Az évek
Látogatók száma: 46
A meggyfa tetejére akasztottam sok-sok évet,
ott lógtak, mint öreg obsitos kabátján az érmek,
nem árulom el, mennyit, mert kit érdekel?
-elég, ha én tudom, míg nem felejtem el...
Ma létrára másztam, azt gondoltam,
levágok belőle néhány ágat,
megrítkítom őket, csökkentem számukat.
Már a létra is ingott alattam,
eltüntem a lezuhanó ágak lombjaiban,
egy-két faág a húsomba mélyedt,
mintha mondanák: -egy vagyok véled.
Piros véremmel a könnyem is kicsordult,
meghatódtam, a becsületem nem csorbult,
no lám, van, ki ragaszkodik hozzám,
az évek, ó, az évek, nem tagadhatom le,
rátelepedtek testemre, lelkemre..
Ilona
Kép: Google
A cikket írta: Ilona
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nem is árt már kicsit óvatosabbnak lenni!Igaz " magad uram ha szolgád nincs",de van amikor már ki kell mondani hogy ez már nem nekem való,főleg ha egyedül él valaki!Ha lezuhannál,ki szedne össze a fa alól?Vigyázz hát magadra kérlek!
Puszi
Őszintén szólva már most sem örült neki a derekam...
Puszi
Évikém, én miden nyughatatlanságom ellenére is óvatos duhaj vagyok! :-)
Puszi!
Puszi
Csak nem nyugszol Ilikém drága?! Addig, amíg alattad el nem törik a vékony fa ága. Hogy tehetsz ilyet, ha már én sem merem? Hagyd azt az öreg fát békében!
Bár le a kalappal előtted, csak picit korhollak meg, hogy ezt is megtetted érte, mert egyre csak hajt a véred, az a nyughatatlan természeted. :-)
Puszi!
Puszi!
Kedves Ilona,
nem kell azt a fát ritkítani, minden évben új hajtást hoz, s míg törzse évről évre vastagodik, az új hajtásaiban rendre megújul.
Puszi. Yolla
Puszim, Ilona
nem kell azt a fát ritkítani, minden évben új hajtást hoz, s míg törzse évről évre vastagodik, az új hajtásaiban rendre megújul.
Puszi. Yolla
Bár le a kalappal előtted, csak picit korhollak meg, hogy ezt is megtetted érte, mert egyre csak hajt a véred, az a nyughatatlan természeted. :-)
Puszi!