A győztes!
Látogatók száma: 48
... Hogy ki lesz az igazi győztes? Az holnap fog eldőlni, a fináléban... Még most is előttem vannak az utolsó képkockák, mert az mindent visz...
Nem is fogom tudni és nem is akarom elfelejteni egy ideig a farmon történteket, legalábbis hiszem… Magam sem hittem volna, hogy elejétől a végéig nézem majd ezt a műsort, ami fordulatoktól és indulatoktól, szélsőséges megnyilvánulásoktól, majdnem a tettlegességig fajuló konfliktusoktól sem volt mentes… Arra meg gondolni se mertem volna, hogy ilyen mélyen fog hatni rám.
Egyetlen embernek szurkoltam végig, és az Attila, a „vadember” volt… Hogy miért? Azt ne is kérdezd. Mondom én azt magamtól is, hiszen a hatása alatt vagyok még mindig…
Mit érzek most, hogy már vége van a megpróbáltatásoknak? Pontosan ezt. Számomra is vége.
Valójában egy megkönnyebbülést, esetleg kis szomorúságot, de semmiképp nem vagyok csalódott azért, mert nem az győzött, akinek végig szurkoltam… Ellenkezőleg. Talán, mert annyira beleéreztem, beleéltem magam ennek az embernek a szerepébe. Vagy, mert tudom, hogy ennél többet, nem tehetett volna, ha megfeszül sem, amit viszont egyik farmlakónál sem tapasztaltam, hogy beleélte volna magát, bár valamennyi játékos jelen volt és ugyanazért. Mert Attila tette igazán oda magát a feladatokhoz, nagyon komolyan véve a szerepét. Legyen az akár az állatokkal való bajlódás, törődés, egyedül ő adta bele a szívét s a lelkét ebbe a valóságos játékba… A többiek? Csak ott voltak. Kivétel nélkül mindegyikükkel szemben az a fajta hozzáállás hiányát éreztem végig, csak magukkal törődtek és ez a véleményem megmaradt egészen a mai napig.
Számomra ugyanis itt a vége, és nem holnap, amikor a közönség majd eldönti, hogy a három megmaradt játékos: Gergő, Gábor és Cintia közül, ki „érdemli” meg azt a nem is olyan nagy összeget, mint amilyennek elsőre hangzik…, pusztán szimpátia alapon fognak dönteni, de már nélkülem. Én ma már eldöntöttem, ki a győztes.
A párbaj kimenetele nem lehetett előre még csak sejthető sem. A szerencsén, a kitartáson, és az elszántságon múlott, még csak nem is ügyességen. Közönség nélkül zajlott. Bár én itt izgultam a képernyő előtt és gondolom sokan mások. Mindkét játékos beleadott apait, anyait ebbe az eddig talán legnehezebb párharcba…Ahhoz kétség nem férhetett, hogy Cintia és Attila becsületesen küzdöttek...
És az egészben mi volt a legszebb? A vége… Amikor a vesztes elismerte a másik győzelmét, és ahogyan gratulált hozzá… Nem éreztem egyáltalán Attila vereségének, holott tudtam, hogy ezzel számára véget ért ez a valóságos, általa „keserves” próbatételnek, „tisztulási folyamatnak” nevezett valóságos játék a farmon…
Számomra az igazi győztes most is, Attila…
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Válasz erre: Ilona
Szerintem is jó helyre került a pénz, Gábor megérdemelte. Egyébként olyan érzésem van, hogy a másik kettő az előző éjszaka szó szerint elb...ta a győzelmet.
Nagy könnyelműség volt, amit tettek.
Válasz erre: Ilona
Szerintem is jó helyre került a pénz, Gábor megérdemelte. Egyébként olyan érzésem van, hogy a másik kettő az előző éjszaka szó szerint elb...ta a győzelmet.
Nagy könnyelműség volt, amit tettek.
Válasz erre: zsoltne.eva
Mindennek ellenére, örülök a végkifejletnek, hogy a közönségi szavazatok jóvoltából olyan ember kapta meg azt a húsz millát, aki biztos vagyok benne, hogy jó célra fogja fordítani... Mert mit is ér az az összeg, mire lehet elég?... de egy életkezdéshez, hiszen Gábor egy fiatal tetterős, szerelmes férfiú, nagy segítség lehet jövőjük megalapozásához... és annál jobban, mint kifejezte örömét - talán - már nem is lehetett volna. Őszinte, igazi boldogság jeleneteket, ugrabugrálást láthattam tőle, mégis visszafogottan, semmiben sem kárt téve... mert Attila - szerintem - még a berendezést is szétverte volna örömében...
Nagy könnyelműség volt, amit tettek.
Válasz erre: Ilona
Szia, Évikém!
Eddig nem szóltam hozzá a Farmmal kapcsolatos cikkeidhez, tegnap már vártam, hogy írni fogsz az újabb fejleményekről.
Előljáróban leszögezném-bár sok mindenben egyetértünk, de most eltér a véleményem a Tiédtől. Nekem Attila személye eleve unszinpatikus volt. "Korunk emberének" tartom, a maga aroganciájával, törtetésével, a másik lehúzásával, keresetlen beszédével. Éreztem, hogy ezzel a stílussal nem fog végigmenni a játékon.Kétségtelen, hogy dolgozott, bár annak nagy része is színjáték volt. Midezek mellett egyszer talán igazi jó gazda lesz, mert a tehetsége meg van hozzá. De a bukása törvényszerű volt, mint minden olyan esetben, amikor a tehetség meg van, de nem párosul megfelelő alázattal...
Puszi, Ilona
Puszi
Eddig nem szóltam hozzá a Farmmal kapcsolatos cikkeidhez, tegnap már vártam, hogy írni fogsz az újabb fejleményekről.
Előljáróban leszögezném-bár sok mindenben egyetértünk, de most eltér a véleményem a Tiédtől. Nekem Attila személye eleve unszinpatikus volt. "Korunk emberének" tartom, a maga aroganciájával, törtetésével, a másik lehúzásával, keresetlen beszédével. Éreztem, hogy ezzel a stílussal nem fog végigmenni a játékon.Kétségtelen, hogy dolgozott, bár annak nagy része is színjáték volt. Midezek mellett egyszer talán igazi jó gazda lesz, mert a tehetsége meg van hozzá. De a bukása törvényszerű volt, mint minden olyan esetben, amikor a tehetség meg van, de nem párosul megfelelő alázattal...
Puszi, Ilona