A fürdőszoba

Látogatók száma: 45

A magas, szikár özvegy Puskásné, reggel hat óra óta talpon van, mert dél körül érkeznek a fiáék Németországból. Levágta ebédre a kakast, úgyis mindig üldözte a tyúkokat, amelyek akkor is tojnak, ha nincs köztük a nagy tarajos, egyébként is a tojás a lényeg, mert tyúkot már évek óta nem ültet, tavasszal készen veszi a hónapos csibéket, amelyeket felnevel, és jut is, marad is módon eladja a nagyját, az öreg tyúkokat meg levagdossa, hogy húsra minél kevesebbet költsön. Ha jól sáfárkodik, egy tyúkot négyszerire főz meg, és akár egy egész hétig kitart belőle az ebéd.
A megkopasztott, feldarabolt kakas ott ázik a vajlingban, a kerti csapnál engedett rá több liternyi hideg vizet. A két nappal korábban elrakott befőtteket kiveszi a dunsztból, szárazra törli az üvegeket és szép sorjában felrakja a polcokra. Egyik sorban a cseresznye, a másikban a meggy sorakozik. Barack is terem, de várhat még néhány napot a befőzésével, most más a dolga.
Reggel nyolc órakor nagy a meleg a gangon, pedig beárnyékolja az előtte húzódó szőlőlugas. Sokszor itt sziesztázik, a falhoz tolt asztalnál ülve, innen látni az utca forgalmát, nem, mintha sokan járkálnának a falu utolsó előtti házsora közötti aszfaltcsíkon. Mert ez az, útnak nem nevezhető, hiszen nem fér el egymás mellett két szembejövő kocsi, az egyiknek mindig le kell húzódni a házak előtti füves területre, az oda ültetett gyümölcsfák és virágok közé.
A hátsó kertből szedett zöldségeket pucolja a húsleveshez, hagymát aprít a pörkölthöz, jó sokat, vett a boltban hozzá szép paradicsomokat és paprikákat is, mert nála még nem terem meg, éppen csak megeredtek a palánták.
Felteszi főni az ételeket, utána kimossa a kerti csapnál a fazekakat, amelyekben a befőttek dunsztolódtak, mert azok kellenek a vízmelegítéshez, elvégre hatodmagával lesznek egy hétig, és mindenki minden nap megfürdik, lesz, aki napjában többször is.
Hiányzik az a fránya fürdőszoba. Még Dani életében eltervezte, hogy beépítik a gangot, ott lesz a fürdőszoba, csak a ház főfalán kell egy ajtót vágni hozzá, meg behozni az utcáról a szennyvíz vezetéket, ami ott megy el előttük. Még pénzük is lett volna rá, csakhogy Dani nem engedte, hogy megbontsák a vályogház főfalát. „Elleszünk mi anélkül is, Mancikám!” – vigasztalta az asszonyt. Aztán két évvel rá, éppen csak nyugdíjba ment Dani, megbetegedett és elvitte az ősz. A megtakarított pénzüket felemésztette a temetés, mert nem akarta, hogy a gyerekei fizessék az ura végtisztességét.
Beköszön a szembe szomszéd, aki reggel óta figyeli Mancika ténykedését.
- Jó napot, szomszédasszony! Csak nem Németországból jönnek a gyerekek?
Mintha nem tudná, hiszen beszéltek már erről két hete, amikor megkérte, hogy segítsen neki felállítani a ház előtti virágoskert parányi füves részén a sátrat, amiben az unokái alszanak, mert a kétszobás házban nincs annyi hely, hogy mindannyian elférjenek.
Pista is csak hülyeségeket tud kérdezni, ahelyett, hogy felajánlaná, aludjanak nála az unokák, igazán elférnének a háromszobás házban, de mit is várhat egy agglegénytől! Azt hiszi, hogy neki nem fáj a két gyereke közötti rossz viszony, ami miatt Danika hallani sem akar arról, hogy a gyerekei a nővérénél aludjanak, pedig elférnének a négyszobás nagy házban, csakhogy Julcsi élettársát, a nagydarab, szőke, ötvenes férfit, ki nem állhatja.
Ismét átmossa a kakashúst, az aprólékot odateszi levesnek, a többit meg pörköltnek. Stefániát is süt, az hozzávaló egy kiló darált sertéscomb ott olvadozik a konyhaasztalon, gondosan letakarva, azt ráér tizenegy körül összeállítani és betenni a sütőbe. Előtte még süteményt is süt, mert azt szeretik az unokák, nem a cukrászdába vettet. Meg igazán nem is telne rá, nagyon drága a tortaszelet, még a sima krémesnek is majd százharminc forint darabja. Erre igazán nem telik a hetvenötezer forintos nyugdíjából.
Szilvalekváros kiflit süt, meg kakaós csigát.
Tulajdonképpen jó gyerekei vannak, nem panaszkodhat. Danika elvált ugyan, és kiment Németországba dolgozni, ott összejött Ingével, született egy közös gyerekük, de nem felejtette el a két nagyot sem. Tisztességesen dolgozik, fizeti a gyerektartást. Julcsi hol munkanélküli, hol meg közmunkás, de nincs is rászorulva arra, hogy dolgozzon, mert Gedeon számolatlanul adja neki a pénzt, és az anyósának is adna, ha elfogadná. Gedeon vállalkozó, csak senki sem tudja, miben vállalkozik, mert naphosszat otthon téblábol, aztán eltűnik néhány napra és egy kazal pénzzel tér haza. Egyszer már egy évet a kaptárban is töltött, állítólag egy rossz üzleti húzás következtében.
Mancika megfogadta, hogy nem szól bele a gyerekei életébe, úgysem hallgatnak rá, az apjuk szentenciáit is elengedték a fülük mellett. Számára az jelent örömet, ha itt vannak nála a gyerekei, unokák, süthet, főzhet rájuk, és ezért sem mond le az álmáról, a fürdőszobáról! A keresztanyjától többen örököltek egy ingatlant, amiből eladta a részét az egyik tulajdonostársnak, kapott érte ötszázezer forintot, majd abból jövőre megépíti, ha addig él is!
- Mancika, drága! – szólal meg háta mögött a szomszéd. – Hoztam magának az ebédhez két liter rizlinget, tudja, saját termés!
Jó ember Géza, csak kicsit bogaras! No, majd ha elmennek a gyerekek, süt neki érte két tepsi rétest.
- Aztán mikor jönnek az unokák? Kimehetek értük az állomásra.
- Köszönöm, de csak estefelé jönnek, akkorra meg itt lesznek Danikáék és kimennek értük.
- Akkor jól van! További jó munkát! Délután a szőlőben leszek, megnézem a magáét is, hátha kell valamit csinálni benne.
Bizony, abban az ötszáz négyszögöles szőlőskertben sohasem lehet befejezni a munkát, legfeljebb abbahagyni. Ott is szomszédok és Géza kérés nélkül elvégzi a férfimunkát Mancika szőlőjében is, permetez, metsz, kivágja a korhadt fát, sőt, újat is ültet helyette.
Kimelegszik a munkában, meg a gázsütő is melegít, amíg sül a lekváros kifli, kiül a gangra, iszik egy korty kávét a reggelről maradtból, csak úgy, keserűn. Nem jutott eszébe, hogy megkínálja Gézát is, annyira lefoglalta a nagy készülődés, pedig van még vagy kétadagnyi a kiöntőben. Reggelente hatszemélyest-feketét főz, és egész nap rájár.
Ha meglenne a fürdőszobája, akkor most langyos vízben tusolna, lehűtené magát, utána könnyebben menne a munka. Jobb híján a kerti csapnál lemossa az arcát és a karját, attól is lehűl kicsit, bár ez nem az igazi.
Fél egykor megérkeznek Danikáék. Inge, a menye, lassan megtanul magyarul, az unokája, Günther, a maga három évével, az anyjával németül, az apjával meg magyarul beszél, és percek alatt rájön, hogy a nagyanyjával is magyarul kell szót értenie.
Ebéd után Günthert lefekteti az édesanyja és Mancika egy szót sem szólhat, hogy menye is alszik egy órácskát, legalább az idő alatt kettesben beszélgethet a fiával.
Danika fáradtnak látszik, nem a hosszú vezetés miatt, valami más ok miatt gyűrött az arca. Friss kávét főz neki, és kimennek a hátsó kertbe, körülnézni. Danika javasolta, de nem ellenkezett, pedig az afrikai forróságban úgy érzi, perceken belül megsül.
- Anya, beszélni akarok veled, anélkül, hogy Inge hallaná. Még mindig akarsz fürdőszobát építeni?
- Persze, hogy akarok! Ez minden vágyam!
- Megépíttetem neked, Anya, csak gyere ki hozzánk egy évre.
- Miért is, kisfiam? Hogy megszolgáljam az árát?
- Jaj, hová gondolsz? Inge menni akar dolgozni, én meg azt szeretném, ha otthon maradna Güntherrel. Már nem tudom otthon tartani, és nyugodtabb lennék, ha te ott lennél velünk és napközben vigyáznál az unokádra. Láttad a képeket, a telkünkön van egy kis vendégház, lakhatnál abban, minden van benne, gázfűtés, fürdőszoba, másfél szoba, konyha.
Elvörösödik Mancika, szóval bébiszitterkegyen a fiánál? Azt már nem!
- Miért nem alkalmazol egy külföldi kislányt? Ha nincs rá pénzed, adok én!
- Ugyan, Anya, nem pénz kérdése!
Visszakérdezhetne, akkor mi az akadálya? Úgy érzi, felment a vérnyomása. Pontosan tudja, hogy Danikából több szót harapófogóval sem tudna kihúzni.
Egészen másról beszélgetnek, és Mancika alig várja, hogy öt óra legyen, s elmenjenek a gyerekek az állomásra, az unokái elé. Sebtében átöltözik, felpattan a biciklijére és elkarikázik a falu túlsó felén lakó barátnőjéhez, akinek az unokája építészmérnök, de addig nem kapja meg a diplomáját, amíg le nem tesz egy nyelvvizsgát.
- Mondd csak, Bözsikém, letette már Irmuska a német nyelvvizsgát? Nem? No, akkor lenne neki egy ajánlatom. Adok neki ötszázezer forintot, ha kimegy Németországba egy évre, vigyázni a kis unokámra. Emellett teljes ellátást, önálló ingyenes lakhatást kap, és ahogyan Danikámat ismerem, a zsebpénzzel sem fukarkodik.
Megígéri Bözsike, hogy még ma este beszél az unokájával.
Mancika boldogan kerekezik hazafelé, mert az nem lehet, hogy ennyi pénznek ellenálljon egy fiatal leányka. A fürdőszoba építés meg nem is olyan sürgős, elvégre még csak hatvanöt éves.
Otthon átöltözik, felteszi a gázra a nagy ibrikeket, melyeket telehord vízzel. Fürdés időre lesz elég melegvíz.

A cikket írta: Yolla

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

zsoltne.eva

Kedves Yolla!

Egészen beleéltem magam az anya szerepébe. Még jó, hogy helyén volt az esze és nem ugrott mindjárt fia első kérésére, ami valljuk be, kézenfekvő lenne Daninak az ő szemszögéből, pedig más megoldás inkább szóba jöhetne. Nem is tudom minek nevezhető ez? Egy önző, embertelen kérés mégiscsak az anyjával szemben, aki még csak 65 éves és nem így képzeli el a jövőjét, ráadásul mit hagyna otthon?... Házat, hazát, telket...
Az első javaslata volt a helyes - szerintem - nem az, hogy majd ő megoldja fia helyett... az legyen az ő gondja... az a hirtelen ötlet butaság, amit tett, hiszen egy fürdőszoba volt minden vágya,... de hát milyen egy anya? Képes lemondani még erről is...

Most el is megyek lehűteni kissé magamat... :-)

Puszi