Várakozás

Látogatók száma: 47

Fellázadtak ellenem az elemek,
(az öreg gépeim sem akarnak már szolgálni nekem)
s már az őszi nap sem kacérkodik velem,
pedig de nagy szükségem lenne rá,
egyedül vagyok, az eső csendesen szitál...
Várok, mindig várok, történjen valami jó,
türelem! -int a sors, mert ő a hangadó.
Felőröl a várakozás, a tétlenség nem nekem való.
Hová sietek?-magam sem tudom,
csak bukdácsolok a sáros úton,
keresek valami kapaszkodót, oly jó lenne hinni még,
hogy hajam nem hiába vesztette el színét...
S mint egy kotrógép, kisímitom az út felszínét,
hogy követőimnek ne kelljen rögöket rugdosni
s mint nekem, valahol félúton megállni...

Ilona

A cikket írta: Ilona

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Ilona

párbeszéd

Válasz erre: zsoltne.eva

Pontoztalak, mert nem értem, hogy ennyi olvasat után miért maradnak üresek a csillagok, ha egyszer sokatmondó a versed? :-)

Köszönöm, Évi! :-)))

zsoltne.eva

Pontoztalak, mert nem értem, hogy ennyi olvasat után miért maradnak üresek a csillagok, ha egyszer sokatmondó a versed? :-)

Ilona

Köszönöm, Sanda! :-)

Sanda

Szép vers, de nekem az Elrejtettelek című jobban tetszik.