Black Ice: Csendesedve
Látogatók száma: 42
Amit nem mondasz ki, csöndes selyem,
nyak köré csavarva kínos, öngyötrelem.
Némaságtor torkán akadt, úgy szeretlek,
csendőrei csendéletünkön oly csendesek.
Felcsendületlen eszme apadt csermelyed,
csókkal zárt szemek, oly múló tekintettek.
Nesztelenül életeretnekek lelket keresnek,
létperceid délibábjai elédbe tűnvén, veled.
Hallgatagon sírsz s vágyaid föllebbennek,
felső burokficánkolók, elme-képlettelenek.
Keresetlen szavak dalol a csend erényesen,
csendesedjetek el rezzenéstelen a lényelem.
Tisztaság, ha rád tekintve, szótlanul mesél,
lélektükrében önmagad, tudd, ez még esély.
A csendet érezni kell beérintve a harmóniát,
zajos világban legyen csended, a belsőimád.
A cikket írta: Black Ice
Hozzászólások
időrendi sorrend
Válasz erre: Black Ice
Köszönöm az idézetet.
Válasz erre: gleam
Csendes gondolatok
szárnyaidra ülnek
halk sóhajokban
melléd települnek
a pillanat lágy rezzenései...
(2009.)
szárnyaidra ülnek
halk sóhajokban
melléd települnek
a pillanat lágy rezzenései...
(2009.)