Háborgó lelkek…
Látogatók száma: 53
Itt a reggel, felkelt a nap, egy új nap virrad, egy boldogabb...
Nem jön álom a szemére, a tévét is rég kikapcsolta már, minek is néznie, ha nem értheti, olyan halkra állította, hogy szinte élvezhetetlen, ne zavarja a szomszéd szobában háborgót.
Egyetlen szórakozása, kikapcsolódása ez maradt, a tv, amiben kényszeredetten várja a híradót, hogy utána megnézhesse az aktuális sorozatát. Egyedül a számítógépe élvez előnyt minden mást alárendelten, amíg hagyják vele szemben, és időközönként a keresztrejtvény fejtés, ami némi serkentést nyújthat az agy számára. Ha ez sem lenne, ugyan mi lenne, csak a gondolataiba és az emlékeibe süppedne, amit pedig jobb lenne elfelejteni, bár tudja jól ez képtelenség. Kitörölhetetlen ott van jelen, kísérik végig egész életén keresztül az emlékei.
Éjfél körül lehet, amikor legszívesebben felkelne, mert csak forgolódik, de jól átmelegítette az ágyát, és a takaró is visszatartja, meg aztán azt sem szeretné, ha feltámadna ismét a nikotin utáni vágya… Már nem számolja hányszor határozta el, ha elfogy, az lesz az utolsó szál, amivel tovább mérgezi a tüdejét, végképp leteszi… Igyekszik mozdulatlan maradni, hogy az se ingerelje köhögésre, mert akkor nem lesz nyugta. A szomszéd szobában háborgót zavarja, vagy ki tudja mi, melynek hangot is ad minden egyes köhintése után… Tudja jól, nem jól van ez így, de egyelőre tehetetlen… vagy az akarata kevés és segítségre szorulna, de még magának sem ismeri be, vagy nincs már semmi egyéb, ami pótolhatná a koporsószegét.
Egyszer még bekapcsolja a tévét, de látva a sok borzadalmat, jobbnak látja, ha néma marad. Nem emlékszik mikor jön álom a szemére, de világos a szobája ablaka, mikor felébred. Azt se magától tette, ha kell, ha nem, hozzá szól, és felébreszti a szomszéd szobában háborgó lélek.
Persze, hogy ébren van, hiszen arra sem emlékszik, aludt e egyáltalán?… Visszafogottan, halkan szólt az ébresztő, nyoma sincs már a hangjában az ingerültségnek, talán kialudta a gonoszt, megnyugodott kissé háborgó lelke, ami fogva tartja, nem engedi és így adja a világ tudtára, hogy neki is elege van már ebből a kényszerű, nem önként vállalt magányból…
Mit tehetne mást, mint újra meg újra megbocsátja a csúnya szavakat, amit előző este minden átmenet nélkül a fejéhez vágott, hiszen nem tudja ilyenkor mit beszél, a szavai súlyát nem is érti…, bántja, hogy őt mindenki semmibe veszi, és ezért fordul ellene annak, aki legalább megpróbálja, egyelőre szavakkal tartani benne a lelket. Hozzá tartozik negyvenhat éve, ha akarja, ha nem, el kell viselje a háborgó lelkét. Nem tudja mekkora sérelmeket hordoz magában?
Képes lesz e ezen az elkövetkező időben változtatni, ha eddig sem járt sok sikerrel, vagy akár csak enyhíteni is azon… De nem morfondírozhat tovább, fel kell kelnie, tenni tovább, amit lehet.
Felkelt a nap. Talán egy boldogabb? Milyen jó, hogy az ablaküvegen keresztül ismét tisztán és világosan látja… Óvatosan, ne csapjon túl nagy zajt felöltözik, előtte nap levetett ruháját kapja fel magára, úgy oson ki a szobájából, mint valami tolvaj, mert ha fel is ébresztette a háborgó lélek, ő maga ugyan visszafeküdt. A többi már ismét az ő dolga lesz, törheti a fejét, hogyan hozzon ki a napból valami jót, valami kézzel foghatót, bántásoktól menteset, békéset, mindkettőjük számára elviselhetőbbet…
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Válasz erre: Anyu
Éva!
Ha nem jön álom a szemedre,gondolj rám is,lehet én is az éjszaka árnyaitól űzetve virrasztok!Megértem a te másképp háborgó lelked is.A háborgóval együtt a te lelked is háborog a helyzet ellen.
Puszi
Gondolok rád, hogyne tenném, hiszen nem könnyű a helyzete egy anyának! Egyikünké sem. Akkor és ott virrasztunk, ahol magunk lehetünk, ha az az éjszaka, akkor...
Puszi
Akkor van gond, ha az ember már aludni sem tud, mert akkor nem tud regenerálódni.
Válasz erre: zsoltne.eva
Pontosan így van ez, Ilikém! Tudtam, hogy te megértesz. Köszönöm a hozzászólást...
Puszi
Ha nem jön álom a szemedre,gondolj rám is,lehet én is az éjszaka árnyaitól űzetve virrasztok!Megértem a te másképp háborgó lelked is.A háborgóval együtt a te lelked is háborog a helyzet ellen.
Puszi
Válasz erre: Ilona
Igen, Éva, azt hiszem, az éjszakák a legnehezebbek...A nappalokon a mindennapi munka elnyomja a félelmeket, gyötrelmeket, a magányt, de éjjel nem hogy előjönnek, hanem felnagyítódnak, kísértenek, mint a lidércek. A következmény: álmatlanság, forgolódás, lámpakapcsolás, a virradat lesése.Nagyon megértelek. Mégis: ha fárasztó is, van valaki melletted, tudnod kell, hogy nem vagy egyedül.Hidd el, maga ez a tény is tartalmat ad az életnek. Van kiéért tenni, ki miatt mérgelődni, olykor ki miatt örülni.El kell fogadni...ez adatott...
Puszim és szebb éjszakákat!
Válasz erre: Ilona
Igen, Éva, azt hiszem, az éjszakák a legnehezebbek...A nappalokon a mindennapi munka elnyomja a félelmeket, gyötrelmeket, a magányt, de éjjel nem hogy előjönnek, hanem felnagyítódnak, kísértenek, mint a lidércek. A következmény: álmatlanság, forgolódás, lámpakapcsolás, a virradat lesése.Nagyon megértelek. Mégis: ha fárasztó is, van valaki melletted, tudnod kell, hogy nem vagy egyedül.Hidd el, maga ez a tény is tartalmat ad az életnek. Van kiéért tenni, ki miatt mérgelődni, olykor ki miatt örülni.El kell fogadni...ez adatott...
Puszim és szebb éjszakákat!
Puszi
Puszim és szebb éjszakákat!