Búcsú
Látogatók száma: 42
Menj el, ne nézz vissza , ne lásd könnyeimet,
nem sírok, csak szemem kicsit homályos lett,
tudtam, eljön a perc, oly közel a határ,
elmégy és én többé nem foglak látni már.
Ne lásd könnyeimet, vállam rázkódik csak,
belül bánat sikolt, elfogytak a szavak,
várhattunk volna még, de minden hiába,
imbolygó alakod elvész a homályba'.
Vállam rázkódik csak, ordítanom kéne,
oly sokat gyötrődtünk, nem mentünk semmire,
jobb-e más országban, én már ezt nem hiszem,
egyedül maradok, oda a reményem.
Ordítanom kéne, rázni az öklömet,
kiadni a bennem feszülő keservet,
köd szitálja rám a tehetetlenséget,
ülök a padon és a semmibe nézek.
Ilona
Kép: Net
A cikket írta: Ilona
Hozzászólások
időrendi sorrend
Válasz erre: Sanda
Még mindig nagyon tetszik.
Válasz erre: Anyu
Ilike!
Első olvasás után nem tudtam megszólalni.Annyira,de annyira értem és érzem amiről írtál."Ne lásd könnyeimet,vállam rázkódik csak..."
Puszi
Puszi
Válasz erre: zsoltne.eva
Egy olvasó egyetlen szóval fejezte ki tetszését. Azt írta alá, hogy "Remek!"
Magam is annak tartom. Azért osztottam meg - utólagos engedelmeddel - mert figyelemre méltó és az elfojtott düh, tehetetlenség, keserűség nagyon visszafogottan, de minden olvasó számára átérezhető, üzenet értékű...
Az olyan verseket viszont, ami olyannyira titokzatos, hogy az olvasó nem érti, azokat nem kedvelem...
Válasz erre: Ilona
Igen, mégha nem is mai történet...
Első olvasás után nem tudtam megszólalni.Annyira,de annyira értem és érzem amiről írtál."Ne lásd könnyeimet,vállam rázkódik csak..."
Puszi
Magam is annak tartom. Azért osztottam meg - utólagos engedelmeddel - mert figyelemre méltó és az elfojtott düh, tehetetlenség, keserűség nagyon visszafogottan, de minden olvasó számára átérezhető, üzenet értékű...
Az olyan verseket viszont, ami olyannyira titokzatos, hogy az olvasó nem érti, azokat nem kedvelem...
Válasz erre: Sanda
Saját élményeidből töltekezett ez a vers, Ilona?