újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

2014 július 15 (1)

Látogatók száma: 57

Hangos gondolataim.

Nem is emlékszem rá pontosan, hogy mikor írtam azt a versemet, hogy: Ima.

Azt hiszem legalábbis ez a címe, melyben fohászkodok: Uram segíts!

Igen, sok minden mocskos dolog jött ki a számon, amire én úgy éreztem, hogy az nem én vagyok. Ma már tudom az elmúlt hetek, évek történései alapján, hogy bizony, azaz ima kevés volt. Jobban kellett volna fohászkodnom. Hiszen sok minden olyasmi történik velem, amire reális magyarázatot próbálok találni, mert, hogy nagyon is két lábon álló ember vagyok a földön. Sokan mondták azt, hogy nem volt jó ötlet, visszaköltözni a szülői házba. Én most is azt állítom, hogy igenis nagyon jó ötlet volt és én most is azt állítom, ezt akartam sok-sok éve, sőt, konkrétan nem beszéltem a szüleimmel erről, de ők is ezt akarták, hogy miért azt most itt nem osztanám meg a nyilvánosság előtt, mert nyilvánvaló vannak olyan dolgok, amik kimondottan családi jellegű, tehát megtartja magának, mert ez így etikus.

De, ahogy végigfigyeltem az elmúlt időszakot, olyasmik történtek, amikkel nem nagyon tudtam mit kezdeni. Bár sokan azt mondták elszörnyedve, figyelj; vagy a házon vagy rajtad átok van.

Átok? Nagyon is reálisan gondolkodó ember vagyok, tehát én úgy gondolom, hogy ez az átok, ez egy két lábon járó átok. Igen, két lábon járó ember. Nem ártó szellemek, meg egyáltalán, lehet, hogy vannak szellemek, mert ha arra gondolok, hogy jótét lélek van, és azt talán a szüleimbe találom meg, és szinte mindig itt érzem, hogy itt vannak mellettem, és azok nem bántanának.
Sőt sokszor úgy érzem, talán még segítenek is, de hogy túléljem azt, ami itt van, azt biztos, hogy segítenek. Emlékszem rá, tizennégy évvel ezelőtt szintén költöznöm kellett. Muszáj volt.
Költöznöm, akkor vettem egy kis öreg házat, ami borzalmas állapotban volt, de amire azt mondta a gyerekem: figyelje anyu, hogy ha még kicsit bontom, a disznó bele tudna fialni.

Akkora volt benne a luk és annyira vizes volt, hogy úgy nézett ki, talán rám is dől. Szépen meg lett csinálva, ki lett tatarozgatva, és leéltem benne tizennégy éve. Ez a tizennégy év olyan volt, hogy mindig úgy éreztem, ez csak egy átmeneti állapot. Tehát nem éreztem soha otthonomnak.
Ne vegye bűnömül senki se, de nem fogadtak be a szomszédok se, úgy mond, de nem is tudtam beilleszkedni. Tehát haza mentem, tettem a dolgomat, jöttem-mentem, de valahogy soha nem volt az igazi otthonom, s amikor úgy döntöttem, hogy igen, már most ez az új otthonom, ez a régi, új otthonom, hiszen ennek függvényében tettünk az elmúlt hónapok alatt, az utolsó évek alatt mindent, hogy ide vissza tudjak költözni.

Tavaly el is készültek már az összes belső javítások, szépítések, felújítások, arra most nem térnék ki, hogy mi-minden lett csinálva, ez nem fontos.

Január 2-án elindultam a városba, ez évben, és akkor úgy gondoltam, hogy nem is megyek vissza a régi otthonomba, hanem idejövök a szülői házba.
Akik ismertek nem mondták, hogy te meg vagy őrülve, hogy gondolod, itt a tél, meg egyáltalán. Tudták, hogy ha én ezt így gondolom, így döntöttem, ennek nyomós oka van. Ennek most jött el az ideje, január 2-án. Idejöttem, hát itt ugye nem volt gázfűtés, nem volt gáztűzhely, sok minden nem volt, de engemet ez nem rémített. Tehát én úgy gondoltam, hogy hazaérkeztem.

(Nem könnyű hanganyagot írott formába tenni. Legalábbis nekem).

*

A cikket írta: D Klári

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Még ebben is hasonlítunk... ugyanattól kérjük egy kis időeltolódással, a segítséget... "Fohász" címet adtam az írásomnak még 2010-ben... :-)

Természetesen elolvasom ... :)

megtekintés Válasz erre: D Klári

Tavalyi gondolataimat meghallgatva, illetve itt leírva azon gondolkodom, valamit másképp gondolok-e ...

ima

Fohászkodok
minden nap,
Uram segíts!

Vedd le számról
a sok mocskot,
mi önkéntelenül
kitódul.

Uram tudod,
ez nem én vagyok,
magamon uralkodni
már nem tudok.

Gyújts fényt,
beteg emberek
háborodott elméjében,
hogy visszakapjam
régi, emberi énem.

Még ebben is hasonlítunk... ugyanattól kérjük egy kis időeltolódással, a segítséget... "Fohász" címet adtam az írásomnak még 2010-ben... :-)
Tavalyi gondolataimat meghallgatva, illetve itt leírva azon gondolkodom, valamit másképp gondolok-e ...

ima

Fohászkodok
minden nap,
Uram segíts!

Vedd le számról
a sok mocskot,
mi önkéntelenül
kitódul.

Uram tudod,
ez nem én vagyok,
magamon uralkodni
már nem tudok.

Gyújts fényt,
beteg emberek
háborodott elméjében,
hogy visszakapjam
régi, emberi énem.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: