Lemenőben a nap
Látogatók száma: 39
Menj csak nap, utolsó sugaraiddal ragyogj még,
mint haldoló ember, fényt akasz látni, mielőtt elmégy,
belekapaszkodsz a tikkadt fákba, maradnál, de nem lehet,
ez a törvény, forog a kerék, a fényt váltja sötétség...
S hogy holnap jössz-e, ki tudja, talán egyedül te,
én mindig reménykedem, s reggelente várok a kegyre,
hogy felébredek, s az új nap más lesz, mint a monoton tegnap,
pedig ó, de tudom már, jobb nem lesz, csak rosszabb...
De már szemerkél, reggel majd az eső kopogtat,
felhők takarják el előtted a ragyogni vágyó fény-utat,
s nyíló rózsák szirmai közé csorog majd az élet,
mit is akarok?-nem kívánok nagyot,- fényt! s nem sötétet...
Ilona
Kép: saját
A cikket írta: Ilona
Hozzászólások
időrendi sorrend
Válasz erre: zsoltne.eva
Hova lett az életkedved, ha egyszer tudod holnap sokkal jobb lesz, mire való ez a kedvetlen, morózus hangulat? Az, hogy lemegy a nap? Hisz ez a dolga.
A jótékony sötétségnek pedig, hogy nekünk új erőt adjon a mindennapokhoz.
Szép versedhez is egy elfáradt nap adja az ihletet, ne érezd, hogy elérhetetlen ez már neked! Mint ahogy a pók éjjel és nappal szövi hálóját, úgy szövögesd te is a terveket.
Nem is lehetett volna feltenni ehhez a hangulathoz szebb fotót, mint mi a sajátod.
Válasz erre: Sanda
A legjobb klasszikus hagyományokat folytatod, Ilona.
A jótékony sötétségnek pedig, hogy nekünk új erőt adjon a mindennapokhoz.
Szép versedhez is egy elfáradt nap adja az ihletet, ne érezd, hogy elérhetetlen ez már neked! Mint ahogy a pók éjjel és nappal szövi hálóját, úgy szövögesd te is a terveket.
Nem is lehetett volna feltenni ehhez a hangulathoz szebb fotót, mint mi a sajátod.