újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Sózott valóság

Látogatók száma: 58

Ó, azok a régi szép idők, amikor még nem voltak mobiltelefonok, főleg nem okosak, amelyek lassan valóban okosabbak a tulajdonosuknál is! Akkor még volt intimitás, nem teregették ki a külvilág elé a családi szennyest, bár mosás után a tiszta ruha kinn száradt a szabadban.

Napjainkban nem kell a televízióban nézni a valóságshow mondvacsinált, erőltetett jópofaságait, elég, ha felszállsz a tömegközlekedési eszközökre, és ha jó a füled, valamennyi utazásod során bepillantást nyerhetsz valaki életébe. Az ott hallottak képezik a mai kor igazi lenyomatát!

Nyugdíjasként igyekszem akkor útnak indulni, amikor már lement vagy még nem kezdődött meg a csúcsforgalom, hogy legyen ülőhelyem, mert antik bakfis korban a lábam már nem olyan stabil, mint rég volt, és a kellemes szédüléshez sem kell felülnöm a ringlispílre, mert ahhoz éppen elégséges egy ingyenes időjárás változás is.

A minap a MÁV-val utaztam, és a pályaudvarra menet a buszon találtam egy szabad helyet. Leültem, és két megálló múlva felszállt egy kismama, gyerekkocsival, melyben tizenkilenc hónapos kisfia fészkelődött, pocakjában pedig a második gyermeke rugdalózott. A fiatalok, úgy tizenöt és húsz év közöttiek, üres tekintettel bámultak a semmibe, fülükben ott lógott a telefonjukhoz csatlakoztatott fülhallgatójuk. Észre sem vették a kismamát, ezért nekem kellett átadnom a helyemet, és utazótáskámmal a csuklós busz kerek forgójába állnom. Nincs ezzel baj, elvégre még másfél hónapig kétszer harminckét éves vagyok, utána betöltöm a kritikus hatvanötödiket, és ingyen utazhatok, feltéve, ha ezt a kedvezményt addig el nem törlik.

Jók ezek az okos telefonok, mert a hangos zenehallgatástól egyrészt megsüketül a hallgatója, másrészt semmit sem hall a környezetének. No, meg azért is jók, mert azon megnézhetők a különféle applikációk, többek között a térképek. Kilépek a piac ajtaján, kezemben tömött szatyrokkal, amikor hozzám lép egy fiatal kislány, hol találja az X utcát. Mondom neki, hogy mutassa a mobilját, aminek képernyőjén ott a térkép. Ott az Allee, annak a túloldalán ott az utca, amit keres. Megköszönte az útbaigazítást és elviharzott. Ez az a helyzet, amikor a telefon okosabb a tulajdonosánál.

Jön a villamos, felszállok, lábamhoz csusszantom a nehéz szatyrokat és kapaszkodok. Az előttem lévő ülésen telefonáló minden szavát hallom, akkor is, ha nem akarom. Márpedig nem akarnám hallani, hiszen nem tartozik rám senki idegen magánélete. Ismét fiatal leányzó kezében a mobil, valószínűleg a barátnőjével beszélget:
- Érted?! Magyarázkodhattam a pasimnak, hogy Bella nem a szeretőm, csak a barátnőm és félreértette a helyzetet, csak vigasztalni akartam, amikor átöleltem, mert szerelmi bánata van! Te tudod a legjobban, hogy nem vagyok leszbikus!

Erre több utastársam felkapta a fejét. Jó ezt tudni! Főleg a közelben álló és korban hozzáillő fiúk számára hasznos ez az információ, akik azonnal fennhangon reagálnak rá, mire a lány rájuk szól:
- Kuss már!

A Körtéren átszállok egy másik villamosra, csakhogy várnom kell pár percet. Korombeli nőszemély szorítja füléhez a telefonját és kiabál:
- A kurva anyját a BKV-nak! Képzeld, itt vagyok a Körtéren, két állomáson sem állt meg a metró! Most mehetek villamossal, ami lassú és hosszú a menetideje! Elkések! Megint elkések! Pista meg azt hiszi, direkt teszem, pedig kivételesen vétlen vagyok! Szentség a vonóba!

Kígyózik már a sárga kukac, ahogyan magamban az új, modern villamosokat becézem. Azokban szellősebb a hely, több az ülés, és remélhetőleg zavartalanul utazhatok a hátralévő két megállónyi úton. Találok üres ülőhelyet, helyet foglalok. A mögöttem lévő ülésen a harmincas nő előveszi a mobilját.
- Szia, mama! Azért hívlak, hogy menj el a gyerekekért az óvodába és az iskolába, mert nekem túlóráznom kell. Neked is? Túlórázz holnap, mondd meg a főnöködnek, hogy fontos családi dolgod van! Nem lehet? Dehogynem! Majd este hétkor értük megyek! Szia!

Megfogalmazódik bennem a kérdés, hol fog túlórázni ez a fiatalasszony? Itt, a villamoson? Hamarosan megkapom kérdésemre a választ.
- Szia, Ditta! Tudsz fogadni? A szokásos! Fodrászat, manikűr, pedikűr, szolárium! Nem, a kozmetikát kihagyom! Arra nincs időm, mert anyu vigyáz a gyerekekre! Képzeld, túlórázni akart! Az már nem való az ő korában! Foglalkozzon inkább az unokáival! Nincs igazam?

Megérkezünk a megállóba, ahol leszállok. Zöld a lámpa, átmehetek a zebrán. Elindulok, majd megtorpanok. Majdnem beleszáll a zebrába egy autós, aki vezetés közben telefonál. Bizonyára fontos mondandója van.

Szedem a lábam, hogy mielőbb hazaérjek. Azok a fránya szatyrok egyre nehezebbek. Leszegett fejjel szembejön egy fiatalember, Természetesen útközben is telefonál. Majdnem elsodor, amikor nekem jön, pedig igyekszem kitérni előle.

Otthon azzal fogad a párom, hogy kétszer is hívott mobilon, hogy hozzak szemes borsot a húslevesbe. Nem megyek el közértbe, inkább kérek a szomszédasszonytól, akivel legalább fél órát beszélgetek. Elvégre kellenek a személyes kapcsolatok.

A cikket írta: Yolla

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Yollám, nem olvastad elég figyelmesen.

Éjszaka azért nem hivogatnak, elvégre nem holmi pszichopaták.

De tudod mit,nappal se hivogassanak!

Elég, ha a pénzt utalják!

megtekintés Válasz erre: Sanda

Ma már annyira felgyorsult az üzleti világ, hogy aki nem érhető el az éjszakai órák kivételével bármikor, azt leírják. Ami, ha jól meggondolom, nevetséges, mert a legtöbb esetben nem élet-halál kérdéséről van szó, nyugodtan várhatnának az ügyek egy kicsit.
Sajnos, ennek sosincs vége, egyre őrültebb a hajsza, az emberek azt hiszik, ez a haladás.

Az éjszakai telefonok - szerintem - nem a munkáról szólnak, hanem arról, hogy fitogtassák, mennyire fontosak és nélkülözhetetlenek a munkahelyükön, ami egy nagy hülyeség.
Ma már annyira felgyorsult az üzleti világ, hogy aki nem érhető el az éjszakai órák kivételével bármikor, azt leírják. Ami, ha jól meggondolom, nevetséges, mert a legtöbb esetben nem élet-halál kérdéséről van szó, nyugodtan várhatnának az ügyek egy kicsit.
Sajnos, ennek sosincs vége, egyre őrültebb a hajsza, az emberek azt hiszik, ez a haladás.

megtekintés Válasz erre: Sanda

Én egyenesen gyűlölöm a mobiltelefont.

Legyen átkozott, aki kitalálta, hogy mindig elérhető lehessen az ember.

Ha végre nyugdíjba megyek, ki is fogom dobni.

Sandám!

Ha arra használnánk amire kitalálták,kapcsolattartásra,nem lenne baj.És ki mondta hogy mindig elérhetőnek kell lenni?Tarthatsz mobilmentes órákat ha akarsz,ki lehet azt kapcsolni.:)Nem kell kidobni!
Puszi

megtekintés Válasz erre: Sanda

Én egyenesen gyűlölöm a mobiltelefont.

Legyen átkozott, aki kitalálta, hogy mindig elérhető lehessen az ember.

Ha végre nyugdíjba megyek, ki is fogom dobni.

Kedves Sanda!

Dehogy dobod ki a mobilod! Higgy nekem!
Otthon ülsz egyedül a bús magányodban, és
alig várod, hogy valaki rád csörögjön! Aztán
egyszer csak nem bírod tovább, és veszettül
elkezded az ismerőseidet hívni!
Hidd el, - így lesz!
Én egyenesen gyűlölöm a mobiltelefont.

Legyen átkozott, aki kitalálta, hogy mindig elérhető lehessen az ember.

Ha végre nyugdíjba megyek, ki is fogom dobni.

megtekintés Válasz erre: Ilona

Drága Yolla!

Nem tudom, mi van ma, de már háromszor írtam a cikkedhez, de mindig eltűnt...Én már annyit tünődtem, mi a fene jó ebben az állandó mobilozásban, nekem is van már elég régen, de kifejezetten utálom és csak végszükség esetén használom.
Pontosan így van, ahogy írod és mikor az ilyen történeteket olvasom, mindig rájövök, hogy a "négy fal" közötti remete-életemnél nincs jobb, nem kell léptem nyomon hallgatnom más kreált vagy valódi búját-baját, élete történéseit, elég nekem a sajátom.Mellesleg, ha rajtam állna, én sem az utcán, sem a közlekedési eszközökön nem engedném használni, mert mások zavarásán kívül rendkívül veszélyes is..

Puszi

Kedves Ilikém!

Vannak eléggé érthetetlen esetek.
Fiatal pár csókolózik a megállóban. Villamos jő, felszállnak, leülnek egymással szemben, előveszik a mobiljaikat és ész nélkü nyomkodják. Eddig tartott a szerelem. Ha nem magam látom, akkor el sem hiszem.
Vajon gyereket is mobillal csinálnak?

Puszi: Yolla

megtekintés Válasz erre: Anyu

Mai valóság. :)
Puszi

Kedves Anyu!

Lassan a mai fiatalok azt is az okostelefonjukon nézik meg, hogy szeretik-e a paradicsomlevest, avagy sem. Úgy borzasztó, ahogy van.

Puszi: Yolla
Drága Yolla!

Nem tudom, mi van ma, de már háromszor írtam a cikkedhez, de mindig eltűnt...Én már annyit tünődtem, mi a fene jó ebben az állandó mobilozásban, nekem is van már elég régen, de kifejezetten utálom és csak végszükség esetén használom.
Pontosan így van, ahogy írod és mikor az ilyen történeteket olvasom, mindig rájövök, hogy a "négy fal" közötti remete-életemnél nincs jobb, nem kell léptem nyomon hallgatnom más kreált vagy valódi búját-baját, élete történéseit, elég nekem a sajátom.Mellesleg, ha rajtam állna, én sem az utcán, sem a közlekedési eszközökön nem engedném használni, mert mások zavarásán kívül rendkívül veszélyes is..

Puszi
Mai valóság. :)
Puszi
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: