Halak és horgászok
Látogatók száma: 51
Dr. Tompos Tibort szombat reggel ötkor kiveti magából az ágy. Óvatosan felkel, nehogy felébredjen Karina, aki nem tud olyan mélyen aludni, hogy ne ébredjen fel akár a legkisebb zörejre is, hiszen gyerekeik, a hatéves Kátya és a hároméves Misóka, azonnal anyjukat keresik, ha éjszaka felébrednek. Hétvégén azonban a szülők nem mennek dolgozni, a gyerekeknek sincs óvoda, alhatnak tovább és rendszerint arra ébrednek, hogy csemetéik átjönnek hozzájuk és ott hancúroznak velük a franciaágyban.
Papucsban, fürdőköpenyben kilopakodik a kerti teraszra, leül a vesszőből font garnitúra foteljébe. Rágyújt. Normális esetben nem dohányzik, ám három hete újra rákapott a cigarettára, mert annak ceremóniája nyugtatóan hat rá. Hűvös a reggel, a kerti pázsiton vízcseppek csillognak, melyek hamarosan felszáradnak a nap melegétől és reggeli után már a száraz fűben futkározhatnak a gyerekei.
Hetek óta képtelen nyugodtan aludni, éjszakánként felébresztik furcsa álmai, hol az elítélt, hol meg a bíró szívatja, hogy mi van ügyészkém, csak piti köztörvényes ügyekben vagy járatos, de még azokban sem mindig éred el a célod! Ilyenkor elönti az izzadság, zakatolni kezd a szíve és rendszerint felteszi magának a kérdést, miért lett ügyész, mi az akadálya annak, hogy kilépjen és átálljon a védőügyvédek csapatába, talán abban a focicsapatban több gólt tudna rúgni. Gondolatban ezerszer is sorra veszi az ügyeit, melyeknek főszereplői többnyire a nagyobb értéket eltulajdonító, lebukott köztörvényes piti kis tolvajok, akik lakásokat, nyaralókat törnek fel, kocsikat kötnek el, és akkora az összetartás közöttük, hogy sem tettestársaikat, sem megrendelőiket, vagy orgazdáikat semmilyen körülmények között nem dobják fel. Számukra a bűnözés a megélhetést nyújtó munka, melyből nem gazdagodnak meg, csak étel kerül asztalukra, ruhát tudnak venni a gyerekeiknek és feleségük szabadon gazdálkodhat a segély összegével. Ha kell, bevonulnak a börtönbe, s amint kijönnek onnan, ott folytatják, ahol korábban abbahagyták, mintha fizetés nélküli szabadságuk leteltével újra munkába állnának.
Ügyészként nem ez munkájának a csúcsa, hiszen pontosan tudja, hogy azért választotta ezt a szakterületet, hogy a bűnözők valós tetteikhez méltó módon elnyerjék a törvényben rögzített büntetésüket, s ez egyben a többiek számára elrettentő például szolgáljon, de az elmúlt nyolc évben kizárólag a bűnözés felszínét kapirgálta, azt is olyan vékonyan, hogy az alatt lévő rozsdáig el sem jutott.
Újabb cigarettára gyújt, pedig nem is ízlik neki, ebben már több az illat- és pácanyag, mint a valódi dohány. Gyerekkorából emlékszik arra, ahogyan dédi papa maga vágta a száraz, zörgő dohányt, melyet selyem cigarettapapírba sodort, és amikor rágyújtott, száraz, erős dohányillat vette körül az öreget, melytől nagyokat krákogott és nevetős szemmel okította, Tibikém, rá ne szokj a dohányzásra, látod, engem is mennyire megköhögtet. Kilencvenhét éves koráig dohányzott dédi papa, akkor kénytelen volt abbahagyni, mert nem tudta megsodorni a cigarettát, rest a kezem, gyerekem, mondta, akkor pedig abba kell hagyni, mert vagy szenvedéllyel csinálsz valamit, vagy sehogy. Két hónapig élt dohányzás nélkül.
Igen, most az a kérdés, hogy szenvedély nélkül tegye a dolgát, még vagy harmincvalahány évig, és hagyja, hogy lelke elfásuljon, sodródjon az árral és majdan hetvenévesen, megszépítve a történteket, arról meséljen csillogó szemű unokáinak, hogy egész életében az igazság kiderítésére törekedett.
Élesen süt a nap, ideje reggelit készíteni, mert Misóka hamarosan felébred és kéri a kakaóját. A konyhapulton csipog a mobilja, jelezvén, hogy üzenete érkezett. Megnézi és elneveti magát:
„Kiskomám, megígérted, hogy a névnapomon együtt horgászunk. Buldog bátyád”
Teljesen kiment a fejéből, hogy öreg mentora, Balla Benedek, ma ünnepli a névnapját és valóban illik betartani az ígéretét. Karina mérges lesz, ha elmegy, mert kirándulást terveztek a gyerekekkel. Feleségére is ráfér egy gondtalan nap, hiszen közjegyzőként neki is sok a munkája, ráadásul számára a gyereknevelés és a háztartás vezetése is kitesz egy második műszakot.
- Szia, apa! Éhes vagyok! – köszön rá Kátya és Tibor azonnal felkapja szöszi lányát, aki úgy öleli át a nyakát, mint aki soha többé nem akarja elengedni. – Súgok neked valamit! – hajol közel füléhez a gyerek és valóbban suttog: - Azt mondta anya, ha jók leszünk, elmegyünk Kutya bácsihoz. Tegnap felhívta Vera néni.
- Tudod-e kislányom, hogy neked van a legszebb és legokosabb anyukád a világon?
- Tudom! – vágja rá Kátya.
- Egyébként Benedek bácsi beceneve nem Kutya, hanem Buldog.
- Jól van, csak mindig elfelejtem. Sütsz nekem szemes tojást?
Egyszóval tükörtojás kell reggelire, melyet Tibor is el tud készíteni, továbbá rántottában és szendvicsben is verhetetlen, főzési repertoárjában a kakaó és a kávé zárja a sort.
Egy óra múlva a kocsiban ülnek, suhan mellettük a táj. Karina lopva férjét figyeli, mintha csillapodna Tiborban a feszültség. Tudja, hogy bántja valami, de nem kérdezi, mert ahogyan ismeri, úgysem mondana semmit, de talán most, Benedek bácsi kiszedi belőle a lelkét rágó férget, ami sejtése szerint a munkahelyével kapcsolatos. Neki is megvan a maga baja, és máskor megbeszélik gondjaikat a férjével, hiszen évfolyamtársak voltak az egyetemen. Hiába kapták ugyanazt a képzést és szemléletet, mindketten másként közelítik meg a problémákat és más úton jutnak el a megoldásukhoz, amelyek végeredményüket tekintve tízből kilencszer azonosak.
Hátul a két gyerekülésben feszítenek a gyerekek és egyfolytában csacsognak. Az ülések között alig fér el Misóka dömperje, amit magukkal kellett hozni, és Kátya is ragaszkodik sírós babájához, melyet ki nem engedne a kezéből.
Karina maga is kedveli a Balla házaspárt. Benedek bácsi negyedszázadon át területi főügyészként tevékenykedett. A középmagas, vasgyúró, szép arcúnak még csak nem is csúfolható férfit a háta mögött Buldognak hívták a beosztottjai, mert nem ismert lehetetlent, kitartóan terelgette embereit és ügyeit mindaddig, amíg eredményre nem jutottak. Nem fukarkodott a dicsérettel, de a szidással sem, és hatalmas lexikális tudása mellett is képes volt hallgatni az intuícióira, amelyek - vetélytársai és főnökei számára érthetetlen módon – rendszerint nagy lépések, időnként hatalmas bakugrások megtételére sarkallták munkatársait, akik bíztak főnökükben és tudták, hogy Buldog sohasem téved, és az igazság felderítésének sziszifuszi munkája előbb-utóbb meghozza gyümölcsét. Férjével ellentétben, Vera néni maga a csendes nyugalom, aki kiváló óvónő és otthon, családanyaként és feleségként egyaránt helyt áll, aki képes halk szóval Buldogot kedves, kedélyes családapává szelídíteni. Sőt, nagyapaként oly hajlékonnyá válik az öreg, hogy unokái könnyedén az ujjuk köré csavarhatják.
Félórás autóút után Misókának pisilni kell, megállnak az autós pihenőben, amelyben a mosdókon kívül zöld, füves területen fapadok és asztalok állnak az utasok rendelkezésére, ha piknikezni akarnak. Jó, hogy gondoltak erre a tervezők, mert egy hatéves kislány hamar megéhezik, még akkor is, ha másfél órája szemes tojást reggelizett.
Meleg az idő, enyhe szél borzolja a néhány közeli csenevész fa levelét, igazán kellemes itt üldögélni. Kátya szalámis zsömlét kér, Misóka párizsisat, Tibor pedig közli, hogy megelégszik azzal, ami maradt. Erre Karina férje elé teszi az egész zacskót, melyben további hat szendvics lapul, egyenként gondosan papírszalvétába csomagolva, erre összenéznek és elnevetik magukat.
- Apa, mind meg kell enned! – biztatja Kátya.
- Még egyet kérek! – kontráz Misóka, pedig láthatóan az is kifog rajta, amit a kezében tart.
A korai tízórai után hagyják, hogy a gyerekek néhány percig futkározzanak a fűben.
- Szívem, nem baj, hogy Vera nénivel szövetkeztem a hátad mögött?
- Dehogy baj, édesem! – öleli át felesége vállát a férfi és ad neki egy puszit. – Még vennem kell az öregnek egy üveg italt.
- Már vettem nekik ajándékot, Benedek bácsinak tízéves ír whiskyt, Vera néninek pedig belga bonbont.
- Mindenre gondolsz, Karina! Mi lennék nélküled?
- Agglegény, te bolond!
- Mit pakoltál a két utazótáskába?
- Mit gondolsz? Ruhaneműt, mert csak holnap délután jövünk vissza. Vera néni szerint Benedek bácsi egész éjjel veled akar horgászni!
- Hajaj, akkor jobb, ha veszünk még egy üveg italt!
- Nem is bírod az alkoholt!
- Hát, cipelni nem is!
- Semmiképpen nem ihatsz, mert az öregnek nagyon romlik a szeme, neked kell vezetned.
Ez nyomós indok. Kocsi nélkül nem mehetnek horgászni, mert annyi a csomagjuk, hogy az két biciklin sem fér el. Horgászbotok, a szák, a táska a kellékekkel, bottartóval, csalikkal, a másikban az etetőanyag, maguknak is kell étel és ital, takaró, lámpa, székek, szóval, tele lesz a kocsi.
Délelőtt tíz órára érnek Balláékhoz, a kétszintes családi házhoz, ahol ott vendégeskedik két unoka, akik hamarabb odaérnek a kapuhoz, mint az öreg pulikutya. Örülnek egymásnak a gyerekek, nem is nagyon törődnek a felnőttekkel, hanem azonnal meg kell mutatniuk Kátyáéknak az új szerzeményüket, amely egy törött szárnyú gólya, és bekötözött szárnyával a baromfiudvar számára elkülönített helyén fél lábon álldogál.
Karina feltalálja magát, felköszöntik az öregeket és marad még két tábla csoki, amit a gyerekeinek hozott, ám most a házigazdák unokáinak ajándékoz.
Vera néni asztalhoz ülteti és frissen sült tepertős pogácsával, meg szilvalekváros papuccsal kínálja őket. Benedek bácsi saját főzésű szilvapálinkát tölt a hölgyeknek:
- Tibor fiam, te nem kapsz belőle, mert ártana neked, és a végén még elvennék a jogosítványodat is! Hiába, aki vezető beosztásba kerül, annak észen kell lennie! – csippent a szemével. – Egészségetekre, szép hölgyek! Most pedig veszem a bátorságot, hogy betereljem a gyerkőcöket, mert képesek kiengedni a gólyát, és a meglévőnél is nagyobb baj érné szegény párát!
Nem, mintha nagy bátorság kellene a gyerekek becsalogatásához, elég annyit mondani nekik, hogy fogytán a lekváros papucs, máris egy emberként rohannak a házba, mert annál finomabb sütemény nincs is a világon. Zsibonganak, ki tud több sütemény gyorsan megenni, az asszonyok pedig próbálják csitítani őket, de nem járnak sikerrel.
- Gyere Tibor, szedjük össze a horgász készségeket, pakoljuk be a kocsiba. Míg nem figyelnek ránk az asszonyok, addig meglógunk a kocsmába. Hanem előtte öltözz át, túl csinos és jól öltözött vagy a mi csehónkhoz képest. Ne nézz így rám, majd útközben elmondom, miért akarom, hogy odamenjünk – dörmögi orra alatt a házigazda.
A háromezer lakosú faluban két vendéglátó ipari létesítmény működik, a fő téri az étterem, a faluszéli meg az ivó, ahová kizárólag leltári jeggyel rendelkező szomjas torkú férfiemberek járnak, meg néhány kóbor tartozékuk, mint Benedek bácsi esetében Tibor, aki agyonmosott farmerében és fakult pólójában is divatlapból kilépő ikonnak tűnik a törzsvendégek szemében.
- Szeretném, ha elbeszélgetnénk az öreg Süveges bácsival. Te csak itasd fiam, én meg adom keze alá a szót. Csak bort iszik, tisztán, két decire van hitelesítve, legalább három kört kell rendelni ahhoz, hogy meginduljon belőle a szó.
Amint belépnek a kocsmaajtón, Benedek bácsiból Buldog lesz, aki nagy hangon köszönti a társaságot, kezet fog a csapossal és megrendeli az első kört:
- Józsikám, drága, odaülünk az én Süveges bátyámhoz, kérem, hozzon neki még két deci bort a jobbikból, nekem egy korsó sört, az unokaöcsém meg vezet, csak szódát iszik. Tudja mit? Adjon neki egy kávét is, kerül, amibe kerül!
Derül a törzsközönség, hiába, a fiatalember túl előkelő ahhoz, hogy bírja az itteni bort, meg aztán kezében a slusszkulcs, úgysem ihatna. Szegény, ha tudná, az itteni kávé ismeretlen eredetű, íze meg a mosogatólére hasonlít.
Süveges bácsi a nyolcvanas évei második felében járó, vékonydongájú, hajlott hátú özvegyember, aki valamennyi családtagját túlélt, és más vágya sincs, mintsem magához szólítsa végre a mindenható, mert ez már nem élet, ami neki van. Eleinte Buldog viszi a szót, hogy végre jó az idő, kapnak a halak, mert horgászni akarnak, egész éjjel négy bottal szűrik a vizet, és másnap visz az öregnek halat, ha lesz olyan, amelyik öngyilkos akar lenni és a horgukra akad. Hangosan beszél, kedélyesen, hogy mindenki hallja, akinek füle van, majd egyre halkul a szava, és már nem figyelnek rájuk. A kocsmáros a harmadik kört hozza, amikor Buldog a lényegre tér.
- Hogyan is volt az, Süveges bátyám, amikor bement magához az a két fiatalember? Tudja, akik papírt írattak alá magával.
A terven felül megivott háromszor két deci bor megteszi hatását és mesél a kisöreg, néha megtorpan a történet, amikor italából kortyol. Tibor nem szól közbe, csak haragjában egyre sötétebb lesz a szeme.
Úgy félóra múltán Buldog magához int a kocsmapultot támasztók közül egy sihedernek látszó fiatalembert, és ad neki egy ötszázast, hogy kísérje haza az öreg Süvegest, nehogy elessen az úton. Megvárja, míg kilépnek az ajtón, és jelzi a csaposnak, hogy fizetne.
- Nem én fizetek, hanem az öcskös! Hanem, Józsikám, mondja már meg, igaz, hogy a Platós Jani új kocsit vett?
- Igaz hát, magam is láttam! Vadonatúj fekete BMW! Azt mondják, hogy többet ér, mint a Sírköves Sanyi Lexusa, mert az használt, ez meg új.
- Hát a Lakatos Lőrinc kijött már a sittről?
- Egy hete hazajött, de azóta nem látta senki. Márpedig akkor baja lehet, mert ide sem tolta az orrát. Szép a felesége, az igaz, de egy hétig egyfolytában mégsem töcskölheti!
- No, adja már azt a számlát, mert kikapok az asszonytól, ha nem érünk haza délre!
Tibor fizet és gáláns borravalót ad, ami miatt a kocsiban leszidja Buldog, mert itt ez nem divat, arra nincs pénze a törzstagoknak, éppen a borravaló hiánya miatt vizezi borát a kocsmáros, meg így többet kell nála inni ahhoz, hogy berúgjon az ember.
- A munkaképes lakosság fele munkanélküli, kiknek harminc százaléka közmunkából, újabb harminc százaléka meg segélyből él, ez a két csapat háromhavonta helyet cserél egymással. A fennmaradó negyven százalék pedig azt mondja, hogy alkalmi munkából tartja fenn magát, de ez csak a látszat, a valóságban bűnözésből élnek. Ők azok, akik hizlalják az orgazdákat, hanem, Tiborkám, ami miatt beszélni akartam veled, az az öreg Süveges esete. Hallottad, hogy mi történt. Így jártak többen is, de valamennyien annyira szégyellik gyávaságukat, hogy feljelentést sem mernek tenni. Természetesen az sincs kizárva, hogy megfélemlítették őket az elkövetők. No, arról majd beszélünk, de most igyekezzünk ebédelni. Ne félj, hosszú még a nap, meg ott az éjszaka is, te is elmondhatod, mi nyomja a bögyödet, mert látom, bánt valami.
Csippent egyet a szemével, de ez már nem Buldog, hanem Benedek bácsi, aki ajándékként minden gyerek fejére ad egy barackot, az igazit majd nyáron kapják, amikor megérik a gyümölcs a fán, teszi hozzá és megy kezet mosni, mert addig nem ül senki asztalhoz, míg a családfő el nem foglalja a helyét.
Tyúkhúsleves csigatésztával, a főtt húshoz almaszósz, kacsasült tört krumplival és párolt káposztával a menü, és aki nem lakna jól, az még levezetésként ehet néhány szelet almás lepényt is. Jut mindenkinek, mert két tepsivel sütött Vera néni, nehogy éhen maradjon a társaság.
Benedek bácsi jobbján ül Karina, és a házigazda úgy véli, mindenképpen szórakoztatnia kell a szépasszonyt, ez a minimum elvárás vele szemben. Kérdezget a munkájáról, közömbösnek tűnő kedélyességgel. Főleg arra kíváncsi, hogy mennyire növekszik az örökösödési eljárások száma.
- Képzelje el, Karina, azt mondják, hogy a közeli települések egyedülálló öregjei újabban egy alapítványra hagyják a vagyonukat. Mi is a nevük? Itt van a nyelvem hegyén…
- Öregek a fiatalokért alapítvány.
- Azaz, látja rest már az eszem is, nem csak a szemem. Maga is találkozott már velük?
- Igen, de erről nem beszélhetek.
- Megértem, kedves, megértem. Tölthetek egy pohár bort?
Ebéd után Benedek bácsi délutáni szunyókálásra küldi a gyerekeket és ez alól a tízéves unokájának sem ad felmentést. Utána immár Buldogként kéri nejét, hogy pakoljon nekik egy napi élelmet, mert csak másnap délre jönnek haza.
Vera asszony biztos abban, hogy nem a horgászat a lényeg, ezért egy egész karton ásványvizet, takarót, két szál kolbászt, negyed oldalszalonnát, hagymát, kenyeret, sót és egy kiló kenyeret, meg fél tepsi almás lepényt készít a horgászoknak. Két decis üvegbe pálinkát tölt, az jó fertőtlenítőnek is, ha ujjukba állna a horog.
- Vera néni, nem lesz sok ez az elemózsia? Csak ketten vannak és nem egy hétre mennek! – mulat Karina.
- Jaj, kedvesem, ismerem én Benedeket, hidd el nekem, nem hoznak ebből vissza egyetlen falatot sem!
Buldog megkéri feleségét, nehogy elfelejtse éjszakára magukra riasztani a házat, és szóljon mobilon, ha valami baj lenne. Tibor vezet, az öreg a mitfárer, háromszor is körbe mennek a falun, majd megállnak a Ritka soron, ahol többnyire az alkalmi munkából élők laknak, majd elhagyják a települést és átmennek még két falun, mire a horgászhelyre érnek. Útközben három ház előtt, az éppen csak zöldellő utcai akácfák derekára kötve, színes szalagokat látnak, két zöldet és egy kéket.
- Láttad, Tiborkám? Így jelzik, hogy ott egyedülálló öreg lakik, akivel akár erőszak árán is aláírattathatnak egy végrendeletet, mellyel minden anyagi javukat, beleértve az ingatlanukat is, az Öregek a fiatalokért alapítványra hagyják. Csak az a kérdés, hogy ki van az alapítvány mögött? Most horgászunk úgy naplementéig, utána kicsit visszajövünk. Pirkadatkor aztán délig is horgászhatunk. Ne aggódj, lesz hal, megkértem Viola Péter komámat, hogy éjszaka a fiával áztassák a damiljainkat, míg vissza nem térünk. Remélem, hoztad a mobilodat?
- Természetesen. De miből gondolja Benedek bátyám, hogy éppen most, éjszaka mennek az öregekhez?
- Csak sejtem, nem vagyok benne biztos.
A horgászatra kiválasztott partszakasz a Tisza szabályozáskor levágott kanyar miatt, a gáttól jó ötszáz méternyire bentebb lévő fás, bokros terület. Az itt horgászókat csak a folyó felől látni, ám kevesen mernek erre csónakázni, mert a víz hol alig félméteres, hol meg nyolc méter mély, csakhogy ezt nem látni, és a motorcsónak könnyen felborulhatnak a víz alatti farönkökön, ahogyan az evezősök is, és akit lehúz a víz, az képtelen a kubikgödörből kievickélni. A horgászok sem kedvelik azt a helyet, mert gyakran beszakad a horog, vagy leakad a hal a horogról.
Beletelik negyven percbe, mire a kocsival leparkolnak, hogy az autót ne lássak a gát felől és kipakolják a készségeket, majd felszerelik, s bedobják a keszegező és pontyozó botokat.
- No, fiam, fogj csalihalakat a hálóval, de nem lesz könnyű, mert itt tiszta a víz, látni benne a háló szemeket.
- Azért megpróbálom!
Nyolc darab csalihalat merít a háló, melyeket horogra tűznek és bedobják a folyó közepére. Felteszik a bottartókhoz vékony damillal rögzített csörgő hangú kapásjelzőket és végre leülhetnek a székekre, hogy nyugodtan beszélgethessenek.
Tibor kérés nélkül nekikezd kétségei taglalásához. Buldog csendben ül, le sem veszi szemét a kapásjelzőkről. A víz teteje fodrozódik, s rajtuk virtus táncot jár a megtörő napfény. A botok előtt egy méternyire sikló hullámzik tova a víz tetején, mögülük, a bokros részről poszáta hanga hallatszik.
- Benedek bátyám, nekem elegem van a piti köztörvényes bűnözőkből! Tudom, hogy az orgazdák, és a lopott holmit megrendelők az igazi bűnösök, de mi csak szélmalomharcot vívunk ellenük, még csak a közelükbe sem kerülhetünk. Megrendült a szakmámba vetett hitem, nem hiszem, hogy valaha is elérem azt a kegyelmi állapotot, amikor elmondhatom, hogy nem csak a felszínen mozgok, hanem feltárom a bűnözés mélységeit is. Számunkra többnyire a köztörvényes bűnözés adja a legtöbb munkát, de az azon meggazdagodó orgazdák és megbízók úgy tudnak lapulni a piti tolvajok árnyékában, hogy sohasem vetül rájuk a fény. Nem beszélve a fehérgalléros bűnözőkről, akik gyakran elkerülik az igazságszolgáltatást, vagy ha eljutnak hozzánk, akkor pedig a bíróság előtt akár évekig addig húzzák az eljárást, mígnem a fekete szerecsenből hófehér szűzlány nem lesz, és csak nevetnek rajtunk, a tehetetlenségünkön. Nem igazságszolgáltatás van, hanem jogszolgáltatás. Már felmerült bennem, hogy csapatot váltok és átigazolok a védőügyvédekhez.
- Jársz még karatézni?
- Egyre kevesebbet. Nincs rá időm.
- Legyen, fiam, mert ami fontos az ember számára, arra legyen ideje. Nem ismerek rád, Tibor, mi történt veled? Hová tűnt az a harcos fiatalember, aki hatalmas lelkesedéssel kezdett el dolgozni, akinek minden vágya azt volt, hogy ügyészként élje le az életét? Hová tűnt belőled a kitartás? Milyen horgász lett belőled? Megkértelek, hogy fogj kishalat csalinak, mert azzal lehet nagy ragadozót fogni. Mit csináltál? Egyszer megmerítetted a keszegező hálót, beleakadt nyolc kishal és ezzel letudtad az egészet. Miért nem merítettél többször? Miért nem akarsz többféle, nagyobb mennyiségű kishalat fogni, hogy változatos csalival próbáljuk megkínálni a nagy ragadozókat? Lehet, hogy a szivárványos küszre rácsap az ötvenkilós harcsa is, nem kell csónakkal bemenni a folyó közepére és órákon át kuttyogtatni. Miért dobod mindig ugyanarra a helyre a csalikat? Mindig megvárod, hogy valóban kapjon a rablóhal, lenyelje a csalit, vagy a damil első mozdulatára bevágsz, elrántva azt a szája elől? Én is jártam úgy, a te korodban, hogy keszegező készségre akadt a süllőm, mert rácsapott az etetőkosárból falatozó keszegre, és ahogyan arrébb gurult az etetőkosár, meghúzta a damilt, mire én felkaptam a botot és keresztben húztam ki a kilenckilós süllőt, mert a kosár feletti kis horog a feje mögött, a gerincébe, a kosár alatti meg a farka tövébe akadt be. Szerencsém volt. Az is kell az élethez, a horgászathoz is. Időnként pergetni kell, máskor úszót használni, harmadszor fenekezni, az évszaktól, a víztől és akár a megérzésedtől függően. Hol pontyra mész, etetőkosárral és kukoricával, de kap az pufira is, meg gilisztára, kenyérgombócra is, de ugyanezekkel foghatsz törpeharcsát, keszeget, balint is, azokat sem dobod vissza, ugye? Hol meg ragadozó halat akarsz fogni, süllőt, csukát, angolnát, harcsát, akkor is érhet meglepetés, mert a kiéhezett növényevő hal is rácsaphat a csalidra. Mondd, fiam, mi rendített meg ennyire, hogy kétségbe vonod a saját tehetséged?
Tibor szeme előtt megjelenik az utolsó tárgyalásának vádlottja, a nagykorúságát éppen elért fiatalember, aki úgy megszeppent, mint egy csibészségen kapott gyerek és majdnem sírva fakadt, amikor a bíró vallomástételre felszólította. Látta a szemén, hogy nem is igazán érti, mi történik vele, és fel sem fogja, mely szerint a betörést megzavaró szomszéd leütése azzal is járhat, hogy nyolc napon túli sérülést okoz, és az már minősített esetnek számít.
- Benedek bátyám, éppen nagykorúságát elért fiatalember először állt a bíróság előtt, mégis igen neves ügyvéd védte, akit a fiú bizonyosan nem tudott megfizetni. Az a gyerek csak kesztyű volt valakinek a kezén, és annak az illetőnek mégis igen fontos volt, hogy sztárügyvéd védje. De miért? Egyszerű betöréses lopás volt. Érzésem szerint, a jövőben ez a fiú bármit megtesz az őt mozgató kéz tulajdonosának, mert jóvoltából elkerülte a börtönt, csak felfüggesztettet kapott. Láttam szemében az őszinte riadalmat. Hamarosan élete a bűnözés lesz, és el sem tudja képzelni, hogy tisztességes munkából is meg lehet élni. Kis csalihal marad, aki bármikor feláldozható, nem kár érte, mert akad helyette száz másik. A bábozó meg gazdagodik.
- Jól van, fiam, tálcán kínálom neked a halakat. Nem megyünk haza üres szákkal. Sikerélmény kell? Megkapod. Hanem adnék neked egy écát. Gyűjtsd ki az előbb említett perekhez hasonló ügyeket, keresd meg a közös pontokat, tedd fel egy képzeletbeli térképre és megtalálod az a középpontot, amelyben a mozgató kéz tartózkodik. Nekem van két tippem, a kocsmában említett két szolid vállalkozó, akik a környék leggazdagabb emberei és egymással rivalizálnak a rongyrázásban, miközben legális tevékenységükből származó jövedelmükből életmódjuk töredékét sem finanszírozhatnák. Kétségtelenül ügyesek. Ám gyanítom, az egyikük gyilkos is. Platós Jani az, vagy a Sírköves Sanyi, még nem tudom. Ha és amennyiben Lakatos Lőrinc nincs sem kórházban, sem börtönben, és otthon sem találják, továbbá a rendőrség vendégszeretetét sem élvezi, akkor már nem is él.
Zörög hátuk mögött a bozótos, biciklin megérkeznek Violáék, éppen jókor, mert kapás van és a két beszélgetőt hidegen hagyja a kapásjelző csörgése. Viola fia odarohan a bothoz, felrántja, mire az meggörbül, orsóján nehezen tekerhető a damil. Édesapja kezébe kapja a szákot, mellyel ügyesen kiemeli az öt kiló körüli tükörpontyot.
Buldog közben előveszi a haltartót:
- Látod, Tibor, mondtam, hogy nem megyünk haza hal nélkül!
Kikötik a haltartót, majd bedobják a vízbe és a ponty azonnal szabadulni akar belőle.
- Hát, mit mondjak, van benne életerő, az biztos! – jegyzi meg Viola Péter.
Lebukik a nap, beesteledik. Ideje indulni.
- Péter barátom, étel, ital a kosárban, ha valami gond van, hívj a mobilon. Jövünk, amint tudunk.
Buldog nem bíz semmit a véletlenre, egy szál kolbászt és az almás lepényt, meg két flakon ásványvizet beletesz egy zacskóba, melyet aztán a kocsi hátsó ülésére helyez, és máris indulhatnak.
- Várj csak, fiam, valamit még meg kell néznem. Világíts ide, légy szíves!
Zsebéből előhúz egy listát, amely a járás településein élő, egyedül élő öregek nevét és címét tartalmazza. Ők azok, akik házi szociális gondozásra szorulnak.
- Hol szerezte ezt Benedek bácsi?!
- Onnan, ahol összeállították. Bementem a hivatalba, volt valami ügyem és mit tesz isten, ott volt a lista az egyik adminisztrátor asztalán. Elkértem egy pillanatra, hogy megnézzem, mintha rajta lenne egyik ismerősöm és a nálam sokkal okosabb telefonommal lefényképeztem. Nem szabályos, ugye? Mindegy, nézzük csak meg a kék szalagos ház címét, s mindjárt megtudjuk, ki a lakója. Megvan! Cinke utca tíz, özvegy Hajagos Hubáné. Tudod, fiam, hogy Vera nénéd hogyan néz rám, amikor elmegyek az ivóba egy pohár borra? De mi mást tehetnék, ha információra van szükségem? A törzsvendégek mindenről tudnak, ami a faluban és a környékén történik. Tőlük hallottam, hogy az alapítvány emberei jó pénzt fizetnek a felderítőknek, akik szállítják nekik a számításba jöhető öregek címét. Kár, hogy te nem jársz kocsmába. Szóval, ezek a színes szalagok beszédesek. Miután nem valószínű, hogy egy este két öreghez is elmennek, így marad a kék szín.
Megcsörren az öreg mobilja:
- No, végre, felébredt Kasza Karcsi barátom, akit mindjárt felveszünk. Nyomozó hadnagy a rendőrségen.
Kasza Karcsi magas, kigyúrt, legalább százkilencven centi magas fiatalember, akinek kézfogása felér egy satu szorításával.
- Szóval te vagy az ügyész, akiről állandóan áradozik Benedek bátyám! Induljunk, mielőtt valakinek szemet szúrunk. Hoztam magammal horgászbotokat, ezekkel egy cápát is kifoghatunk!
Hajagos néni házától mintegy ötven méterre parkolnak, ott, ahol a két utcai lámpa között meghúzódhatnak a sötétben, mégis jól látják a Cinke utca tíz szám alatti házat, melynek ablakából időnként kivillan a televízió fénye.
Tibor zsibogást érez a gyomrában, ez nála az idegesség jele. Szürreális jelenet, ahogyan az igazságszolgáltatás felkent embereiként törvényen kívül helyezik magukat és csodára várnak a csendes szombat estén.
Beszédes gyerek Karcsi, halkan mondja a magáért, hogy a rendőrséggel szemben támasztott követelmények között első helyen áll a szabálytalankodó autósok megbüntetése, mert erre bevételi tervük van, és annak teljesítésétől függ a prémiumuk.
Hamarosan feltűnik két fiatalember. Óvatosan körülnéznek, megállnak Hajagos néni házánál és becsengetnek. Sokára jön ki az öregasszony. Az egyik fiatalember előhúz egy kiscsokor virágot és átadja a néninek, majd udvariasan előre engedi. Eddig akár barátjával érkező unokaöccs is lehet, aki lekéste a vacsorát.
- Kapás van, fiúk! Tibor, állj a bejárai kapu elé. Te meg, Karcsi, fogd meg a szatyrot és menj be, hogy kaját hoztál az öregasszonynak. Öt perc múlva utánad megyünk.
A következő néhány perc eseményei akár amerikai krimiben is játszódhatnának. Kasza Karcsi telefonjára perceken belül megjelennek a járőrök, akik az autóban várakozó horgászok adatait csak azután veszik fel, miután a két fiatalember már a rendőr kocsiban, bilincsben vár sorsára, és a halálra ijedt Hajagos nénihez megérkezik az orvosi ügyelet.
- Hanem, Benedek bácsi, az almás lepény nagy ötlet volt! Mehetünk horgászni?
Tiborék távollétében sem tétlenkednek a Viola család férfi tagjai. Halakkal teli a szák, és Benedek bácsi rájuk tukmálja a zsákmány felét, főleg a keszegeket, meg a két kisebb csukát, majd megfejeli a két deci pálinkával és hazaküldi őket.
Kasza Karcsi is felszereli botjait, melyek ötven százalékkal növelik a halfogás esélyét.
Hajnalban Buldog már békésen szunyókál a kocsiban, a két fiatalember is nagyokat pislogva küzd az elalvás ellen, amikor megcsörren Kasza Karcsi telefonja.
- Jó estét, főnök! Hát hol lennék, horgászunk a Tisza holt ágán… Nem, már nem tudok kocsiba ülni, mert ittam. Hogy van Hajagos néni?... Vigyek magának almás lepényt? Van itt egy ötkilós ponty is, szereti főnök? Bevihetem azt is. Csak pucolva?…Daloltak a fiúk?...Milyen alapítvány? …á, már hallottam róla. Nem mondja, főnök! Hihetetlen! Áttételesen Platós Janié és Sírköves Sanyié az alapítvány? … Értettem, főnök! Reggel nyolcra benn leszek! Viszontlátásra!
Pirkad az ég alja.
Tibor kihúzza a fenekező botját, mert új csalit kell rátenni.
- Karcsikám, többször kellene együtt horgásznunk!
Hirtelen megfeszül a zsinór, görbül a bot, ráakadhatott egy nagyobb hal.
- Megbeszéltük, de most a horgodon lévő halra koncentrálj! Hozom a szákot! Nézd, már feljött a víz felszínére! Fehér a hasa! Tíz kiló körüli süllő lesz!
Felkel a nap.
A szájbilinccsel kikötött süllő hiába fickándozik, már nem tud szabadulni.
Hatkor megjelenik a halőr. Míg Karcsi engedélyét nézegeti, Tibor felébreszti Benedek bácsit, mert hat bothoz három horgász dukál. Csörög a kapásjelző. Karcsi folyami harcsáját Tibor szákolja meg.
Láthatóan a két fiatalember egyre jobban élvezi a közös horgászatot.
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
KÜLÖNÖSEBBEN NEM DRUKKOLOK.
Hu, akkor megy a drukk!!
Még nincs tudomásunk az eredményhirdetésről. Emillio is pályázott.
Nagy reményeket nem fűzök hozzá, mert az ügyészi kamara írta ki a pályázatot és az én jogi ismeretem meglehetősen szűk korlátok között mozog.
Es milyen volt a siker???
Nagy reményeket nem fűzök hozzá, mert az ügyészi kamara írta ki a pályázatot és az én jogi ismeretem meglehetősen szűk korlátok között mozog.
Ezt egy pályázatra írtam.
Koszi! Nagyon jo kis novella, erdekes volt!