Nélküled

Látogatók száma: 58

Megtaláltalak téged, s egy pillanatra boldog
voltam
Most elveszítettelek, fekszem a földön élő-
holtan
Tekinteted a lelkemben kitörölhetetlenül
ott van
Nélküled már minden üres-hideg, össze-
omlottam

Elhagytál engem, éles dárda járta át a
szívemet
Eltűnök örökre, többé senki nem hallja a
híremet
Meztelen vagyok, elveszítettelek téged, a
kincsemet
Megtörtem, a remény s a boldogság többé
nincsenek

Halott erdő vagyok, melyet lassú-gyilkos tűz
emészt el
Ködös mocsár mélyén gyémánt, melyet senki
nem ér el
Haldokló kis tó vagyok, melyet tele szórtak
szeméttel
Izzó lávában szenvedő kő, mely kínlódik, de
nem ég el

Tavaszi virág vagyok, melyet széttépnek a vad
szelek
Nyári vihar, mely tombolva ontja a pusztító
jeget
Őszi hideg eső, mely felidézi, milyen jó lenne
veled
Várom a hótakarót, mely mint a szennyet,
eltemet

Csak a küzdelem maradt nekem, s a néma
beletörődés
Örökké hű társam lett a szívemet keresztül
döfő kés
Hiányod fojtó köd, melyen a fény számára
nincsen rés
Éles penge mely gyötrődő lelkembe egy
nevet vés

Keselyűként tép a magány, ez így lesz amég
élek
Nem színesek a színek, és nem fényesek a
fények
Hiába küzdök, már mindig velem marad az
emléked
Sem Isten, sem ember nem képes törölni
téged