újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Az élet kovásza 3. rész: Családi főzőcske

Látogatók száma: 49

Reggel ötkor felébredek, és igyekszem úgy kikelni az ágyból, hogy ne ébresszem fel a húgomat. Betakarom Sárát, mert kitárom az ablakokat, s nem szeretném, ha megfázna a reggeli hűs levegő miatt. Mezítláb járkálok a szobában, összekészítem a csomagomat, mert csak három nap múlva jövök haza.

Küldök egy sms-t Julcsinak, hogy reggel nyolckor már Nagyinál leszünk Sárával és mielőbb várjuk mind a hárman. Bár abban nem vagyok egészen biztos, hogy Nagyi repes a barátnőmért, de még nem ismeri, mentegetem magamban nagyanyámat, és bízom benne, ha több időt töltenek egymás társaságában, akkor megkedveli. Lelkem mélyén arra is kíváncsi vagyok, hogyan bánik Julcsi a gyerekekkel, és erre éppen kapóra jön a húgom jelenléte.

Milyen érdekes az élet, tegnap nem akartam megtudni, mi bántja Apát, bezzeg Karcsi bácsiról többet megtudtam, mint amennyi információra szükségem lett volna. Anyát akaratlanul is szembesítettem élettársa valódi motivációival, éppen ezért nehéz nap elé néz, mert Nagyit nem lehet álságos boldogság színlelésével becsapni.

Nem viszem el Anya kocsiját, inkább rendelek egy taxit, mert nem akarok másfél órát buszozni Sárával és a két nagy csomaggal. Hat órára végzek a megszokott reggeli tollászkodásommal és frissen borotválva, vizes hajjal, de már útra készen leülök a fotelbe és nézem, milyen édesdeden alszik húgocskám a francia ágyban, keresztben feküdve, s ha jól látom, több közös vonással rendelkezünk. Egyforma a szemöldökünk íve, ugyanott van hajunkban a forgó és álmunkban mindketten jobb karunkat használjuk párnának. De jó is lenne, ha két éven belül saját gyerekem születne, akivel tulajdonképpen még barátok is lehetnének, hiszen hat-hét év korkülönbség nem akkora nagy, hogy Sára nagynéniként viselkedjen a bátyja gyerekével.

Itt ábrándozom, mint egy fruska, ahelyett, hogy felelősségteljes bátyként elkészíteném a reggelinket. Narancslé, vajas kenyér felvágottal, trappista sajttal és zöldpaprikával, nem nagy ügy, percek alatt elkészülök vele.
- Itt reggelizünk? – kérdi Sára az ajtóban állva, álmos a hangja, és a forgónál égnek áll a haja.
- Ha karod, akkor itt is ehetünk, Gyere, üljünk asztalhoz.

Odaszalad hozzám, átölel és ebben az ölelésben akkora ragaszkodás van, melytől meghatódok. Felveszem, átöleli a nyakamat, fejét a vállamra hajtja, úgy suttogja:
- Ugye elviszel Eszter nénihez?

Fél hétkor már Sára is útra készen, immár teljesen éberen ül velem szemben és eszi a reggelijét. Az ablakon beáradó napfény körbe ragyogja, valóságos kis tündér.
Taxit hívok, öt perc múlva itt lesz. Megjelenik az ajtóban Karcsi bácsi, morog valami köszönésfélét az orra alatt és eltűnik. A fürdőszobából előkerül Anya is, megpuszilja Sárát és csacsognak, de nem figyelek rájuk, inkább kiviszem az előszobába a csomagjainkat.
- Vigyázz a gyerekre, kisfiam! – enged utunkra, - Vidd el a kocsit, ne buszozzatok!
- Már hívtam taxit, Anya, ne aggódj miattunk!

A taxis azt hiszi, hogy apát és lányát fuvarozza, ám Sára azonnal felvilágosítja:
- Marci nem az apukám, hanem a bátyám!

Lám, milyen önérzetes a kis Csiripiszli! Büszke vagyok rá!

Útközben jutott eszembe, hogy elfelejtettem tudatni Nagyival korai érkezésünket, és testvérem jelenlétét, de nem okozott gondot érkezésünk, mert mint az utóbb kiderült, Apa beszélt telefonon a nagyanyámmal, aki azonnal meghívta a születésnapi ebédre. Apa nem ígérte biztosra, hogy el tud jönni.

Többet erről nem mond Nagyi, mert Bözsi nénivel közösen, számomra csodálatra méltó együttműködésben, készítik az ünnepi ebédet. Összeszokott párosukban az sem okoz fennakadást, hogy Sára is szeretné kivenni részét a munkából, ezért ránk bízza, hogy kinn, az udvaros, mossuk meg a krumplit, amit aztán héjában főzünk meg a rakott krumplihoz. Lehet pancsolni, ennél több nem is kell a húgomnak, ám mielőtt nekikezdenénk kapott feladatunk végrehajtásához, ráparancsolom Sárára a fürdőruháját és én magam is átöltözöm, sortban, félmeztelenül nekem is könnyebb lesz a munka.

Kilenc órakor beállít Dezs, az unokaöcsém, Anya bátyjának, keresztapámnak a fia, a barátnőjével, Pannival együtt, aki azonnal levált a krumpli mosásban, és ahogyan elnézem, azonnal kiderül, mekkora gyerek ő maga is. Be nem áll a szájuk, de mentségükre szolgáljon, hogy jár a kezük is.

Nagyi megkér bennünket, mint kéznél lévő férfiakat, hogy vigyük ki a nagy asztalt a diófa alá, nyissuk ki, terítsük le az abroszokkal és tizenkét széket helyezzünk el köré.
Utána számolok, pontosan tucatnyian leszünk. Kész focicsapat, egy tartalékkal.
Dezs medikus, és a nyári szünetben mentőzik, azt mondj, azzal is tanul, mert a gyakorlatban sokkal könnyebb elsajátítani a vizsgálati készségeket. Ettől függetlenül egy életvidám, bármilyen kalandra bármikor rávehető fiú. A barátnője gyógytornásznak készül, és hozzá hasonlóan nem riad vissza semmitől, még attól sem, hogy lefoglalja Sárát, ne legyen útban a konyhában. Felvállalják a meggyes piskóta tésztájának elkészítését, kiülnek a ház elé, húgocskám kavarja a tojássárgáját a cukorral, ő pedig felveri hozzá a tojáshabot.

Eléggé nehéz és nagydarab az asztal, ráadásul forgatni kell, hogy ki tudjuk hozni a házból a keskeny bejárati ajtón keresztül.
- Még szerencse, Marci, hogy korábban jöttünk, mert ezt Nagyi képtelen lenne Bözsi nénivel kicipelni.
- Úgy bizony! Ez férfimunka!
- Apáék már úton vannak, szerintem megérkeznek úgy tizenegy óra körül. Nem tudod, merről kell kinyitni az asztallapot?
- Elfelejtetted? Hajaj, milyen orvos lesz belőled?
- Sebész, Marcikám! Az látja, mit csinál, nem kell találgatnia, mint a belgyógyásznak!
- No, vigyük arrébb, mert ott lesz árnyékban dél körül.
- Rendben. Várj meg, hozok meleg vizet, mossuk le a tetejét, mielőtt ráterítjük az abroszokat. Percek alatt megszárad ebben a melegben.

Odaballagok a lányokhoz. Panni éppen a piskóta sütés rejtelmeit magyarázza Sárának, aki egyre lassabban kavargatja, ám annál többet kóstolgatja a tojássárgáját.
- Csiripiszli, nem lesz az jó, ha megeszed a hasznot! Add ide nekem, kicsit én is kavarok rajta!

Boldogan átengedi Sára a munkát, és úgy dönt, hogy inkább segít Dezsnek lemosni az asztallapot. Segítségének eredményeként mindketten nyakig vizesek lesznek, de jókat kacagnak rajta.
- Most pedig, kisasszony, hozok egy plédet és kifekszünk a napra száradni! – közli unokaöcsém a húgommal és nagy egyetértésben ott heverésznek a kertben, mintegy jó órán keresztül.

Persze, azért nem olyan könnyű Sárát féken tartani, az is kell hozzá, hogy Dezs előkerítsen valahonnan egy ütött-kopott mesekönyvet és lelkesen olvassa neki egyik mesét a másik után.
- Hoztatok napolajat? – tér rá a lényegre Panni, s látván megdöbbenésemet, hogy az eszembe sem jutott, beszalad a házba és egy perc múlva egy flakonnal tér vissza. – Dezs, kend be Sárát, meg magadat is, mert megpirultok, mint a sült hús!

A konyhában legalább negyven fokos a hőség. A sütőben már sül a meggyes piskóta, a szobában gőzölögnek a frissen sült rétesek. Bözsi néni vigyáz a húslevesre, hogy szép, lassan gyöngyözve főjön, közben húst és karfiolt paníroz. Nagyi újabb munkát ad, szedjük le a főtt krumpli és a főtt tojások héját, az idő alatt összevágja a rakott krumplihoz szükséges kolbászt, kétféle szószt készít, és odateszi főni a rizst.
- Hol van Julcsi? – kérdezi Panni. – Remélem, nem vesztetek össze?
- Á, dehogy, majd jön.
- Képzeld, Dezs megkérte a kezemet, és azt akarja, hogy mielőbb összeházasodjunk.
Megvette a gyűrűket is, de addig nem hordjuk, míg nem lesz meg a hivatalos leánykérés. Szerintem Dezső bácsiék nem örülnének ennek a hírnek, annak meg egyáltalán nem, hogy egy év múlva, amikor végez Desz, összeházasodnánk, és azonnal szülnék egy gyereket, hogy mire végzek az egyetemen, már óvodás legyen és nyugodtan dolgozhassak. Ti mikorra tervezitek az esküvőt?
- Még nem tudom – adom a bizonytalant, pedig pontosan tudom, hogy nem rajtam múlik a dolog. – Hol terveztek élni? Itt, a fővárosban?
- Igen, legalább is addig, míg megkapom a diplomámat és Dezs is leteszi a szakvizsgát.
- Fel sem merült, hogy külföldre menjetek?
- Mit képzelsz?!
Panni szeme méregzöldre vált, mint amikor dühbe gurul.
- Jézusom, ti külföldre akartok menni?!
- Dehogy akarunk! – csattan fel a hangom, pedig helyesen úgy kellene fogalmaznom, hogy én mindenképpen itthon akarok maradni.

Kész vagyok a pucolással, felkapom a krumplival teli vájlingot, Panni meg a tojással teli tálat, hogy bevigyük a házba, s majdnem Nagyinak ütközünk, aki ott áll az ajtóban, keresztbe font karral, s fogalmam sincs, mióta álldogál ott, levegőzés címén és hallgatja a párbeszédünket.
- Vigyétek csak be, utána meg szóljatok Dezsnek, hogy forduljanak hasra, mert nagyon megégnek! – tér ki rezzenéstelen arccal az utunkból.

Bözsi néni négy szendviccsel, négy rétessel, négy pohár üdítővel teli tálcát nyom a kezembe:
- Menjetek, tízóraizzatok meg! – mondja jó hangosan, hogy a nagyi is hallja, majd a fülembe súgja: - Hallotta ám Eszter a beszélgetéseteket!

Nem állítom, hogy Nagyi hallgatózik, de kétségtelenül jól informált. Persze, Apával is beszélt telefonon, és elképzelhető, hogy nálam jobban ismeri Apa helyzetét, és azon sem csodálkoznék, ha tudna segíteni gubancos ügyeink kibogozásában.

Az asztalnál ülve fogyasztjuk el uzsonnánkat. Sára kissé megpirult a napon, a végén napszúrást kap, és akkor lesz nekem, jaj, rám sütik a felelőtlen báty bélyegét és szégyellhetem magam egy életen át.
- Marci, megehetem a süteményed? – kérdi Sára és remélhetőleg nincs semmi baja, mert eltüntette a szendvicsét, a saját süteményét és most az enyémre fáj a foga.
- Persze, vedd csak el!
- Ez így nem ér! – ugratja Dezs, - a végén lefogy Marci, ha eleszed előle az ételt, te pedig olyan kövér leszel, hogy könnyebb lesz téged átugrani, mintsem megkerülni!

Hű, pirosodik Sára arca, de nem érkezik visszavágni Dezsnek, mert megjelenik Nagyi:
- Gyerekek, ha végeztetek, állítsátok össze a savanyúságos tálakat, utána terítsétek meg az asztalt. Te pedig Sára, nekem fogsz segíteni a konyhában.
- Megkóstolhatom a meggyes piskótát? – érdeklődik Sára.
- Természetesen, majd az ebédnél, gyerekem. Marci, Bözsi nénédtől át kell hozni a porcelán tányérjait, mert nekem csak hat terítékem van. Ja, igen, keresett Julcsi, azt mondta, hogy csak délre ér ide.
- Miért nem szóltál, Nagyi, hogy cseng a telefonom?
- Azért, gyerekem, mert engem hívott a vonalason.
Ezt már végképp nem értem, de nincs időm különféle elméletek gyártására, mert jön Bözsi néni:
- Indulhatunk, fiúk?

Arra számítottam, hogy Bözsi néni új információkkal szolgál Julcsi és a Nagyi beszélgetéséről, de mindössze annyit tud, hogy fél nyolckor telefonált a barátnőm és Nagyi behúzta a szoba ajtaját, így egyetlen szót sem hallott a csevegésükből, csak az biztos, hogy húsz percig tartott.

Panni ügyesen megterítette az asztalt, úgy néz ki, mintha egy előkelő szállodában lennénk. Még a szalvétákból is mutatós figurákat formált, melyeket a tányérok közepére helyezett. Az evőeszközök is a helyükre kerültek.
- Gyere csak, Dezs fiam! Azt a kisebb asztalt vidd ki, terítsd le egy abrosszal, arra tesszük a poharakat. Te pedig, Marci, vidd ki ezt a dézsát, hordd tele hideg vízzel és abba kerülnek az italok. Azonnal bele is tehetitek, hadd hűljenek le. Tömény italt nálam senki sem ihat. Megértettétek?

Nagyi szava parancs!

Dezzsel közösen, ügyesen megoldjuk a feladatainkat, tizenegy órára elkészülünk velük. Bemegyünk a konyhára, hátha újabb teendőnk akad, de Nagyi kifogyott az ötletekből.
Egymásra nézünk Dezzsel és kitör belőlünk a nevetés. Két tepsi rakott krumpli készül, egyiket Nagyi, a másikat Bözsi néni rakja össze. Sára az ellenőr, hogy ki ne maradjon belőle valamelyik alkotórész. Árgus szemmel figyeli a két öregasszony ténykedését. A Nagyi félébe egy sor krumpli karika, egy sor tojás, egy sor kolbászkarika kerül, melyet olvasztott vajjal Panni locsol meg, s így tovább. A Bözsi nénijébe a krumplisorra reszelt sajt, arra újabb krumpli, majd tojás kerül, utána következik az olvasztott vaj, s így tovább.
- Oda még elfér egy tojás karika! – szólal meg komoly arccal Sára. – Eszter néni, rákenhetem a tejfölt a tetejére?

Nem várjuk meg Nagyi válaszát, inkább kiódalgunk Dezzsel a kertbe.
Most jövök rá, hogy ma még nem is gyújtottam rá.
- Nem tesz jót az egészségednek! – figyelmeztet az unokaöcsém. – Hohó, megjöttek a szüleim!

Megyünk nyitni a kaput, ám keresztapám tovább gurul a kocsival. Üdvözöljük egymást és nekem szegezi a kérdést:
- Marcikám, ugye Nagyinál van Bözsi néni? Gondoltam. Szólnál neki, ha megkérlek, hogy hozzá tennénk be a grillázs tortát, hogy ne lássa meg mama, hadd legyen meglepetés.

Bözsi néni kezembe nyomja a lakáskulcsát:
- A tisztaszobába tedd, az egész házban az a leghűvösebb helyiség.

Miközben Dezzsel a mézeskalács házban elrejtjük a tortát, megérkezik Julcsi, akit Panni mutat be a keresztszüleimnek. Megérkezik Apa is, és úgy örül neki Nagyi, mint a saját fiának. Sára azonnal elmondaná neki a délelőtti eseményeket, csakhogy Panni okosan leválasztja Apáról, hogy tudjanak keresztapával kettesben néhány szót váltani. Minden elismerésem Pannié, aki úgy bánik a húgommal, mint a saját testvérével, ráadásul hallgat rá Sára. Dezs megpróbálja szóval tartani Julcsit, aki feltűnően sápadt és hallgatag, és érzésem szerint igyekszik tőlem minél távolabb kerülni. Nem értem, mi lehet ennek az oka, de nem is töprengek rajta, mert megérkezik Anya Karcsi bácsival.
Sejtettem, hogy Apa jelenléte nem okoz számukra osztatlan sikert, ám Karcsi bácsi enyhén szólva is zavarba jön, pedig Apa mosolyogva, kézfogással üdvözli. Vali néni, Dezs édesanyja, sugdolózik Anyával, aminek az lesz a következménye, hogy még egy születésnapi tortát kell becsempésznem Bözsi néni tisztaszobájába.

Amikor bezárom magam után a mézeskalács ház kapuját, nagyot dobban a szívem és rossz érzésem támad.

Valami nagyon nincs a helyén ebben a nagy családi idillben, de konkrétan nem tudnám megmondani, hogy mi az.

Folyt.köv.

A cikket írta: Yolla

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Alig varoom a kovetkezo reszt!
Kedves Yolla!

Ez is tetszett!
Várom a következő részt!

Pussz: emillio
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: