újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Mi változott?...

Látogatók száma: 51

Sok jó dolog ért az utóbbi időben. Bármilyen tevékenységbe kezdek most, mégis ott van a huzakodás... kedvetlenül teszem. Nem viszem végig. Az oka azt hiszem bennem van. Akkor mi változott?

Minden nap egy újabb kihívást kellene, hogy jelentsen, valamit, amiért érdemes tovább folytatni, élni, vagy éppen újra kezdeni... Nem tudod? Pedig tudnod kéne!

Újrakezdés, ha létezik. Mi az, ami megakadályozhat ebben? - teszem fel a kérdést naponta többször is magamnak, hiszen, ha körbenézek bőven lenne teendőm. Ami valamikor kihívást jelentett, az mára, egy kényszerű cselekvéssé változott. Vajon miért? A folyamat lelassult volna, akár, mint jómagam? Szinte semmi és senki nincs, aki visszabillenthetne a régi időkbe, amikor még sok mindent szerettem, akár egyszerre is. Szükség is volt rá, mert nélküle nem tartanék ott, ahol vagyok. Próbálok kutakodni az emlékezetembe, mi zökkenthetne ki, mi az a kihívás, ami átbillenthetne a holtponton, mert most azt érzem, valami nagyon nagy dolognak kellene történnie, hogy ne csak a monoton, egyhangúságát lássam egy-egy mozdulatomban. Ne gépiesen tegyem mindig ugyanazt, hanem azzal a lendülettel, elánnal, és kedvvel végezzem, mint valamikor... "Valamikor úgy szerettem a virágot..."

Ebben a pillanatban is türelmetlen és indulatos vagyok. A tévére haragszom, ami ha kell, ha nem be van kapcsolva... Éppen a takarítás előnyeit ecsetelik, megállás nélkül lökik a szöveget, ismétlik szinte mindig ugyanazt. "Hallom" a mozdulatokat, milyen eszköz könnyíthetné meg a felmosást, mígnem már nem bírom tovább és leveszem a hangot. Idegesít! Befolyásolni próbálnak ezekkel a reklámokkal, holott jól tudom semmi sem ezen múlik, bár ideig óráig biztosan élvezetesebbé tenné a seprést, vagy a feltörlést... El fogom végezni, ami rám vár, csak már hagyják abba! Le is kapcsolhatnám a tévét, hiszen nem is nézem... Helyette kinézek az ablakon és látom, ahogyan feltörik az utakra ráfagyott, előtte napokban letaposott és ottfelejtett jeget. Hólapáttal?!... Megáll az eszem! Hol élnek ezek a munkaadók, hogy még megfelelő eszközöket sem adnak normálisat a kezükbe? Férfi munka lenne ez, de legtöbbjük nő. Rossz nézni, ahogy kisebb csoportokba verődött emberek, asszonyok, nők, azért a kevés pénzért, amit kapnak, próbálják minden erejüket bedobva feltörni, megszabadítani az utakat a jéggé vastagodott hótorlaszoktól ebben a zimankóban. De a csapatmunka megteszi a hatását és a ház körül lassan eltűnnek a balesetveszélyes útszakaszok. Szabad a pálya! Csend lesz hirtelen, csak a feltámadt szél süvítését hallani.

Ma sem fogom kitenni a lábam. A rissz-rossz nyílászárók nem tompítják le a kellemetlen hangot. Ez visszarepít a múlt időbe, amikor ezt a feladatot nem közmunkában végezték. A házmesterek dolga volt, nem nagy örömükre, de ez is rájuk várt a ház körül és előtte. Akkor is volt kuka. Az utakat hókotrók tették szabaddá, és a közlekedés, ha nehezen is, de megindult. Egy éjszaka lehullott hómennyiség a munkába indulókat is elbizonytalanította, visszafordulásra kényszerítette. De valahogy mégis eljutottak a melóhelyig, pedig nem volt közel, a hazajutást átmenetileg elfelejtve. Majd lesz valahogy! Panaszkodtunk? Hát persze. A tél akkor is kemény volt. Most is az lesz, mint mondják. Messze még a tavasz. Valahogy ki kell bírni!

Rossz passzban vagyok, állapítom meg, és ennek tulajdonítok minden egyes történést a nap folyamán. Ha most nincs kedvem, majd megjön, valamitől biztosan. Átmeneti lehorgonyzás. Nem lehet mindig ezerrel pörögni! Enyhe túlzás ezt így kifejezni, ha egyszer a csigatempóra hasonlítanak a mozdulataim. Vajon mi hiányzik? Legalább egy jó dolog, amit magam mögött hagytam... Felejtek. Mi is volt az? Máskor ilyentájt már elszívtam egy fél doboz cigarettát. Legyen már valami jó is, még ha rossz is! Egy héttel ez előtt még elmondhattam. Hol tartok most? Ugyanott. Az egyetlen jó dolgot sem bírtam végigcsinálni! Semmi okom a büszkeségre. "Visszaeső bűnös vagyok én!... Szalmaláng, mely ellobbant és nincs parázs... elmúlik, mint a varázs..." - dúdolgatom, és már nincs is bűntudatom...

Pedig volt idő és ez visszarepít a múlt időbe, amikor ha nem is játszi könnyedséggel, de le tudtam tenni két és fél évre a cigarettát. Akkor milyen nagy dolognak számított ez! Nagy szükségem lenne rá most is, talán még nagyobb, mint akkor régen, amikor még csak üldöztek néhanapján a nemdohányosok...

Hogy én mennyire utálom a tévébe a szakácsokat!? Süssünk süssünk valamit... azt is megmondják, hogy mit... Ha az olyan könnyű lenne! Eddig is volt, ez után is lesz... arra azért vigyázok. Ettől a kellemetlen gondolattól szabadultam volna meg, ha végig tudom csinálni... De mint mindig valami megakadályozott abban, hogy az elhatározásomat véghez vigyem. A természetem? Mert, ha valamit teszek, azt teljes bedobással, szívből, igazán. Most le tudott győzni, de nem tarthat ez sokáig. Nem hagyom. Átmeneti gyengeség... Pedig hogy bíztak bennem? És én magamban. Persze volt, aki kételkedett, de tudta jól, hogy mindez mivel jár... Talán ő is többször megpróbálta. Nem szabad kétségbeesni, egy újabb nekifutással sikerülni fog! Üzenetnek elmegy...

Felemeled végre a segged? - ripakodok magamra, hiszen ebben senki sem akadályozhat meg! Mégis ülve maradok, mert ami rám vár, megvár. Nem ez az a nap, amikor megváltom a világot. Újrakezdés, ha létezik az nem ma van és meg sem próbálom meggyőzni magamat az ellenkezőjéről. Kész kudarcra lenne ítélve minden egyes próbálkozásom. Majd, ha ismét szorít a cipő... Talán az visszarepít a régmúlt időkbe!

A cikket írta: zsoltne.eva

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

 
Kedves Éva !
Ma én is így jártam. Szerettem volna végre menni túrázni, nem voltam képes felkenli időben, és elkéstem a buszt. Nagyon sjnáltam,, helyette vásárólni mentem. holnap em kell a piacra mennem, csak dolgozni

megtekintés Válasz erre: Yolla

A legrosszabb, amit önmaga ellen tesz az ember, az, ha a múltban él. A mi korunkban örülni kell annak, ami van, és kihozni mindenből az optimális megoldást, s ami már fáraszt, vagy idegesít, azzal nem nagyon kell törődni.

Kedves Yolla!

A legjobb megoldás megtalálása hosszú, fárasztó folyamat és nem mindig vezet eredményre. Még szerencse, hogy az átmeneti nehézségeket le tudjuk küzdeni. Az ember egyszer-egyszer kerülhet rosszabb helyzetbe, de az olyan típusú ember, mint én makacs, mint az öszvér soha nem adja fel, a múlt hibáiból tanul és nem abban él. Igyekszem a hasznomra fordítani a kapott jót. A mi korunkban már rengeteg tapasztalattal rendelkezünk és ami fáraszt, mint ez a nap is a cikkemben, lehetőleg kerülöm, de sajnos ez nem mindig jön össze... Ember tervez...
Mi változott,... amióta ezt a cikkemet megírtam?... Nagyon sok minden. Mégsem tudok vele élni... Nem fogadhatom el a kinyújtott kezet, mert az már nem én lennék.

Puszi
A legrosszabb, amit önmaga ellen tesz az ember, az, ha a múltban él. A mi korunkban örülni kell annak, ami van, és kihozni mindenből az optimális megoldást, s ami már fáraszt, vagy idegesít, azzal nem nagyon kell törődni.
Nem kell ám több, minthogy odafigyeljünk egymásra... nem baj, ha néha nem a személyre, hanem az írásra...
Hogy mi lehet mögötte, azt úgyis mindenki maga tudja... Tudom így is, hogy tudjátok..., ez már egy régi, még februári nóta..., ami akkor valóság volt, ma már fikció...
Kicsit feledésbe ment, de nem árt felkészülni a legrosszabbra, mert tél is lesz majd hófehér, jég is lesz majd kőkemény...

Hát nem vicces, hogy ma igazán kitettem magamért?... és nem is olyan nagyot tévedtem, mert hiszen a Bükkben már hó van, hamarosan itt a tél... :-)

Puszi
Évikém, változnak az idők és vele együtt mi is változunk. Hasonló témában épp' most telefonált egy barátnőm, sírt, mert már nem tudom hanyadszor , a szemét megint meg kell operálni. Sikerült megvígasztalnom azzal, hogy sajnos el kell fogadnunk, hogy az idő senkivel nem tesz kivételt, de a lemondás és az önsajnálat nem a mi asztalunk, ezt már számtalanszor bebizonyítottuk. Ha kell, minden nap újrakezdjük...Emeld hát fel Te is a sejhajod, ne sajnálkozz, csináld, amit tenni kell...Mindjárt jobban fogod magad érezni. :-)

Puszi
Hát mit mondjak, amit ne tudnál te is. Holnap is lesz nap, új nap, vagy az után ...

Akkora hó esett nálatok, hogy a jeget törni kellet? Nem semmi, itt szép napsütéses idő volt, de nem használtam ki. Ha hétfő, heti pihenő nap, meg néha úgy döntök: majd holnap. Mert megengedhetem magamnak, hisz "talpon voltam eleget" ...

Azért ne feledd, semmi sem a régi ... :)

puszi
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: