A név, amit születésünkkor kapunk.
Látogatók száma: 55
- Gyere, ülj ide, elmesélek valamit neked – mutat a székre Lujzika.
Sok mindent tudok róla, vajon mi lehet, amit szeretne velem megosztani, amiről azt gondolja, esetleg megkönnyebbül, ha elmondja.
- Azt hiszem, ott kezdődött az életem elrontása, amikor szüleim a Lujza nevet adták nekem. Most mond meg, hogy lehet, egy pici babát ilyen névvel útnak engedni.
Hm. Szerintem a Lujza név nem lehet sikeres ember védjegye. Lehet becézni, és ha igen, akkor jobb lesz a hangzása, kedvesebben cseng?
Hamar rá kellett jönnöm, már az elemi iskolában, hogy a nevem gúnyolódásra ösztökélte a gyerekeket. Hányszor kiabálták nyelv öltögetve: Lujzácska, a butácska.
Nem voltam buta gyerek, de emiatt egyre visszahúzódóbbá váltam. Nem akartam barátkozni, azzal is védve magam, hagyjanak már békén.
A gyerekek szókimondóak, az első tini szeplők láttán, már kórusban önfeledten fújták: Lujzácska, a pöttyöcske. A mai eszemmel visszagondolva, nem is volt az annyira csúfolódó, hisz a kiabálók közt egy fiú is akadt, akinek a szeplők csak úgy lángoltak az arcán és ő volt, aki a legharsányabban kiáltozta, ami nekem akkor, juj de fájt.
Sokszor eszembe jut az a szeplős fiú, vajon az ő élete milyen lett. Vagy a fiúk nem csinálnak belőle akkora problémát, ha a fizimiskájuk nem oké? Ki tudja.
Eljátszadoztam a gondolattal mi lenne, ha megkeresném őt, az internet ebben segítségemre lesz.
Visszakanyarodva fiatal éveimhez, nem volt könnyű a fiúkkal ismerkedés sem, mert a pöttyeim igaz elmúltak, a nevem azonban, mint egy kő, továbbra is nyomott.
Új nevet kaptam, már nem is emlékszem, ki szólított először így, aminek eleinte örültem. Lujzácska, ízlelgettem; nem is rossz, ez a név majd elhozza nekem a komoly udvarlót is. Jöttek is a jobbnál, jobb udvarlók, de mindig attól féltem, egyszer felfedezik bennem a Lujzát, és akkor fuccs a partinak.
Megismerkedtem életem legjobb férfijával, - már ami a kinézetét illette -, aki úgy nézett rám, mint ha én lennék a hercegnő. Több randevú után, ahová mindig boldogan készültem és nagy örömmel mentem, már azt éreztem, vele szeretnék élni életem végéig. Majd jött egy gyönyörű, meghitt pillanat; ő boldogan fogta a kezem, és szinte megbabonázva mondta: Lujza, nagyon szeretlek, kérlek légy a feleségem.
Kővé dermedtem, tenyereinek öleléséből kezem elhúztam és ott hagytam őt.
internet fotó
A cikket írta: D Klári
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nem udvarolni akartam, de nagyon érzékletesen - rátapintva a lényegre - írtad meg, ráadásul röviden, valaki gondját a nevével kapcsolatban...
Nem újdonság ez számomra... családon belül is van, ki jobb szerette volna felnőtt korban, ha úgy szólítják, ahogy anyakönyvezték... Nem áll a számra, ezért maradok a régi megszólításnál, így két névnapot is tarthat legalább... :-)
Én ki vagyok békülve a nevemmel, szerencsére nem a másodikon szólítottak, arról inkább hallgatok... Legalább olyan hangzása van, mint a Lujzának...
Két neved van, az jó ... vagy mégse ...
Aláírásnál sok, tudom magamról.
Kedves Évi!
Köszönöm. Rád mindig számíthatok ... :)
Vannak, akik nem tudnak megbékélni a nevükkel, akár az életük végéig kínlódnak miatta. Persze ismerek olyan férfiakat, akik nevet cseréltek, bár nem értem miért. Lehet, hogy boldogabbak lettek ... :)
Éva, nagyon szép név.
A sajátommal én is meg vagyok elégedve ... :)
puszi
puszi
Nem újdonság ez számomra... családon belül is van, ki jobb szerette volna felnőtt korban, ha úgy szólítják, ahogy anyakönyvezték... Nem áll a számra, ezért maradok a régi megszólításnál, így két névnapot is tarthat legalább... :-)
Én ki vagyok békülve a nevemmel, szerencsére nem a másodikon szólítottak, arról inkább hallgatok... Legalább olyan hangzása van, mint a Lujzának...
Kedves Klári!
Ez tetszett!... Még meg is értem őt, ha zavarta a neve pici korban..., no de otthagyni ezért a fiút, aki szereti?... ó, a szegény. Pedig így, hogy Lujzika, akár egy kedves név is lehetne. :-)
Ami igaz, örülök, hogy nem ezt a nevet kaptam...
Puszi
Köszönöm. Rád mindig számíthatok ... :)
Vannak, akik nem tudnak megbékélni a nevükkel, akár az életük végéig kínlódnak miatta. Persze ismerek olyan férfiakat, akik nevet cseréltek, bár nem értem miért. Lehet, hogy boldogabbak lettek ... :)
Éva, nagyon szép név.
A sajátommal én is meg vagyok elégedve ... :)
puszi
puszi
Ez tetszett!... Még meg is értem őt, ha zavarta a neve pici korban..., no de otthagyni ezért a fiút, aki szereti?... ó, a szegény. Pedig így, hogy Lujzika, akár egy kedves név is lehetne. :-)
Ami igaz, örülök, hogy nem ezt a nevet kaptam...
Puszi