újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Noémi metamorfózisa

Látogatók száma: 53

Noémit- bájos, kedves, jó humorú, okos, intelligens nőként ismertem meg, még sok évvel ezelőtt.
Az olvasás és írás szeretete hozott össze minket, egy közös ismerősünk által.
Barátnők lettünk.
Hasonlóan gondolkoztunk az élet nagy kérdéseiről s válaszaink is hasonlóak voltak.
Ő ugyan elvált volt és gyermektelen. Gyermekük nem lett- de ez mint rossz súly nem nyomta a vállát. Úgy gondolta okkal történnek dolgok- s ha így alakult, jól van így.
Elvált férjével barátságban maradtak.

Együtt sírtam- nevettem Noémivel, mikor egy éjjel telefonon hívott- szerelmes vagyok- zokogta bele az éterbe.
Házasságkötésükig kísértem végig útját.
Noémi sosem volt nádszál vékony alkat, de azt őszintén állíthatom hogy duciként is a világ legszebb menyasszonya volt.
Pont azért mert rendben volt önmagával. Nem akart másnak látszani.
Nagyon szeretett egy férfit, s az a férfi is nagyon szerette őt.
Szó sem volt kilókról. Az egész ember számított mindkettejüknek.
Tényleg boldogok voltak, és ezt, olyan jó volt látni.
........
Az élet útjai másfelé vittek minket. Három évig, az első időkben hosszú, majd a későbbiekben csak néhány sorossá vált levelekből, ritkuló telefon beszélgetésekből tudtunk a másikról.
Ahogy telt az idő, valami furcsát kezdtem érezni Noémi hangjában.
Már nem volt érzékelhető a ragyogás, mintha fáradtan színtelenül, az érdeklődés hiányát épp hogy eltusolva, beszélt hozzám.
A mi baj, kérdésre, mindig az volt a válasz, hogy – semmi baj, minden rendben van.
Visszaköltözött a városba.
A találkozásunkat, inkább én akartam, ő csak beletörődve beleegyezett.
Megrökönyödésem, ha akartam ha nem, kiült az arcomra.
A bájos mosolygós arc, nevető- csillogó szemek helyett, beesett szürke arc, csak a csontok meredeztek ki. Csont-sovány test, felpuffadt has, adtak még ijesztőbb kinézetet, az apátiába süllyedt tekintet mellé.
Mielőtt felkiálthattam volna, hogy veled mi történt- Noémi összecsuklott a kávéház közepén.
Mentőt hívtunk, kórházba szállították, súlyos életveszélyes állapotban.
Napokig küzdöttek az életéért.
Három hónap kellett, a gyógyulás útjának megkezdéséig.
Történetét akkor mesélte el.
" Az első időkben minden jól alakult. A férjem és én- nem nagyítok- imádtuk egymást. Olyan összhang volt minden tekintetben köztünk, hogy úgy éreztem- úgy éreztük, hogy valami nagyon különleges ajándék vagyunk egymás számára.
Egy új gyár gazdasági igazgatója lett Ákos- ezért volt a lakhelyváltoztatás is.
Nekem először nem volt munkám, de ez nem volt probléma, mert teljesen lekötött az, hogy az új életünket széppé tegyem. A lakás berendezésétől a társasági események megszervezéséig minden az én dolgom lett.
Örültem az új feladatnak, nem csak azért mert ezáltal mi még jobban érezhettük magunkat, hanem nagyon hasznos is volt- az új gyár vezetői kötetlenebb formában, családias hangulatban ismerkedhettek össze nálunk- kihagyva a nem mindenkinek tetsző csapatépítő tréningeket..
Az egészséges étkezésre jobban odafigyelés meg az edzés is hozzá tartozott a mindennapjaimhoz, ám ezek mellett megmaradt a régi súlyom is. Problémát nem okozott sem nekem, sem Ákosnak. A kinek mennyi a súlya, nem is szerepelt a beszélgetéseinkben.- ezekről az eseményekről még neked is beszámoltam. Olyan jó volt akkor. Szerettem és szeretve voltam.

A későbbi munkatársnőim a szerkesztőségben viszont nem hagytak békén.
Noémi- mondták- csinálj már valamit, fogyj le.
Sűrűn visszatérő kedvenc témájuk pajkos élcelődésük- Ákos majd valami modell alkatú lány után néz.
Bizalmam Ákosban, és magamban rendíthetetlen volt.
Befolyásolhatónak sem tartottam magam- mégis az lett belőle, hogy kikezdtek ezek a kis, nem rossz szándékból adott fricskák.

Kezdtem elhinni hogy baj van velem. Kezdtem azt gondolni magamról, hogy nem vagyok elég jó.
Kezdtem Ákos szerelmében kételkedni.
Egyik rossz következett a másikból.
Már féltékenységi jeleneteket rendeztem.
Szörnyűnek, undorítónak képzeltem magam, s meg voltam arról győződve hogy Ákos megcsal . Persze hogy megcsal, hisz szörnyű vagyok- gondoltam.

Azt persze észre nem vettem, hogy a meghitt beszélgetéseink, varázslatos intim együttléteink, miattam szűntek meg, a boldogságunkat én zúztam rommá.
Ákos ugyanaz az ember maradt aki volt, én lettem szörny- de nem a kilóim miatt, hanem a viselkedésem miatt.

Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor azt mondta, hogy nekem orvosi segítség kell.
Ákost elüldöztem magam mellől.
Bánatomban tömtem magamba az édességet, hátha megvigasztalódok.
A lányok bent az újságnál, tényleg sajnáltak, de sajnálatukat kárörvendésnek, kedves szavaikat lenéző gúnynak vettem.

Akkor otthagytam mindent. Hazaköltöztem.
Te úgy tudtad, hogy ez csak nemrég történt. Nem akartam veled tudatni hogy itthon vagyok.

Angéla az egyik volt beosztottam is akkoriban jött haza a szerelméhez, hogy új életet kezdjenek. Megtudva hogy egy városban vagyunk, megkeresett.
Tekintetében őszinte érdeklődést, segíteni akarást olvastam ki, szavai is ugyanezt mondták.
Elmesélte nehéz sorsát, hogy minden bántás és rossz ellenére elérte a boldogságot.
Elérte és most vigyáz rá. Nem csak magának akar jót, de a tapasztalatait megosztva másoknak is segítségére akar lenni.
Változtass-mondta .
Változtass mindenen.
Az életmódodon, a gondolkodásodon, a magadhoz és a másokhoz való hozzáállásodon.
A bánatot rázd le. Nem éri meg bánkódni egy férfiért aki elhagyott. Új utat, új boldogságot keress- szavait mint egy Messiásét, ittam.
Úgy éreztem Angéla a megmentő kéz amibe belekapaszkodhatok.
Angéla ezután, mindig mellettem volt.
Megosztotta velem a saját receptjét – más gondolkodás, más életvitel, más mindennapok, más ételek...
Az edzések, Angéla videói alapján történtek. Vakon megbíztam Angélában.
Nála látható volt a változás. Elmondása szerint, amit fényképen is mutatott, huszonöt kilót fogyott.
Persze hogy minden fenntartás nélkül hittem benne.
Ő már megtapasztalta ez út minden kínját is, most már a megérdemelt jutalmat élvezi-a csinosabb alakot, egészségesebb testet, szárnyaló lelket.
Minden tanácsának betartását kedves szigorúsággal ellenörízte. Nem csak velem volt ilyen, de ő sem állt meg, még további fogyást írt elő magának is.
Azt eszembe se jutott megkérdezni Angélától, milyen szakmai tudás birtokában teheti mindezt.
Csak a segítőkészséget, az irántam mutatott kedves figyelmet vettem észre.

Nem is olyan sokára, elérkezett a csoda – fogyni kezdtem
Hálás voltam Angélának, nem győztem köszönni, mennyire jó hozzám.
Már úgy belém ivódott, hogy mennyi fehérje, mennyi kalória, semmi cukor, mennyi ez meg az meg amaz – Angéla speciális diétája- hogy még a finom falatok utáni vágy is eltűnt belőlem.
Ráadásul még a valami más utáni vágyódást is, Angéla segítő szándéka elleni merényletnek vettem volna.

Azután? - jött az igazi boldogság. Fogytam és fogytam.
Már vékonyabb voltam annál is, amiről álmodtam.
Angéla bemutatott az ismerőseinek, baráti körének.. Ott találtam én is barátokra.
Jól éreztem magam köztük.
Angéláról sok dolgot megtudtam.

Nagyon nehéz élet volt az övé. Haraggal, gyásszal szegélyezett gyerekkor. Rossz házasság egy olyan férj mellett, aki Angélát sosem értette meg.
Később a válás nehézségei, a rossz emberek bántásai gyötörték.
Régebbi munkahelyét, vezető pozícióját is elvesztette, valakinek a rokona pályázott a helyére, így ő ki lett rakva. Ez volt az oka az ő helyváltoztatásának.
Ezután került hozzánk, beosztottam lett. Akkori kapcsolatunk csak a munkahelyi teendők megbeszélése volt.

Angéla azonban megrázta magát, és elhatározta hogy ezentúl másképp lesz.
Most boldog- egy régi szerelem újra kinyílt, virágba borult.
Angéla jó ember- nem csak a saját boldogsága érdekli, hanem a másoké is.

Fogytam és fogytam.
Mindent tökéletesnek éreztem.
Igaz, néha szédelegtem, többször fájt a fejem, s a gyomrom sem volt az igazi, a látásom is romlott.
Orvoshoz nem mentem- hisz beteg nem voltam.
Angéla azt mondta, hogy ha mindig megfogadom amit ő mond, akkor ezek az apró rossz érzések elmúlnak.
Vitaminokat ajánlott még hogy szedjek. A látásromlást is csak időlegesnek tartotta, míg az egész bensőm átáll a változásokra.

A rosszullétek már szinte mindennapossá váltak, de még akkor se gondoltam semmi rosszra.
Angélának több dolga akadt.
A találkozásaink ritkák lettek, telefonon tudtam csak elérni, ha épp volt ideje beszélgetni.
Másokat is segített személyesen, ezen kívül életvezetési tanácsait egy blogon is közre adta.
Elfoglaltságait megértettem, bár társaságát hiányoltam.

Veled nem is akartam találkozni, valami olyan érzés lett rajtam úrrá, hogy te nem helyeselnéd azt ami történt, s történik, s ami még fontos- úgy éreztem nem jönnétek ki jól Angélával.

Ma már értem miért éreztem így. Már akkor valahol a tudatalattimban megszülethetett az a gondolat, hogy nem jó az amit csinálok, de még csak azt se engedtem meg, hogy felüsse fejét.

Aztán mégiscsak úgy döntöttem találkozok veled.
A többit tudod.
A kórház.

Kiderült, hogy Angéla diétájának semmi köze nem volt semmilyen orvosi diétához.
Összeszedte az internetről, különböző nem hiteles forrásból, barátnők barátnőinek harmadkézből kapott féltve őrzött titkaiból, olyan " szakkönyvekből" amiket meglátva az orvosok csak fogják a fejüket, és elborzadnak.
Ugye te is ismered azokat a csodatévő dolgokat, amiket bizonyítanak az előtte- utána fotókkal.
Angéla tanácsainak köszönve, olyan alapvetően fontos dolgok kerültek ki- és nem pótlódtak- a szervezetemből, amiknek hiánya hosszabb távon az élettel össze nem egyeztethető.
Angéla ha magán is ezt próbálta ki, csak a csodának köszönhető hogy nem lett baja, vagy pedig magához nem volt olyan szigorú mint hozzám.
Jól belegondolva ez utóbbi lehet- nem is tudom hogy lehet hogy nem láttam- Angéla a csoda fogyás után is ducibb mint én voltam valaha is.

Angéla még most is ad tanácsokat, szívesen, önzetlenül segít másokon.
Nem lehet azt mondani rá hogy csaló vagy sarlatán.
Azt lehet róla mondani, hogy segítőkész jó ember.

A bolond az, aki feltétel nélkül hisz ilyesmiben, s nem szakképzett hozzá értő felügyelet alatt áll neki a teljes életmód változtatásnak- személyi edzővel, dietetikussal összeegyeztetve, előzetes, s közbeni orvosi vizsgálattal, személyre szabottan."

A cikket írta: Gaya

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: Gaya

Kedves Éva!

Köszönöm a hozzászólásodat!

Van egy régi versem, ennek utolsó sora, itt is tökéletesen megállja a helyét


"Ne miattam változz,
metamorfózisodat magadnak kell akarnod,
mert a változásban magadat kell megtalálnod"

Az életmód változtatásnak akarása sem könnyű. Eljutni odáig, hogy valaki így tegyen, hosszú utat kell bejárnia, sokszor fájdalmak árán.
Ami a lényeg. Sosem másért, vagy mások által mondott véleményért tegyük.
Saját magunknak kell eljutni odáig, hogy valamit nem jól csinálunk, s változtatni szeretnénk rajta.
A változásnak sem az a dolga, hogy megfeleljünk a mások elvárásainak, hanem az, hogy mi magunk, olyanok legyünk ami az igazi valónk. Az önismeret, a valós kép magunkról, s valós képünk elfogadása, szeretése a fontos.

A magunk elfogadása, a valós helyünket megtalálva a világban, teszi azt lehetővé, hogy elfogadóvá, befogadóvá váljunk.

Ezek a "dolgok" nem függnek kilóktól, centiktől, szőke vagy barna hajtól, vagy egyéb ilyen mondvacsinált badarságtól.
Kizárólag csak attól, hogy hogyan érezzük magunkat saját magunkként.

Ahogy már eddig is taglaltuk- az önismeret hiánya, a hibás önkép, a kényszeres megfelelés, önbizalomhiány, elvihet olyan útra, ami még rosszabb

A sérült lelkek vámszedői – Az "Angéla félék" jó szándékai- kik a jó szándék szép takarója alatt saját sérültségüket sem tudták feldolgozni, helyrehozni, rosszabb esetben azok akik anyagi hasznot húznak más elkeseredettségéből, azok a "szörnyek"


A papaculán öltözködni- Nagymamám óta senkitől se hallottam.
Talán úgy rémlik, hogy Yollánál már egyszer olvastam de akkor nem is figyeltem fel rá.

( saját magam figyelmét is felhívom a figyelmes olvasásra)

Szép napot neked kedves Éva!

... Pontosan, ahogy írod... Ajjaj... én már hányszor megkaptam - hosszú idő utáni - találkozásunk alkalmával rokontól, testvértől ismerőstől, a barátot azért nem említem, mert milyen barát az, aki ilyen hosszú ideig nem kíváncsi rám?... attól függően, hogy milyen időszak után voltam túl, vagy előtte, milyen elhatározásokat léptem meg vagy... "Mi a baj, Évi?... Rosszul nézel ki... Fogytál!"... stb. vagy "Jaj, de jól nézel ki! Olyan fiatalos vagy! Híztál! Csak nem abbahagytad a cigit?..." és így tovább... Most is van rajtam súlyfelesleg, de kit zavar? Majd lemegy az első stresszes, depressziós időszakom alatt... Egy kis tartalék sosem árt... de nem megyek zsírleszivatni és kés alá... hiúságból, egyebekből... Az a kis pocak háj báj nem fáj, nem oszt, nem szoroz...

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Kedves Zita!

Az emlékeim között, ha kotorásznék, mert közeli hozzátartozómról is mesélhetnék, de nincs erre szükség... Nem kell messzire mennem, a szűk környezetem is elég információval szolgál. Naponta szembetalálkozom ilyennel, olyannal. Ha csak és kifejezetten a külsőségeket, a látszatot venném alapul. Ugyan már?! Csakhogy én abból indulok ki, hogy mindennek oka van, lehet... vagy genetikai adottságból, ezt örököltük, adott a külső, vagy egy rossz életvitel, életkörülmény a következménye, amiből nem könnyű a kilábalás külső segítség nélkül. Az ugyanis valamit változtathat.

Az életmód váltás mindig is hordozott magában veszélyeket, köztudottan. Ehhez nem kell semmiféle tanulmány, a magunk bőrén érezzük, tapasztaljuk, ha valamit másként teszünk, mint általában, amit megszoktunk éveken, évtizedeken keresztül... a biológia is működni kezd.

Mélyebben is kutakodhatnék, de mi értelme lenne ennyire elmerülni benne, hiszen minden egyénre szabottan működik. Sok múlhat az életmódon...

Akire azt mondják sovány, avagy kövér, de jól érzi magát a bőrében... valahol a kettő között kellene keresgélni. Az igazi meghatározás hiányzik azt hiszem, és az az, hogy valaki, valamitől túl sovány, avagy túl kövér. Honnan is tudhatnánk mi okozza ezeket a túlzásokat? Csak felületesen találgathatunk...

Soha nem kerestem vagy kutattam. Mindenkit elfogadtam olyannak, amilyen... maga tudja. Hogy mit gondoltam magamban, az más kérdés. De megbántani ezzel valakit is, hogy célzást tegyek a külsejére?... az nem én lennék.
Tanácsot sem tudnék adni senkinek, ha ezért, azért nem tetszene, mert nem ismerem a hátteret, az okot, találgatni pedig megint csak mi értelme lenne?

Ez a téma kimeríthetetlen, de itt abba is hagyom... viszont látom, h. benneteket mennyire felizgatott Yollának ez a szóhasználata "papacula"... Én egyszerűen, csak úgy hallottam néhányszor, hogy "cula"... azt is anyámtól. Kire mondják? Fogalmam sincs, de negatív a hangzása. Úgy mint, amikor anyámnak nem tetszett, ha hosszú volt a szoknyám és valakihez, akit ismertünk, de nem szerettünk, hasonlított... :-)

Egy életmód váltás annyi mindentől, de leginkább saját magunktól függ. Mennyire van erre igényünk, nyomós okunk, mennyire vagyunk erre felkészültek.

Több történetet is leírhatnék, de mi értelme lenne? Az elfogadása az embertársainknak nem ettől függő, nem attól válik azzá, hogy valaki kövér avagy sovány... Ez egy szélsőséges meghatározás, van ennek sokkal szolidabb változata is, ami nem köthető betegséghez, se semmi máshoz... hogy valaki vékony, vagy molett testalkatú... az én szememben. Másként fejezem ki, az már sokkalta elfogadhatóbb lenne...

Puszi

Kedves Éva!

Köszönöm a hozzászólásodat!

Van egy régi versem, ennek utolsó sora, itt is tökéletesen megállja a helyét


"Ne miattam változz,
metamorfózisodat magadnak kell akarnod,
mert a változásban magadat kell megtalálnod"

Az életmód változtatásnak akarása sem könnyű. Eljutni odáig, hogy valaki így tegyen, hosszú utat kell bejárnia, sokszor fájdalmak árán.
Ami a lényeg. Sosem másért, vagy mások által mondott véleményért tegyük.
Saját magunknak kell eljutni odáig, hogy valamit nem jól csinálunk, s változtatni szeretnénk rajta.
A változásnak sem az a dolga, hogy megfeleljünk a mások elvárásainak, hanem az, hogy mi magunk, olyanok legyünk ami az igazi valónk. Az önismeret, a valós kép magunkról, s valós képünk elfogadása, szeretése a fontos.

A magunk elfogadása, a valós helyünket megtalálva a világban, teszi azt lehetővé, hogy elfogadóvá, befogadóvá váljunk.

Ezek a "dolgok" nem függnek kilóktól, centiktől, szőke vagy barna hajtól, vagy egyéb ilyen mondvacsinált badarságtól.
Kizárólag csak attól, hogy hogyan érezzük magunkat saját magunkként.

Ahogy már eddig is taglaltuk- az önismeret hiánya, a hibás önkép, a kényszeres megfelelés, önbizalomhiány, elvihet olyan útra, ami még rosszabb

A sérült lelkek vámszedői – Az "Angéla félék" jó szándékai- kik a jó szándék szép takarója alatt saját sérültségüket sem tudták feldolgozni, helyrehozni, rosszabb esetben azok akik anyagi hasznot húznak más elkeseredettségéből, azok a "szörnyek"


A papaculán öltözködni- Nagymamám óta senkitől se hallottam.
Talán úgy rémlik, hogy Yollánál már egyszer olvastam de akkor nem is figyeltem fel rá.

( saját magam figyelmét is felhívom a figyelmes olvasásra)

Szép napot neked kedves Éva!
Kedves Zita!

Az emlékeim között, ha kotorásznék, mert közeli hozzátartozómról is mesélhetnék, de nincs erre szükség... Nem kell messzire mennem, a szűk környezetem is elég információval szolgál. Naponta szembetalálkozom ilyennel, olyannal. Ha csak és kifejezetten a külsőségeket, a látszatot venném alapul. Ugyan már?! Csakhogy én abból indulok ki, hogy mindennek oka van, lehet... vagy genetikai adottságból, ezt örököltük, adott a külső, vagy egy rossz életvitel, életkörülmény a következménye, amiből nem könnyű a kilábalás külső segítség nélkül. Az ugyanis valamit változtathat.

Az életmód váltás mindig is hordozott magában veszélyeket, köztudottan. Ehhez nem kell semmiféle tanulmány, a magunk bőrén érezzük, tapasztaljuk, ha valamit másként teszünk, mint általában, amit megszoktunk éveken, évtizedeken keresztül... a biológia is működni kezd.

Mélyebben is kutakodhatnék, de mi értelme lenne ennyire elmerülni benne, hiszen minden egyénre szabottan működik. Sok múlhat az életmódon...

Akire azt mondják sovány, avagy kövér, de jól érzi magát a bőrében... valahol a kettő között kellene keresgélni. Az igazi meghatározás hiányzik azt hiszem, és az az, hogy valaki, valamitől túl sovány, avagy túl kövér. Honnan is tudhatnánk mi okozza ezeket a túlzásokat? Csak felületesen találgathatunk...

Soha nem kerestem vagy kutattam. Mindenkit elfogadtam olyannak, amilyen... maga tudja. Hogy mit gondoltam magamban, az más kérdés. De megbántani ezzel valakit is, hogy célzást tegyek a külsejére?... az nem én lennék.
Tanácsot sem tudnék adni senkinek, ha ezért, azért nem tetszene, mert nem ismerem a hátteret, az okot, találgatni pedig megint csak mi értelme lenne?

Ez a téma kimeríthetetlen, de itt abba is hagyom... viszont látom, h. benneteket mennyire felizgatott Yollának ez a szóhasználata "papacula"... Én egyszerűen, csak úgy hallottam néhányszor, hogy "cula"... azt is anyámtól. Kire mondják? Fogalmam sincs, de negatív a hangzása. Úgy mint, amikor anyámnak nem tetszett, ha hosszú volt a szoknyám és valakihez, akit ismertünk, de nem szerettünk, hasonlított... :-)

Egy életmód váltás annyi mindentől, de leginkább saját magunktól függ. Mennyire van erre igényünk, nyomós okunk, mennyire vagyunk erre felkészültek.

Több történetet is leírhatnék, de mi értelme lenne? Az elfogadása az embertársainknak nem ettől függő, nem attól válik azzá, hogy valaki kövér avagy sovány... Ez egy szélsőséges meghatározás, van ennek sokkal szolidabb változata is, ami nem köthető betegséghez, se semmi máshoz... hogy valaki vékony, vagy molett testalkatú... az én szememben. Másként fejezem ki, az már sokkalta elfogadhatóbb lenne...

Puszi

megtekintés Válasz erre: Yolla

Egyik barátnőm unokája a neten keresztül egy francia fogyasztó tablettát rendelt, elkezdte szedni, s mire a családja észrevette, kórház lett a vége, alig tudták megmenteni az életét.
Azt hiszem, az énképpel lehet nagy baj, nem mondom, hogy legyünk kövérek, de nem lehet mindenki elől deszka, hátul léc, egyébként pedig csinos lehet egy molett nő is, ahogyan öltözködhet papaculán a vékony is.

Kedves Yolla!

Sajnos sok ilyen eset van. A naivitás, a kétségbeesés, a hamis énkép, az önismeret hiánya, az igazi én nem elfogadása, a butaság, a befolyásolhatóság sok embert belehajszol még az élete kockáztatása árán is a változtatásokhoz. A legtöbbször viszont azzal sincsenek tisztában, hogy az életük forog kockán.
Azok akik más kétségbeeséséből szereznek hasznot- őket kellene elítélni a többségnek, s nem a teltebb alkattal rendelkezőket.
Teltnek lenni vagy soványnak?- a baj ezzel az, hogy csak azt nézik sokan, hogy megfeleljenek egy mások által kitalált hóbortnak (Sajnos amikor már, életeket dönt romba ez a hóbort, az már túlmegy azon, hogy hóbortnak lehessen nevezni!)
Az egészséges test s lélek az, amit divattá kellene tenni- ducin vagy soványan egyéntől függ.
Noémi valóságos- pont ezért elképzelni is hihetetlen, hogy vele is megtörtént. Egészséges lelkületű , magát a bőrében nagyon jól érző nő volt ducin.
Hogy mi tört össze benne?- maga sem tudja


( A "papaculán " - örülök, hogy ilyen ritkán hallott szavakat használsz. Nagymamám szavajárásai közé tartozott. Köszönet az emlék felelevenítéséért)

megtekintés Válasz erre: herdika

Kedves Gaya! Az utolsó mondatodban van az igazság! Az én életmód váltásom is orvosi ellenőrzéssel és dietetikussal zajlik és egyéb orvosok is támogatnak. Elengedhetetlen a kontroll, hogy ne legyen baj belőle. A tanulság, hogy ha belevág az ember ilyesmibe önmagáért tegye megfontoltan és ne azért, hogy másnak megfeleljen. Sajnos, az emberi gyarlóság sokszor meggondolatlansághoz vezet. A történet tanulságos.

Kedves Herdika!

Örülök a hozzászólásodnak!
Talán ha többen mondjuk- igenis sok esetben csak a teljes életmód változtatás segít. Ám csak úgy segítség, ha közben vigyázunk is magunkra, komolyan vesszük, és szakértői segítséget kérünk hozzá.
Noémi történetét, egy valóságos találkozás után- ami nagyon felkavart- írtam.

megtekintés Válasz erre: Yolla

Egyik barátnőm unokája a neten keresztül egy francia fogyasztó tablettát rendelt, elkezdte szedni, s mire a családja észrevette, kórház lett a vége, alig tudták megmenteni az életét.
Azt hiszem, az énképpel lehet nagy baj, nem mondom, hogy legyünk kövérek, de nem lehet mindenki elől deszka, hátul léc, egyébként pedig csinos lehet egy molett nő is, ahogyan öltözködhet papaculán a vékony is.

Szabad....bocsánat Yolla a betű elírásért, de telefonról írok, nem mindig sikerül rendesen leírni a szavakat...:)

megtekintés Válasz erre: Yolla

Egyik barátnőm unokája a neten keresztül egy francia fogyasztó tablettát rendelt, elkezdte szedni, s mire a családja észrevette, kórház lett a vége, alig tudták megmenteni az életét.
Azt hiszem, az énképpel lehet nagy baj, nem mondom, hogy legyünk kövérek, de nem lehet mindenki elől deszka, hátul léc, egyébként pedig csinos lehet egy molett nő is, ahogyan öltözködhet papaculán a vékony is.

Yolla ez így igaz! Nagyon tetszik a papaculán szabad...még nem hallottam.:)
Egyik barátnőm unokája a neten keresztül egy francia fogyasztó tablettát rendelt, elkezdte szedni, s mire a családja észrevette, kórház lett a vége, alig tudták megmenteni az életét.
Azt hiszem, az énképpel lehet nagy baj, nem mondom, hogy legyünk kövérek, de nem lehet mindenki elől deszka, hátul léc, egyébként pedig csinos lehet egy molett nő is, ahogyan öltözködhet papaculán a vékony is.
Kedves Gaya! Az utolsó mondatodban van az igazság! Az én életmód váltásom is orvosi ellenőrzéssel és dietetikussal zajlik és egyéb orvosok is támogatnak. Elengedhetetlen a kontroll, hogy ne legyen baj belőle. A tanulság, hogy ha belevág az ember ilyesmibe önmagáért tegye megfontoltan és ne azért, hogy másnak megfeleljen. Sajnos, az emberi gyarlóság sokszor meggondolatlansághoz vezet. A történet tanulságos.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: