újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Munkahelyi hierarchiák

Látogatók száma: 45

Túljutottál a munkahelyre való jelentkezésen, elmentél az interjúra és lám szóltak, hogy tiéd az állás. Hurrá! na, hogy is van ezután? Amikor engem felvettek egy nagy multi céghez pár éves anyasági után, repdestem az örömtől, mert nem gondoltam, hogy 3 gyerekkel ,engem fognak választani. A munkakör nem volt releváns a végzettségemhez, de örültem, hogy egyáltalán szóba álltak velem. Hittem, hogy képes vagyok elsajátítani a feladatokat és hatalmas ambícióval vágtam neki az első napoknak. A multis miliő elvarázsolt és egy darabig ettől marha jól éreztem magam és nem törődtem az egyéb dolgokkal. Például, hogy én beosztott vagyok és nem főnök. A főnökök kik és egyáltalán miért pont ők? A többi dolgozó milyen és miért pont úgy? Ki a kedvenc és ki az aki szemet szúr a többieknek? Ki hogyan viselkedik? Ezekre a kérdésekre nem is kell keresni a választ,hiszen a mindennapok gyönyörűen megadták nekem. Hihetetlen gyorsasággal derült fény minden olyan helyzetre, amit nem tartottam helyesnek és a végén már egyre rosszabbul voltam tőle. Az emberek többsége a munkahelyen is álarcot hord. Olyannak mutatja magát, amilyen sosem volt, úgy viselkedik, ahogy sehol máshol. Szóval, egész nap maskara bálban vagyunk egy palotában, ahol a király gyorsan kiválasztja a segítőit és hamar kiválasztódnak a talpnyalói is. A többiek az alattvalók, akik harcolnak a király és segítői kegyeiért remélve ,hogy helyezkedni tudnak. Több pénzért, jobb munkaidő beosztásért, jobb beosztásért, esetleg vezetői pozícióért, különféle engedményekért. Ami szépséges ebben a maskara világban, hogy a vezetők fúrják a vezető társaikat, a beosztottak fúrják a vezetőiket, fúrják a munkatársaikat, a vezetők fúrják a beosztottjaikat és ez a buli sosem ér véget. Már ha bulinak éljük meg. Nos, a munkahely egy ilyen hierarchikus ál világban sosem lesz az a hely ,ahol boldog lehetsz, ahol jól érezheted magad. Lehetetlen mindaddig, amíg az emberek nem a feladatokra koncentrálnak az adott helyükön, hanem a másik emberre. Az más kérdés, hogy miért van ez így? A következő írásomban le fogom írni, hogy mit gondolok erről....folyt. köv.

A cikket írta: herdika

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: Zet

"Ottlik Géza: Iskola a határon" c. könyvét nemrég olvastam ki, amely 1923-tól kezdődően meséli el kiskamaszok azon történetét olyasmi érzésekkel, tanulságokkal, amilyeneket te is igyekszel szavakba önteni. Jó szívvel ajánlom a könyvet neked, szerintem segítene neked a folytatás tudatosabb megfogalmazásában. Az indítás nagyon jó. Gördülékenyen fogalmazol, felkeltetted az érdeklődésemet, mivel én magam is hasonló szituációban kezdtem a rendszerváltás után egy multinál dolgozni. Akkor Kolumbusznak éreztem magam Amerikában, de azóta eltel több évtized és egész más szemszögből nézek vissza azokra az évekre. Kíváncsi vagyok, hogy te, mint napjaink Kolumbusza hogyan látod azokat a dolgokat, amelyeket érdeklődve várok a folytatásban. Üdv.Zet

Kedves Zet!
Nagyon köszönöm , a könyvet el fogom olvasni, de nem azért, hogy tudatosabban fogalmazzak, hiszen tudom, hogy mit akarok leírni, hanem azért, hogy a gondolataim visszaigazolást nyerjenek. Köszönöm az elismerő szavakat és az érdeklődést, hamarosan írom a folytatást.
Addig is üdvözlettel: Herdika
Zet
"Ottlik Géza: Iskola a határon" c. könyvét nemrég olvastam ki, amely 1923-tól kezdődően meséli el kiskamaszok azon történetét olyasmi érzésekkel, tanulságokkal, amilyeneket te is igyekszel szavakba önteni. Jó szívvel ajánlom a könyvet neked, szerintem segítene neked a folytatás tudatosabb megfogalmazásában. Az indítás nagyon jó. Gördülékenyen fogalmazol, felkeltetted az érdeklődésemet, mivel én magam is hasonló szituációban kezdtem a rendszerváltás után egy multinál dolgozni. Akkor Kolumbusznak éreztem magam Amerikában, de azóta eltel több évtized és egész más szemszögből nézek vissza azokra az évekre. Kíváncsi vagyok, hogy te, mint napjaink Kolumbusza hogyan látod azokat a dolgokat, amelyeket érdeklődve várok a folytatásban. Üdv.Zet
Kíváncsi vagyok a folytatásra, mert amit leírsz, az nem csupán a multikra jellemző, hanem szinte minden vállalkozásnál ugyanezek a gondok.
Ma nem kellenek a hozzáértő munkatársak, inkább az ész nélkül bármilyen utasítást végrehajtó élő robotokra van igény. Ezlrt tartunk itt, ahol vagyunk.
Kíváncsian várom, mert ez a rövid előzetes bennem máris elindított egy gondolatsort, ami úgy, de úgy kikívánkozna belőlem... pedig nem rólam szól.
Én szerencsére nem tartozom azon beosztottak közé, akivel úgymond kiszúrtak volna, apróbb bosszúságokat leszámítva. Megoldottam. De ismerek olyan embert, háromgyerekes anyát, aki a szívét, lelkét kitette volna a tanult szakmájában, az egészségügyben, ha hagyják... és ha eszembe jut hány és hány ember manipulációján állt vagy bukott az ő helye ebben a "hierarchiában", és tette tönkre az életét, akkor mindig felmegy a pumpa... Az ember ezzel szemben tehetetlen. Hamar kint találja magát ugyanis, ha felemeli a szavát... így van ez sajnos. Lehet ő bármennyire is jó, ha mások érdeke nem ezt kívánja...
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: