Szégyen
Látogatók száma: 49
Gyűröm magamba az indulatot, és a tükör előtt magyarázkodom.
Egyre jobban kapaszkodom. A megmaradás vágya éltet – talmi öröm. Vágányzár. Nekem már nincs maradásom, a menetelés egyhangúságába belehasít a vonatsíp éles hangja.
Kijózanodva fordulok magam körül. Lassan esteledik, mire felfogom, hol vagyok.
Más minőség. Ez a terv. De a megújulás nem megy végbe áldozatok nélkül. Legalább a múltat le kellene tenni valahol, a megbékélés jegyében.
De nem nyugszanak a rend kérlelhetetlen hívei. Nekik az egész kell, a részenként már elbontott tegnapok nem elégítik ki mérhetetlen vágyaikat. Van ebben valami megindító, hajlok rá, hogy megértsem, de nincs már bennem lelkesedés. Csak foszlott reggeleken tudok más szemmel is látni. Az övékével kellene. Képtelenség.
Gyűröm magamba az indulatot, és a tükör előtt magyarázkodom. Kihagytam a történelmi lehetőségeket, és megmaradtam középszerűen üldözöttnek. Birtokon belül vagyok. Átérzem a kívül rekedtek nyugalmát, de nem vágyom a megértés biztonságára, amely belűről kifelé igyekszik magába temetni a múltat. Meg nem érthetem, de a bőrömön érzem én is a szégyent.
(Budapest, 2010. december)
A cikket írta: Janó
Hozzászólások
időrendi sorrend
Köszönöm Yolla! :)
Nem az érzés a fontos, hanem az, ami körülöttünk történik a világban. Szégyellem az ember nevében. Őszinte a felháborodásom, kifejezhetetlen a düh, amit érzek annyi szenvedés láttán, ahogy emberek élnek nyomorban, kitaszítottságban, miközben eltereljük a figyelmünket ostoba, méltatlan dolgokkal, jólétet és gondtalanságot mímelünk, hogy ne kelljen tudomást venni a körülöttünk lévő világról. Értem én, de nekem ez nem megy.
Üdv,
Janó
Kicsit kétlaki életet élek, hol itthon vagyok, a fővárosban, hol meg otthon, az alföldi szülőfalumban, s látom a gazdagság mérhetetlen gőgét és a nincstelenség kilátástalanságát. Nincs ez jól, de mi csak a tollunkkal tudunk harcolni az embertelenség ellen.
Üdv: Yolla
Kedves Janó!
Keserű életérzés.
Kérlek, javíts ki a második bekezdésben a megújulást.
Üdv: Yolla
Nem az érzés a fontos, hanem az, ami körülöttünk történik a világban. Szégyellem az ember nevében. Őszinte a felháborodásom, kifejezhetetlen a düh, amit érzek annyi szenvedés láttán, ahogy emberek élnek nyomorban, kitaszítottságban, miközben eltereljük a figyelmünket ostoba, méltatlan dolgokkal, jólétet és gondtalanságot mímelünk, hogy ne kelljen tudomást venni a körülöttünk lévő világról. Értem én, de nekem ez nem megy.
Üdv,
Janó
Keserű életérzés.
Kérlek, javíts ki a második bekezdésben a megújulást.
Üdv: Yolla