újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

A Szilícium-völgy gyermekei

Látogatók száma: 63

Gondolatok az online térről

Gyermekeinek az ember a lehető legjobbat szeretné, ha minden normálisan működik egy családban.Próbája felvenni a tempót a többi szülővel, és megadni a gyerekének azt, ami "jár".No, és manapság mi járja? Édesen nevetünk, ha a kétéves gyerek, alig 2 centis ujjacskájával már tappolni tud az érintőképernyős telefonon, vagy képes négyévesen elindítani a laptopon egy filmet, amivel órákig milyen jól elvan. Mit csinál anyuka? Persze büszke rá, milyen okos ez a gyerek.

Gyerünk csak tovább! Még csak kilenc éves, de már közösségi profilja van, és ha helyes a kisfiú, egész csoport alakul arra kislánykákból, hogy járnának vele facb.-on.Mikor normál esetben ennek a korosztálynak inkább még utálnia kellene egymást és versengeni egymással szemben, hiszen a pszichoszexuális fejlődésük még csak itt tart. De ők már járnak, és komoly csalódás, ha facb.-on megcsalja az egyik a másikat. Szerencsés a lerázott fél, ha a levelezésük nem jut mindenki tudomására és nem válik közröhej tárgyává.

Ha emlékeim nem csalnak, lúzer gyerek mindig is volt, és lesz is az iskolákban.Ha szegényke véletlen lyukas zokniban jön suliba, vagy csak bénázik valamit, mi történt régen? A cikizős osztálytársak jól kiröhögték (5-6 fő) , szünetben elmesélték a vécében jó esetben 15-20 főnek.
No és ennek a csodás technikai forradalomnak a hatására, ma mi történik? Másodpercek alatt megosztják öten a saját ismerőseiknek, ezek újabbaknak, majd másnap a suliban a gyerekről akár 200-an is tudják a dolgot. Ha egyáltalán igaz volt! Szerintetek lesz kedve suliba menni?

Középiskolára már biztosan kialakul az offline és az online világ kettőssége, ami a gyerekek számára teljesen azonosan fontos világ. Ha az offline térben (valóság) a gyerek okos, szerény, szófogadó, attól még simán lehet, hogy az online térben a legfontosabb számára a legújabb körömlakkozását feltenni egy képpel, és ha kevesebb "like" érkezik rá, mint egy másik lány sminkjére, akkor ezt komoly lelki válsággal reagálja le. No, és miért kell kinéznie a közösségi oldalon egy 12 évesnek úgy, mint egy jellegzetes foglalkozású, 29 éves hölgynek? Hol vannak ezek a szülők, akik megbeszélnék vele a dolgot?

Középiskolai példát hallottam a minap, mikor osztály kirándulásra mentek, pechjükre olyan helyre, ahol bár a telefon működött, de wifi az nem volt a térben. Négy gyerek azonnal hazatelefonált, hogy vigyék haza erről a szörnyű helyről. Ketten pánikrohamot kaptak, amúgy rendesen földön fetrengőset. Ezek az érzelmek valósak, ha esetleg számunkra mégoly bagatellnek is tűnnek az okai. No és a szülők reakciója 50%-os, a négyből ketten azonnal kocsiba ültek és eljöttek kimenteni gyermeküket a borzalomból, ahol nincs net. A többiek két nap után mit csináltak? Elkezdtek beszélgetni, amúgy offline módon és remekül érezték magukat.

Folytathatnám a sort a káros érzelmi hatásokról, a szomorúságról, amit néha igenis meg kell élni, magunkba fordulni vele. Manapság mi van? Ha valami rossz történik egy gyerekkel, azonnal telefonhoz nyúl, vagy neten megosztja a problémáját keres, és talál is rá legtöbbször megoldást. Nincs idő önmagában kidolgozni egy stratégiát arra, ha baj van.

Nekünk régen, ha volt egy kérdésünk, addig mentünk, amíg megtaláltuk rá a megoldást. Könyvtárban, tanárainknál, akárhol. Ma nincsenek kérdések, csak válaszok, de az legalább 13.600 db, keresőszavanként, tálcán kínálva, válogatás nélkül.

A digitális táblák, a 3D oktatás, és táblagépek korában megdöbbentő talán, hogy az informatika fejlesztés szívében, a Szilícium -völgyben van egy Waldorf -intézmény a gyerekeknek, egy olyan iskola forma, ami a legnépszerűbb az ottani kutató mérnök, informatikus szülők számára. Ide íratják a is hercegeiket és hercegnőiket, tudván azt, hogy az ő módszereikben nincs helye a digitális oktatásnak. Az iskola elsősorban a fizikai aktivitásra és a kreatív feladatokra koncentrál, míg a számítógépekről azt gondolja, hogy korlátozza a kreatív gondolkodást, a megfelelő testmozgást és az emberi kapcsolatokat. Ezzel pedig úgy néz ki, az informatika királyai is egyet értenek.

Lehet, hogy ők már tudnak valamit? MI egyenlőre még csak örülünk,ha meg tudjuk venni csemetéinknek ezeket a kütyüket minél hamarabb. Végezetül jöhet bármi ebben a közelgő tanévben, beszélgessünk a gyerekeinkkel! Ebben rejlik minden zárhoz a kulcs :)

A cikket írta: vikibal

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: vikibal

Akkor ő már nem kicsi annyira :)
Az én anyukám is pörgős, de téged a cikkek alapján minimum egy Harley nyergében, AC/DC-s pólóban képzellek.

Ja, a zombikat, vámpírokat... nem igazán szeretem,
remélem lesz még más magyarázat rá.

harley nem annyira. a lovakat szeretem. valaha sokat lovagoltam.

megtekintés Válasz erre: vikibal

Kedves Yolla!
Azért nem tenném az egész korosztályt egy dobozba,
szerencsére van, akinek helyén van az esze!

Kedves Vikibal!

Valóban, vannak szerencsére olyan fiatalok, akiknek helyén van az eszük. Ismerek ilyeneket. Csak sajnos, nem ők vannak többségben.

megtekintés Válasz erre: Yolla

Lassan felnő egy generáció, amely már létezni sem tud számítógép és okos telefon nélkül. Jaj lesz, ha egyszer ezen ketyerék nélkül, a saját tudásukra és a józan eszükre kell hagyatkozniuk. És ez a szülők és nagyszülők hibája, akiknek nincs idejük a gyerekre. Ez a borzasztó. Leültetik a tv elé, kezébe adják a laptopot, játssz azzal, mert nekik a pénz után kell szaladni.
Szóval, elértük azt a szintet, amikor a szövegértés érettségi tárgy.
Szomorú.

Kedves Yolla!
Azért nem tenném az egész korosztályt egy dobozba,
szerencsére van, akinek helyén van az esze!

megtekintés Válasz erre: Müszélia

hogyne! lehet, hogy zombik vagyunk?
az én kicsi fiam már 48 éves, és nem sokat beszélgetünk, mert ő németo-ban dolgozik.

Akkor ő már nem kicsi annyira :)
Az én anyukám is pörgős, de téged a cikkek alapján minimum egy Harley nyergében, AC/DC-s pólóban képzellek.

Ja, a zombikat, vámpírokat... nem igazán szeretem,
remélem lesz még más magyarázat rá.
Lassan felnő egy generáció, amely már létezni sem tud számítógép és okos telefon nélkül. Jaj lesz, ha egyszer ezen ketyerék nélkül, a saját tudásukra és a józan eszükre kell hagyatkozniuk. És ez a szülők és nagyszülők hibája, akiknek nincs idejük a gyerekre. Ez a borzasztó. Leültetik a tv elé, kezébe adják a laptopot, játssz azzal, mert nekik a pénz után kell szaladni.
Szóval, elértük azt a szintet, amikor a szövegértés érettségi tárgy.
Szomorú.

megtekintés Válasz erre: vikibal

Szia Müszélia!
Egyetértek azzal, hogy nem kell rettegni az új dolgoktól, sőt, használjuk ki, amit lehet. Ha belegondolok, ebben a pillanatban is jótékony hatását élvezzük az online térnek, hiszen nem ismerjük egymást, mégis gondolatokat cserélünk, amivel talán formáljuk egymás véleményét.

De ne felejtsük el, mi ezt a nagy szabadságot azzal együtt kaptuk, hogy volt egy viszonylag kialakult személyiségünk, aminek a szűrőjén engedjük át az információkat. A gyerekekre ezért kell odafigyelnünk. A cikk egy kis fegyelemfelhívás minden szülő felé, gondolja át, érvényes-e rá a fenti pár gondolat, vagy van olyan szerencsés, hogy a saját gyerekeinél nincs ezzel probléma. Gondolom, Te, ha nem érzed ezt gondnak, jó anyukaként ismered a fiad annyira, hogy ne féltsd és beszélgetsz vele eleget. Szerencsére nálam sincs probléma, de hidd el, egyre többeknél van, és ebben nem segít, hogy egyre kevesebb ideje jut a szülőknek a gyerekekre.

Te a gyíkokkal játszottál, én meg a krumplibogarakat tanítottam pörögni egy dobozban, szintén a temetőben , jelent ez valamit?

hogyne! lehet, hogy zombik vagyunk?
az én kicsi fiam már 48 éves, és nem sokat beszélgetünk, mert ő németo-ban dolgozik.

megtekintés Válasz erre: Müszélia

szia Viki,
sosem értettem, miért kell rettegni mindentől, ami más, mint amit mi csináltunk gyerekkorunkban. mi pl. a temetőben fogdostunk gyíkot, de egyáltalán nem estem kétségbe, amiért a fiamnak erre nem volt lakossági igénye. gyereknek, pláne tininek mindig voltak "súlyos" problémái, ezen át kell esni, mint a kanyarón.

Szia Müszélia!
Egyetértek azzal, hogy nem kell rettegni az új dolgoktól, sőt, használjuk ki, amit lehet. Ha belegondolok, ebben a pillanatban is jótékony hatását élvezzük az online térnek, hiszen nem ismerjük egymást, mégis gondolatokat cserélünk, amivel talán formáljuk egymás véleményét.

De ne felejtsük el, mi ezt a nagy szabadságot azzal együtt kaptuk, hogy volt egy viszonylag kialakult személyiségünk, aminek a szűrőjén engedjük át az információkat. A gyerekekre ezért kell odafigyelnünk. A cikk egy kis fegyelemfelhívás minden szülő felé, gondolja át, érvényes-e rá a fenti pár gondolat, vagy van olyan szerencsés, hogy a saját gyerekeinél nincs ezzel probléma. Gondolom, Te, ha nem érzed ezt gondnak, jó anyukaként ismered a fiad annyira, hogy ne féltsd és beszélgetsz vele eleget. Szerencsére nálam sincs probléma, de hidd el, egyre többeknél van, és ebben nem segít, hogy egyre kevesebb ideje jut a szülőknek a gyerekekre.

Te a gyíkokkal játszottál, én meg a krumplibogarakat tanítottam pörögni egy dobozban, szintén a temetőben , jelent ez valamit?

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Szülő vagyok - mondhatnám, de ez sem lehet csak az én kiváltságom, két ember kellett hozzá egyszer, hogy a másik nem vette ezt kellő komolysággal, azt nem lehet csak az egyik szülő számlájára írni, nyilván okult a hibájából a másik fél és másodszor rászolgált az "apa" titulusra... Hogyan tette? Az már nem az ex felelőssége, ha ott is elbénázta...

A mai gyerekek mások, mint mi voltunk. Más miliőben nőnek fel, másra helyeződik a hangsúly, felgyorsult a világ közben. Nem is ők, a gyerekek akarták ezt így, nem is ők tehetnek erről, de rajtuk keresztül bennünk csapódik le mindaz, ami ezzel együtt jár, a rossza is. Tudjuk, de nem tudunk már ellene tenni, hiszen "mi" okoztuk, vagy a társadalom, a fejlődés és az a közhely, ha ezzel valaki nem tud lépést tartani, az lemarad... Mi is belekerültünk ebbe a csapdába.

Már tudjuk, hogy ez milyen káros is lehet, de nem sokat teszünk ellene.

Én ma sem értem miért kell kitenni gyermekeink minden egyes mozdulatát a facebookra, a nyilvánosság tetszése vagy nem tetszése elé, ugyanis nem az fogja meghatározni a boldogulását a jövőben, hanem sok egyéb más, - esetleg ő maga -, jobb esetben a szülő, aki hivatott erre, hogy segítse a bukdácsolásait.

A pózolás tudományát, a megszokást, a megtévesztést már kicsi korban elsajátítják a gyerekek a szülő(k) jóvoltából... Nem ő kérte, akarta így, hogy mutogassák a "világnak", milyen, mikor durcás, vagy éppen önfeledt, szép, vagy csúnya, elesett, v. játékos, helyes, kedves...

Az utolsó mondatodhoz: Talán még nem késő elkezdeni beszélgetni erről a gyerekkel, hogy ő is bele tudjon szólni, ne csak, mint egy bábut mutogassák, mert ez egyelőre csak a felnőttek játéka... Ő nem biztos, hogy ebben részt akar venni. Hová vezet ez az út?...

Kedves Éva!
Nem gondolom, hogy a mai gyerekek alapból mások lennének, a környezet más, amihez egyre nehezebb alkalmazkodni, teszem hozzá felnőttként is. Persze az sem mindegy mit értünk nehéz alatt...(pl. egy háborús időszak régebben mindent vitt a maga éhezésével, félelmeivel) A mostani talán az átláthatatlanságával, alattomosságával lehet veszélyes. Az internet világa sokszor báránybőrbe bújt farkas.Ennek ellenére szerencsére sok esetben veszik a gyerekek az akadályt, főleg, ha a szülő is képben van. Azokról a szülőkről inkább nem írnék, akik maguk teszik ki a gyerekeiket az általad leírt helyzeteknek....
Szülő vagyok - mondhatnám, de ez sem lehet csak az én kiváltságom, két ember kellett hozzá egyszer, hogy a másik nem vette ezt kellő komolysággal, azt nem lehet csak az egyik szülő számlájára írni, nyilván okult a hibájából a másik fél és másodszor rászolgált az "apa" titulusra... Hogyan tette? Az már nem az ex felelőssége, ha ott is elbénázta...

A mai gyerekek mások, mint mi voltunk. Más miliőben nőnek fel, másra helyeződik a hangsúly, felgyorsult a világ közben. Nem is ők, a gyerekek akarták ezt így, nem is ők tehetnek erről, de rajtuk keresztül bennünk csapódik le mindaz, ami ezzel együtt jár, a rossza is. Tudjuk, de nem tudunk már ellene tenni, hiszen "mi" okoztuk, vagy a társadalom, a fejlődés és az a közhely, ha ezzel valaki nem tud lépést tartani, az lemarad... Mi is belekerültünk ebbe a csapdába.

Már tudjuk, hogy ez milyen káros is lehet, de nem sokat teszünk ellene.

Én ma sem értem miért kell kitenni gyermekeink minden egyes mozdulatát a facebookra, a nyilvánosság tetszése vagy nem tetszése elé, ugyanis nem az fogja meghatározni a boldogulását a jövőben, hanem sok egyéb más, - esetleg ő maga -, jobb esetben a szülő, aki hivatott erre, hogy segítse a bukdácsolásait.

A pózolás tudományát, a megszokást, a megtévesztést már kicsi korban elsajátítják a gyerekek a szülő(k) jóvoltából... Nem ő kérte, akarta így, hogy mutogassák a "világnak", milyen, mikor durcás, vagy éppen önfeledt, szép, vagy csúnya, elesett, v. játékos, helyes, kedves...

Az utolsó mondatodhoz: Talán még nem késő elkezdeni beszélgetni erről a gyerekkel, hogy ő is bele tudjon szólni, ne csak, mint egy bábut mutogassák, mert ez egyelőre csak a felnőttek játéka... Ő nem biztos, hogy ebben részt akar venni. Hová vezet ez az út?...
szia Viki,
sosem értettem, miért kell rettegni mindentől, ami más, mint amit mi csináltunk gyerekkorunkban. mi pl. a temetőben fogdostunk gyíkot, de egyáltalán nem estem kétségbe, amiért a fiamnak erre nem volt lakossági igénye. gyereknek, pláne tininek mindig voltak "súlyos" problémái, ezen át kell esni, mint a kanyarón.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: