egyik főterét egy
horgászbot fajtáról (DAM) nevezik el? Maradjanak csak a facipőjükben,
és szagolgassák a tulipánjaikat! Azért csodálatra méltó, hogy e negatív
élményed után még volt kedved félfülű festők pecsmegelt képeit nézegetni!
Aha, most esett le, hogy hol is láthattál piros lámpás házakat!
Pusszantom a fapapucsod: emillio